Isztambul – csak úgy ...

Isztambulban egyszerűen kihagyhatatlan a céltalan kószálás, csavargás, bámészkodás az Istiklal Caddesi-n. Mi is nagyon élveztük, főleg, mert gyakran megszakítottuk egy jó kávé, bahlava, vagy kebab kedvéért J

A kizárólag gyalogosok számára  fenntartott sugárút egy jó magas hegyről, a Taksim térről indul – ahová egy fogaskerekű földalattival jutottunk el –  ahol a Függetlenségi szobor lábánál vasárnaponként fúvószenekar szórakoztatja a népet...

...és ahol a piros nosztalgia-villamos  - amelyik az egyetlen jármű a néhány kilométer hosszú sétálóutcán – megfordul.

Az utca kétoldalán a legdrágább  és legdivatosabb márkás üzletek váltakoznak  a helyi, aranyat-ezüstöt, vagy kézműves portékát kínáló üzletekkel, a kedves kis kávézókkal és zsúfolt vendéglőkkel.

Rengeteg szép régi épület is akad, például itt a Cicek Pasaji, a virágárusok átjárója, amelyik a 20. század eleje óta ad otthont a virágüzleteknek és virágárusoknak.

De a kíváncsiság elvitt a színfalak mögé is, a csodásan felújított épületek mögött a „hátsó” sorban itt sem minden tökéletes..

... és néha még itt is előfordulnak utcai tüntetések ...

Mint minden nagyvárosban, itt is egyre-másra botlottunk utcai zenekarokba...

...vagy tollakkal igencsak ékesen feldíszített dél-amerikai táncosokba...

... és az elmaradhatatlan  utcai festmény-kiállításokba.

A sétálóutca egészen a Galata-toronyig tart, innen majd kisebb utcácskákra „oszlik”

...és úgy ereszkedik be az Aranyszarv-öblöt átívelő Galata-hídig...

... ahol alig fértek el egymástól a vasárnapi-halászok ...

... és ahol a cifra hajócskákban berendezkedett grillsütők nem győzték sütni a halat a sorbanállóknak

A Galata-híd lábánál egymás után sorakoznak a hajóutakat ajánló kisebb...

... vagy nagyobbacska vállalkozók...

Mi ez utóbbit választottuk egy néhány órás sétahajóút erejéig, hogy egy kicsit bámészkodhassunk a Boszporusz szorosban J

Végignéztük a rohamosan fejlődő külső városrészek felhőkarcolóit...

... átsiklottunk a Boszporusz-híd alatt...

.. majd a még hosszabb  -több, mint másfél km hosszú-  Győzedelmes Mehmed hídja alatt , melynek ázsiai hídfőjénél az Anadoluhisari erőd, vele szemben, az európai hídfőjénél, pedig a Rumelhisari erőd áll.

Ezeket II. Mehmed még azelőtt építtette, mielőtt bevette volna Konstantinápolyt, az 1451-52-es években, hogy ezáltal tökéletesen tudja uralni a Boszporusz szoros forgalmát. Aztán visszafordultunk és – legalább így kívülről - megcsodáltuk a gyönyörű Kücüksü palotát, amelyet a James Bond filmekben már láthattunk J

Aztán meg kikötöttünk és szomorúan nyugtáztuk, hogy ez volt az utolsó nap a vakációból... jó volt Isztambulban lenni, de muszáj lesz visszatérni, mert még ezt is ki kéne próbálni...

...meg még sok más érdekeset és finomat és mert  jó lenne még egy kicsit sétálni és élvezni a csodaszép várost ...

Isztambul – piacok és igazi finomságok

A fűszerpiac

Isztambul fűszerpiacáról sokat meséltek már, de ott lenni és átélni a hangulatát nagyon nagy élmény volt! A XVII. század óta működik, s törökül Egyiptomi Bazárnak hívják, mert az építését annak idején úgy finanszírozták, hogy az egyiptomból behozott árukra külön vámot róttak ki.

Ahogy beléptünk a boltíves kapun egy hosszú bazársoron találtuk magunkat, ahol nagyjából arra sodródtunk, amerre a tömeg engedte...

Igaz, hogy a legtöbb standon kiváló minőségű fűszereket kínálnak...

... vagy csodálatos teákat és teakeverékeket rózsából, jázminból, hibiszkuszból, almából, meg milliónyi gyógynövényből...

... de a kedvencek a szultánkenyeres pultok, ahol mindent meg lehet kóstolni J. Szép nagy hegyekben árulják a finom édességet, az ára lehet kilónként 2o líra, de lehet akár 12o is és megtapasztaltuk, hogy bizony minőségileg is nagyon nagy különbségek lehetnek a kettő között.

Kiválasztottunk egy kedvenc kombinációt, a sötétvörös gránátalma ízűt, amelyikben jó sok pisztácia van, ezen teszteltük le a minőséget. Nos a legolcsóbbak nyilván valami műanyagos ízű aromával készültek, ami bármilyen, csak nem gránátalmához hasonló és a sok cukortól nagyon édesek voltak. Amit itthon lehet kapni, az gondolom ugyanígy készül.

Aztán volt egy középkategória, amelyik jó volt, nem is volt túl édes, mert mézzel készült, de azért nem tudott igazán nagy élményt okozni. Viszont az amit a Hagia Sofia-tól nem messze egy régi kis boltban valamivel drágábban vettünk, na az csodálatosan finom volt - egyfolytában tudnám kóstolgatni J.  Szóval érdemes odafigyelni, főleg arra, hogy ne cukorral, hanem mézzel gyártottat vegyünk.

 

A piacon egyébként nagyjából mindent meg lehet vásárolni, a zöldségektől és déligyümölcsöktől kezdve...

 

... a savanyúságokig, vagy a töltikéhez való káposztalevelekig...

... szárított és aszalt gyümölcsökig, finom mogyorófélékig...

... vagy jóféle sajtokig és kolbászokig.

De van itt színes és illatos szappan...

...  csodatevőnek kikiáltott halvaféleség J...

... és egy csomó olyan dolog, amiről fogalmam sincs, hogy mire való ...

A kereskedőnegyed

A fűszerpiactól elég meredek utcácskák indulnak felfelé a Nagy Bazár irányába, hát ez az egész szakasz egy nagy, érdekesen szerveződött „bazárvárost” alkot.

Az egyforma típusú árut kínáló üzletek mind egymás mellett vannak, így könnyen találhatsz például pizsamás boltot, mert legalább 4-5 darab van egyazon környéken.

Persze vannak külön játékokat, vagy cipőket, vagy elektronikai cikkeket, vagy éppen ruhaneműt forgalmazó üzletsorok is.

 

Ha elfáradtál a nagy forgatagban – márpedig ez elkerülhetetlen – akkor a legjobb venni egy líráért egy fincsi szezámmagos perecet,  s megpihenni egy kis kávézóban.

Persze lehet kapni itt egyéb finomságokat is, sült kukoricát, vagy bahlavát, vagy valami érdekes méterszámra sütött fánkszerű édességet – ez is nagyon finom!

A halpiac

Egy másik érdekes piacot is megnéztünk: a Galata híd lábánál lévő halpiacot. Vendéglátóink ajánlották, hogy ha finom és friss halat szeretnénk enni, akkor nem érdemes a Galata híd alsó emeletén lévő halcsárdákba menni, mert ezek nagyon drágásak...

 

...hanem el kell menni a híd Aranyszarv-öböl felé eső oldalától a part mentén sorakozó halárusokhoz, akik szenzációs grillezett halat készítenek fillérekért, amit a parton üldögélve fogyaszthatsz sok helyi halkedvelő társaságában.

A grillezni kívánt halat, pedig természetesen magad választhatod...

... attól a halárustól, amelyik szimpatikusabb J.

De utána aztán kihagyhatatlan a nagy kedvenc, a frissen préselt narancs vagy gránátalma-lé, ez a legeslegjobb ital az egész városban!

Isztambul – a pompás paloták városa

A Topkapi palota

Hódító Mehmet számára épült 1468-ban és egészen 1855-ig a szultánok rezidenciájaként szolgált. A Boszporusz szorosból fényképezve nem tűnik olyan nagynak, de Isztambul hét dombja közül az egyiket teljesen elfoglalják az épületei meg a parkjai. A Topkapi szeráj jelentése magyarul Ágyúkapu palota.

 

Maga a palotaegyüttes érdekesen épült, miután bejutottál az első udvarba még mindig következik egy nagy kapu, s aztán egy udvar, aztán megint kapu, megint udvar – így rétegesen, mint a káposzta J. Az első nagy kaput, az úgynevezett „Birodalmi kaput” fegyveres katonák őrizték – a szultánok idejében az egyszerű emberek nem mehettek ezen a kapun túl.

Szép nagy parkon kell átsétálni a következő kapuig, ez a Gülhane park, ápolt pázsittal és gyönyörű tavaszi virágokkal. A bejárattól balra egy régi dzsámi áll, amelyben koncerteket szoktak tartani.

Kissé odébb jobbra vannak a jegypénztárak és az elmaradhatatlan szuvenírboltok, majd egy kis forrás a várfal mellett, ahol sok száz évvel ezelőtt a kivégzések után a hóhér megmosta a kezét és a kardját...

Következik a második kapu, az „Üdvözlés kapuja”, itt már mindenkinek le kellett szállni a lóról, csak a szultán mehetett tovább lóháton.

