Lista mea de bloguri

2016-04-24

Mezőzáhi bazsarózsák

Mezőzáh határában  - talán 4-5 km-re a község központjától - van egy csodálatos hely, Botta-dűlő a neve. Azt mondják, hogy április-májusban érdemes eljönni ide, mert ekkor virágzik a gyönyörű sztyeppei, vagy más néven keleti bazsarózsa.
 Az egész természetvédelmi terület – melyet már 1932-ben létesítettek - nem több, mint néhány hektár, de az a kis domboldal annyira szép, hogy be sem lehet telni a látvánnyal.

Előbb csak nézed, csodálod a vérvörös bazsarózsákat, mosolyogva üdvözlöd őket,...
... aztán legszívesebben lecsüccsennél közéjük, s néznéd hogyan jönnek-mennek közöttük a szorgos kis méhek, darazsak, vagy más bogarak...



...rengeteg van belőlük, mintha a környéken semmilyen más virág nem létezne, a kis szárnyas vagy soklábú rovarok mind ide csábultak.
Kicsit később felfedezed, hogy a szép bazsarózsák nincsenek egyedül – most épp a buglyos tátorján virágzik ...
 ...már messziről lehet érezni különleges illatát...
...s gondolom, hogy az aranyos rózsabogarak is érzik, mert mindannyian itt tolakodnak ezeken a fehér bokrocskákon.
Van itt sok egyéb színes...

...vagy apró, hófehér virág...

...de olyan is van, amelyik már elvirágzott, mint a kockás liliom és az élénksárga hérics.
Később, június-júliusban is lesznek itt virágok, meg mindenféle árvalányhaj fajták – összesen 270 féle ritka virág és növény él a rezerváció területén.


A park gondnoka azt mondja, napok kellenének ahhoz, hogy mindeniket felsorolja – ezért csak legismertebb 2-3 virágot említi...
... s aztán hozzáteszi, hogy azért ő  sem botanikus, csak szívügye a bazsarózsa-kert, ezért vállalta a gondnokságot, 2ooo után, miután a régi, legendás hírű gondnok mellett már sok éven át tevékenykedett.
Gondnokunk büszkén beszél virágairól, s a szimbolikus belépti díj ellenében ügyes kis ismertető lapocskát ad minden látogatónak – román és angol nyelven – erről el lehet olvasni a legfontosabb tudnivalókat.
A sztyeppei bazsarózsa (Paeonia Tenuifolia L) valahonnan a Fekete-tenger és Kaszpi-tenger sztyeppevidékéről származik, s úgy 9-10000 évvel ezelőtt az eredeti élőhelyéről errefelé „vándorolt” és valószínű, hogy már 6-7000 éve meghonosodott nálunk.
Erdélyben és a Kárpát-medencében is egyetlen lelőhelye ez a mezőzáhi, talán délebbre, a román és a bolgár tengerpart közelében lehet még találni, de Európa-szerte sehol máshol nem lehet fellelni.


Az évelő növény bokrocskái 10-30 cm magasak, virágaik színe vérvörös.
 Általában április végén kezd virágozni és május 20 körülig virágzik, de az elmúlt években egyre korábbra tolódott a virágzás kezdete, mi április 23-án teljes, mondhatni 80-90 %-os virágzást láthattunk.


Virágporral sűrűn fedett porzóit a méhecskék állandó ostrom ...
...és megszállás alatt tartják...

