Kalandtúra Kambodzsában IX.

Pre Rup és Bantey Srei

A Pre Rup a korai Khmer Birodalom 961-ben épült hindu főtemploma , II. Rajendravarman király  építtette Siva isten tiszteletére. A nagy keleti víztározó tó, az Eastern Baray közelében van, mintegy 6 km távolságra az Angkor Wat-tól.

A templom neve annyit jelent, hogy „a test megfordítása”, ami pedig egy olyan hamvasztási szertartás része, melynek során az elhunyt testének hamvaival megrajzolt körvonalait, az égtájak felé bemutatják. Ez az oka a feltételezésnek, hogy a Pre Rup annak idején a királyi krematórium szerepét is betöltötte, na meg az is, hogy az alsó szinten, a bejárati 3-3 torony mögött létezik egy úgynevezett kőciszterna, amelyet valószínűleg hamvasztásra használtak. De – ahogy a vezetőnk elmondja – ezek nem egészen bizonyított tények, s a templomok mai neve sokszor nincs összefüggésben az eredeti rendeltetésével.

Amúgy a templom nagyon szép rózsaszínes-vöröses színű téglákból, lateritből és homokkőből készült, ezeknek köszönhetően a délutáni napsütésben csodálatos színe volt!

Négyszög alapú , magas, többszintes, lépcsőzetes építmény igazi templomhegy – a szent Meru hegyet jelképezvén, akárcsak a többi hindu templom -  a tetején öt magas toronykupolával. A kupolák kicsit szögletesebbek, mint az eddigiek, de valószínű, hogy ezek is lótuszrügyet akarnak utánozni. A legfelső torony mellől, az összefüggő erdőség felett a messzeségbe kémlelve felfedeztük az Angkor tornyait is J

A tornyok felszínén látszik, hogy ott valaha gyönyörű domborművek és díszítések lehettek, amelyek a hindu mitológia alakjait és történeteit ábrázolták. Vezetőnk elbeszéléséből tudtuk meg, hogy érdekes módon a keleti és a központi tornyon levő domborműveken csak férfi istenek vannak, míg a nyugati tornyokon vannak az összes nőalakok, itt vannak többek között az istenek feleségei is. A domborművek sajnos mára nagyon megkoptak, a templom rossz állapotban van, mert a restaurálása különlegesen nehéz a felhasznált alapanyagok kombinálása miatt.

 

 

A Banteay Srei  az összes templom közül az egyik legkedvesebb volt. Neve jelentése: „a nők temploma”, de úgy is nevezik, hogy „ a szépség citadellája”. Távol esik az Angkortól, több, mint 3o km-re északkeletre utaztunk, hogy láthassuk ezt a kis templomot, de nagyon megérte.  Színes homokkőből építették és - akárcsak a Pre Rup - csodálatos látvány volt a délutáni nap fényében.

 

Ez az egyetlen templom, amelyet nem király építtetett, hanem Rajendravarman király egyik közeli tanácsosa, akit nagy tudású guruként tiszteltek. A külső kapukon átlépve elénk tárult a gyönyörű látvány, a három toronnyal díszített szentély és a kétoldalt elhelyezkedő könyvtárak.

 

Filigrán, aprólékosan kidolgozott csipkés díszítése lélegzetelállító! Minden egyes kapuja, tornya és szentélye egy-egy apró, hihetetlen finomsággal faragott remekmű, annyira szép, hogy szavakkal nem lehet ezt elmondani.

 

Az alábbi kis domborműn, amelyik egy kapu részlete, Jaksa védőszellem ül Kala hátán, így védelmezi a gonosztól a templomot. Kala – egy meglehetősen gonosz arc, amely mindegyre megjelenik a domborműveken. Az időt és ugyanakkor a halált is jelenti, mert a hindu mitológiában Kala határozza meg, hogy egy ember mennyi időt tölthet el a földi életben. De ez tényleg csak a földi életre vonatkozik, mert a lélek az tovább él.

A legtöbb domborműn tisztán kivehetők a mitológiai történetek jelenetei, képregényként mutatva be a majomtestvérek harcát a királyi koronáért, Indra istent a háromfejű elefántot megülve, vagy éppen Kámát, a szerelem istenét, aki egy nyílvesszőt röpít Siva szivébe, hogy felkeltse figyelmét Uma irányában.

A bejáratok előtt mindenütt a hindu mitológiából ismert ülő emberalakok és majmok őrködnek.

 

A hindu vallás szerint a világot Brahmá teremti, majd az  idők végezetével, amikor már nem tud tovább fejlődni és megújulásra van szüksége, akkor Siva pusztítja el.

A teremtés folyamán a Világ fényből és világosságból jött létre, de ahol fény van ott mindig megjelenik az árnyék is, ezért ugyanakkor jelentek meg a sötétség pusztító démonai, az aszurák is, akik a világ kezdete óta azért harcolnak, hogy elpusztítsák az isteni dévatákat, a fény gyermekeit. Röviden ez a jó és a rossz, a fény és az árnyék harca és Visnunak a feladata, hogy vigyázzon a világ rendje felett, ne engedje, hogy az kibillenjen az egyensúlyából, nehogy a rossz győzedelmeskedjen a jó fölött. Ha a cél érdekében szükséges, akkor akár más testet is tud ölteni - ahogy itt ezen a kis domborművön is látható: oroszlánná változott - hogy legyőzhesse az asszúrák királyát.

Reméljük, hogy még mindig mosolyogva egyengeti a világ dolgait. Mert a legenda azt tartja, hogy a Megtartó Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez J