Azt mondják errefelé, hogy az Atitlán-tó a világ legszebb tava. Van benne valami, de azért ezek az itteni
emberek még nem jártak a Szent Anna-tónál J. Nos az Atitlán- tó is vulkáni
eredetű, egy kb 84 000 évvel ezelőtti kitörés nyomán létrejött kráter
beomlásából keletkezett. Mélységben van ahol eléri a 340 métert, ezáltal Közép-Amerika
legmélyebb tavának számít, a felszíne, pedig mintegy 130 km²-t tesz ki. A neve az azték indiánok náhuatl nyelvén azt jelenti,
hogy „a víznél”.
Csodálatosan szép, nyugodt, alig fodrozódó kék vize felett
őrködnek a környékbeli vulkáncsúcsok, a különálló, 3020 m magas San Pedro a
legöregebb, már 40 000 éve kihalt, kissé délebbre a szintén nyugvó Tolimán
(3158 m) és a mögötte magasló Atitlán(3537 m). Ez utóbbi aktív vulkánnak
számít, az utóbbi 10 000 évben alakult ki - miután a másik kettő már kialudt - és
1853-ban tört ki utoljára. Amikor reggel korán kimentünk fényképezgetni, akkor
úgy láttuk, hogy egy kis rózsaszín füstpamaccsal üdvözölt bennünket. Persze, megnyugtató
volt, hogy a füstöt a reggeli párából alkotta.
A tavon sok motorcsónak és bárka közlekedik, a tóparti falvak
legtöbbjét így lehet könnyebben megközelíteni,
mert a meredek hegyoldalba vájt utak néha nagyon keskenyek és veszélyesek
tudnak lenni.
Nekünk három napig Panajachelben,
a tó északi partján volt a szállásunk, innen utazgattunk hosszabb-rövidebb
kirándulásokra. Ez egy régi turistaközpont, a 60-as években nagy nemzetközi hippikolónia
tanyázott benne, aztán a polgárháború idején sokan elhagyták, lecsendesedett. Manapság
újra eléggé felkapott, tele van üzletekkel, szuvenírboltokkal, utcai
kajaárusokkal...
...italbárokkal, rockereknek, vagy dzsesszkedvelőknek szánt mulatókkal,
színesre pingált vendéglőkkel...
... gyümölcs- és üdítőárusokkal...
...és mindenekelőtt, gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyokkal.
Itt is, akárcsak Mexikóban, a szőttesminták vidékenként, sőt helységenként
változnak, aki egy kicsit is jártas errefelé, az könnyen megkülönbözteti az
egyes falvak viseletét.
A férfiak ritkán hordják a népviseletüket, alig lehetett az
utcán egyet-kettőt látni, náluk a kényelmes farmer teljesen leváltotta a
szőttest. Pedig kár...
Innen mintegy órányi autóútra van Chichicastenango piaca. 2000 m
tengerszint feletti magasságban fekszik és ez Guatemala legnagyobb hagyományos
piaca. Természetesen itt minden megtalálható, ami egy turista szemét
gyönyörködteti...
...legyen az helyi kerámia, függőágyak, festett maszkok...
....sálak, táskák, színes szőttesek...
... és még színesebb hagyományos öltözet, szövött-hímzett blúzok
és övek...
... melyeknek nem lehet ellenállni, egyszerűen muszáj megpróbálni,
milyen érzés viselni őket J
De nemcsak a turisták kedvéért létezett a piac, a helyiek is
alkudoztak a portékára keményen...
... és a környékbeliek itt szerezték be a konyhára szánt mindennapi
élelmiszereket...
... vagy ínyencségeket.
Aztán néhány óra elteltével ők is pont olyan fáradtan várták a
buszt, mint mi.
Az 1545-ben épült, hófehérre meszelt Santo Tomas templom a
Chichicastenango piac közepén áll, alig lehet megközelíteni a nagy tömegben.
A templom lépcsői igazság szerint sokkal régebbiek, ezek a
spanyol hódítás előtti időből való maja templom alapját képezték, erre a
plattformra épült utólag a mai templom. A 18 rend lépcső a régi maja naptár hónapjait jelenti.
Éppen úgy, mint Mexikó hegyvidékén ( itt megjegyzendő, hogy a Mexikó területén
lévő San Juan Chamula és Zinacantán vidéke egykor szintén Guatemala része volt),
itt is élnek még a régi maja szokások, keveredve a spanyolok által
meghonosított katolikus szokásokkal. Ezen a vidéken főleg kicse ( vagy quiche) és kakcsik csoporthoz tartozó indiánok laknak, s a templomukban, vagy a közelben levő
Pascual Abaj nevű ősi kőszentélynél ma is sámánok és gyógyítók tartják a
hagyományos gyertyás-füstölős áldozati szertartásaikat.
Másik érdekes kirándulásunk a tó túloldalán fekvő San Juan la Laguna
faluba vezetett. Motorcsónakkal mentünk és élveztük, hogy kicsit közelebb
kerülhettünk a nagy hegyekhez. Mondjuk mehettünk volna egészen közel is, mert minden
nap szerveztek helyi idegenvezetéssel vulkánmászó túrát is, de az legalább 10-12
órát vett igénybe és akkor helyette valami érdekes programról le kellett volna
mondani.
Ahogy közeledtünk a faluhoz megpillanthattuk a falu védelmezőjét,
a „maja arcot”. A falu feletti hegyvonulat egy szabályos fekvő arc körvonalait
mutatja és a helyiek azt tartják róla, hogy azért olyan szerencsések, azért olyan
békés, becsületes és barátságos a közösségük, mert a maja arc őrködik felettük.