Ezen a kapun jutunk a második udvarba, ahol jobbról sorakoznak a palota konyhái – itt egykor ezernél is több szakács szorgoskodott.

A második udvar szépsége talán még az elsőn is túltesz, csodaszáp tulipánerdőket ültettek az óriási platánok árnyékába

A baloldali sétányok mentén sorakoztak az istállók , majd a a szultán tanácsosainak és janicsárjainak lakhelyei, végül, pedig a hárem bejárata következett.

A harmadik kapun áthaladva megérkeztünk az igazi szerájhoz, itt lakott a szultán meg a családja.

A harmadik udvar nem nagy, de annál több érdekes termet kell itt megnézni. Sajnos ezekben nem szabad fényképezni, de legtöbb helyen az ámulattól nem is tudtam volna... Mindjárt a kapu után ott van a trónterem, vagy kérelmezések terme. A szultán itt fogadta a vezírjeit, tanácsadóit, s a követeket.

 

Aztán egy hosszabbacska sort kell állni, mert jobbra jönnek a kincstár termei, ahol a gyémántokat meg a tojásnyi smaragdokat vederszámra tárolják, s ahol a drágaköves aranytrónok, tőrök , gyöngyök és koronaékszerek csillogása mindekit elvakít. Le is oltották ezekben a termekben a villanyokat, csak az üvegkalitkák vannak zöldes fénnyel megvilágítva. Itt látható többek között egy 86 karátos gyémántból készült medál, amelyet még másik 49 egészen jó méretű briliánsocska keretez.

 

De itt láttuk a Topkapi tőrt is, amelyet a szultán 1747-ben készíttetett a perzsa sah számára, ám mielőtt átadhatták volna a sahot meggyilkolták, ezért visszahozatta a szultán. A kis tőrt három óriási smaragd és rengeteg gyémánt díszíti.

Az udvar baloldalán sorakoznak a szent ereklyék számára fenntartott termek, Mohamed kardja, a próféta köpenye, foga, lábnyoma. Itt láthatók a Mekkában őrzött szent ereklye, a Kába ősi kulcsai is.

Egy kevésbé feltűnő kapun jutottunk hátra a negyedik udvarba, ahol szép nagy nyugis parkok között kisebb pavilonok vannak, nyilván ide vonultak vissza a szultánok, ha zavartalanul pihenni akartak.

De itt található az a kék mozaikkal kirakott előtér is, ahol a szultáni család ífjú legénykéit körülmetélték.

Aztán visszafelé haladva megnéztük a csodaszép órakiállítást, ahol megint minden csupa arannyal és drágakővel van díszitve.  Majd utána a fegyvergyűjteményt, ahol a legnagyobb kard, az egy magyar kard, kb 2 méter hosszú és arasznyi széles! Nem volt semmi név odaírva, de a méretei alapján legalábbis Kinizsi Pál kardja lehetett J.

Sajnos túl későre érkeztünk vissza a háremhez, ezért oda már nem engedtek be L. De nem baj, legalább van amiért visszajönni Isztambulba!

 

Az Elsüllyedt Palota – Bazilika Ciszterna

Talán a legérdekesebb látnivaló volt ... ehhez hasonlót még soha nem láttam. A Bazilika Ciszterna egy óriási föld alatti víztározó a Hagia Sophia templom alatt.

Szintén Justinianus császár építtette, akárcsak a Hagia Sophia-t, az V.-VI. Században és az volt a rendeltetése, hogy a város vízellátását biztosítsa. Egy 14o m hosszú és 70 m széles terem, amelyben 336 darab 8 méteres oszlop tarja a mennyezetet. Ezek közül a legszebb egy fekete, díszes márványoszlop. Amúgy az oszlopok nagyon különbözőek, valószínű, hogy régebbi épületek bontásából származtak.

A falak 4 méter vastagságúak és olyan különleges módon vakolták be őket, hogy nem engedik át a vizet. A vízellátást 19 km hosszú viaduktok segítségével biztosították a Belgrádi erdőből. A ciszterna eredetileg mintegy 1oo.ooo tonna vizet volt képes befogadni.

Most elég kevés víz van benne, de azért annyi van, hogy jól megéljenek benne a halak!

A terem leghátsó sarkában két nagyon érdekes oszlop áll, az egyik egy oldalt fekvő, a másik egy fejjel lefelé álló Medúza-fejen nyugszik.

Hogy miért is állnak ezek a Medúza-fejek ilyen furcsán arra egyelőre nincs hiteles magyarázat...

A Dolmabahce palota

Ahhoz, hogy teljes legyen a legfontosabb paloták sora, illik megemlítenem a Dolmabahce palotát - 1855 után ide költözött át a szultánok főhadiszállása -  viszont ezt sajnos csak kívülről láttuk, nem jutott rá idő... de legközelebb biztosan sikerülni fog J