A szóbeszéd szerint itt soha senkitől semmit el nem loptak és a faluban soha
nem történt erőszakos cselekedet.
A kis kikötő mellett az öbölben több apró csónak libegett, gazdáik
próbáltak halat fogni, ki bottal-horoggal, ki meg laskaszűrővel J.
A képen látszik, hogy a halászok mögött elhagyott, vízzel
elárasztott házak állnak. Mivel a tó vizének nincs lefolyása, de a környéken nincs
is sok patak - a sűrű erdők hamar elpárologtatják az esőt - így a tó vize nagyjából
állandó szinten szokott állni, ezért az emberek bátran építkeztek közvetlenül a
partra, még akkor is, ha a falu öregjei óva intették ettől a fiatalokat. Nos
ezelőtt öt-hat évvel annyira esős év következett be, hogy a tó vizszintje több
méternyit emelkedett, elárasztva a partmenti házakat, gazdaságokat. A
Gyilkos-tó fenyőfáit juttatta eszembe...
Meredek utcán caplattunk felfelé a falu központjába...
... ahol legelőször egy kisebb szövőműhelyt látogattunk meg. A
fonalak fonásától és festésétől kezdve – kizárólag természetes anyagokkal és
festékekkel dolgoznak –a szövésig, varrásig és hímzésig itt mindent a helyi
asszonyok csinálnak. A szőttesek eladásából pótolják a család jövedelmét.
Utána egy füveskertbe mentünk, ahol szintén helyi asszonyok
dolgoztak és megmutatták nekünk az általuk termesztett gyógynövényeket, illetve
az ezekből készített kenőcsöket, olajokat, különféle szappanokat és teákat.
Előrelátó módon vásároltunk közösen egy jó nagy adag gyomorrontásra ajánlott
teát... Az azután következő héten aztán majdnem mindannyian muszáj volt
kipróbáljuk J.
Rekkenő hőségben gyalogoltunk át falu másik oldalára, hogy ott
egy helyi családnál ebédeljünk. Hűvös volt az alacsony, betonbunker-szerű
házikóban, jól esett itt megpihenni. Óriási kancsókban hozták a
gránátalma-szörpöt, alig győzték utántölteni, annyira finom volt. Aztán jött a
főétel, zöldséges húsleves, majd a levesben főtt tyúkcomb rizzsel, avokádóval,
citrommal és párolt zöldséggel.
Az íze finom volt, csak a tyúkot tarthatták nagyon sportosan,
mert a húsa igencsak keményre sikeredett. Utána gyönyörű, színes gyümölcstálat
kaptunk, édes ananásszal, banánnal, mangóval, dinnyékkel dugig tele, hogy csak
úgy tobzódtunk az élvezetekben. Alig bírtunk újra elindulni, szerencsére most már
inkább lefelé kellett menni.
Nagyon sok háznak a falára színes, modern freskókat festettek,
többnyire a maja legendákat, szokásokat, jelképeket ábrázolva. Ez itt például
egy törött lábú ember kezelését mutatja be, abból a korból, amikor még nem voltak orvosok, csak
gyógyítók. A kép felülnézetben készült és meg lehet figyelni rajta a különböző
mintájú szőtteseket, ugyanis mindenik falunak más és más a viselete.
Egy másikon felfedezhető a teremtés legendája, miszerint az
embert kukoricából alkották az istenek. Látható rajta a maják szent madara a
quetzal is (állítólag az Atitlán-tó körüli sűrű erdőkben csoportosan is
előfordul ez a ritka madár) és a háttérben, mint mindig, ott őrködik a maja
arc...
Az alábbi falfestményen egy hagyományos maja ceremónia van
megörökítve, ahol különböző színű gyertyákat, virágokat áldoznak a hegy
istenének. Sajnos mi nem értjük az összes jelképet és szokást, ezért inkább
csak csodálni tudjuk a színes képeket, mint megmagyarázni a jelentésüket...
A faluban több festőnek is van galériája, főleg hagyományos maja
témájú és nagyjából hasonló stílusú festményeket készítenek. Mi is
meglátogattunk egy ilyent, volt aki vásárolt is. Nem nagyon drágák, sokan
keresik az ilyen vidám, sokszínű festményeket, jól passzolnak egy minimalista
berendezésű lakásba.
Nagyon jó napot töltöttünk San Juan la Lagunaban. Kissé fáradtan
ültünk újra csónakba, de azért hazafelé is ugyanolyan csodálattal szemléltük a gyönyörű
tájat.
Amúgy azt gondolom, hogy bármelyik falut megnézhettük volna a tó
körül, mert mindenütt találtunk volna érdekes dolgokat. Vannak a környéken olyan
falvak, ahol kimondottan a turisták – és főleg a fiatalok - fogadásából, lovaglásból,
tiroli-lesiklásból, élménypark-működtetésből élnek, máshol – például San Marcos
la Lagunaban – állítólag rengetegen foglalkoznak alternatív terápiával, enyhén
(vagy ki tudja mennyire J) kábító vagy fájdalomcsillapító hatású növények
termesztésével, gyógyfüves kezeléssel.
Ott vannak a legjobb meditátorok és jóga oktatók is. Egy másik
falu, San Pedro a spanyol nyelviskoláiról és a nagyon mozgalmas éjszakai életéről
híres...
Mi szerettünk Panajachelben lenni. Ez a hely tele van élettel és
nyüzsgéssel, de ugyanakkor hihetetlenül nyugodt és meghitt is tud lenni.