Úgy láttam, hogy a hervadó szirmok enyhén lilás árnyalatot kapnak...
...majd lehullanak... de a virág magháza még elvirágzás után is szép látványt nyújt.
Mint minden csodálatos helynek, ennek is van egy saját legendája... szóval:
Volt egyszer egy császár, s annak volt két fia.
 A nagyobbikat Záhnak, míg a kisebbiket Bottának hívták. Záh irigykedő, rosszmájú fiatalember volt, míg Botta kedves és jóképű...ahogy lenni szokott J.
Egy szép napon Botta találkozott az erdész leányával, s rögtön egymásba szerettek. Csakhogy Záhnak is nagyon tetszett a leány, irigykedett az öccsére, s a féltékenység annyira dúlt benne, hogy egy kegyetlen, ördögi tervet eszelt ki.
Vadászaton voltak a testvérek, s az erdőből hazafelé át kellett kelni a tavon. Itt egy bárkában eveztek a palota irányába, amikor Záh fogta magát, s testvérét a hideg, mély vízbe lökte.
 Mivel Botta nehéz vadászfegyvert, s ruházatot viselt nem tudott a felszínre úszni, belefulladt a tóba.
 Amikor az erdész leánya meghallotta a szörnyű tragédiát, akkor nagyon elkeseredett. Bánatában kiment az erdő szélére, nézte a csillogó tó vizét és folytak a könnyei patakokban.
Akkora keserűséggel siratta kedvesét, hogy valahányszor egy könnycseppet földre hullatott, az rögtön vércseppé változott...
... és a vércseppek nyomán megannyi vérvörös bazsarózsa termett.
Eddig tart a szép történet, de a Botta-dűlő és Mezőzáh neve őrzi emlékét...
...és a vérvörös bazsarózsák azóta is minden évben nyílnak J.

2016-04-10

Gyapjúfeldolgozó Baróton



Telefonos egyeztetés nyomán egy címet kaptunk: Barót, Kossuth utca 5o – itt kell majd átvenni az előkészített csomagocskát a  4 kiló gyapjúfonallal. Könnyen odataláltunk, szerencsénkre épp otthon van a műhely egyik tulajdonosa, Józsa László és érdeklődésünkre készségesen invitál a műhely látogatására. Ez nagyon jól esett. Főleg, mert szombaton épp délidőben érkeztünk – de ezért pillanatig sem neheztelt, külön köszönet jár érte!
Józsa úr olyan szeretettel beszél a munkájáról, a családi örökségről, a gyapjúról, hogy érezzük: nem egyszerűen munkáról van itt szó, neki és testvérének - aki a társtulajdonos - ez az életük. A műhelyt csaknem  száz éve alapította a nagytatájuk, de néhány év működés után a negyvenes években államosították. Sajnos a mai napig sem kapták vissza az eredeti műhelyt, pedig minden törvényes fórum elismerte ehhez való jogukat.
Berke gyapjúból dolgoznak, az utóbbi években sok környékbeli juhos gazda adja le a gyapjat, így alapanyagban nincs hiány. Ezt előbb át kell mosni, hogy a szennyeződés nagy részét kitakarítsák belőle, aztán megszárítják és jöhet a gépi bontás-tépés ezen a gépen, melynek egymásba forduló hosszú acéltűi lazítják fel a szálakat.
Aztán az így keletkezett színes pamacsok ...
...egy régi, de jól bevált mérlegen megmérettetnek...
... majd újabb, ezúttal  sok-sok apró acéltűvel ellátott kártolóhengereken haladnak át...
...és egyre finomabb, puhább és egyenletesebb anyag keletkezik.
Ez a szép bunda néhány centi vastagságig  tekeredik a nagy fahengeren, majd amikor elérte a megfelelő súlyt, akkor lefejtik róla és jöhet az újabb pihe-puha paplannak való. Mert ebből a fésült gyapjúból  készülnek a gyapjúpaplanok, de pontosan ilyen alapanyagot használnak nemezeléshez is.
A fonásra szánt göngyölegek, pedig újabb gépre kerülnek, melyen további hengerek tömörítik, préselik,...
... majd az éles, csíkosra mart acélhengerek szép egyenletes szélességű szalagokká vágják az anyagot...

...hogy aztán sodratlan gyapjú tekercs formájában akár kézi kötéshez, akár gépi fonáshoz szolgáltassanak alapanyagot.

A fonógép méretei lenyűgöznek, egyszerre 50-60 orsó pörög, hízik a sodrott, természetes színű fonaltól, s megjegyzendő, hogy jelenleg csak a fele van használatban, egyszerre akár kétszer ennyi anyagot is lehetne fonni.

Külön teremben van a nagy szövőgép, ezen készül a posztó. Most épp egy sötétbarna – ez a szín elég ritka, minthogy a juhok közt is nálunk felé több a fehér, mint a sötét színű – véget szőnek a gépen, ezt majd jól összeveretik, bekeccsé szabják és bundával bélelik. Téli, kinti munkákhoz ez a legjobban bevált öltözet.
A gép, egyébként kártyavezérléses és nagyon sokféle mintát lehet rajta szőni.


Gondolom, hogy a legnehezebb a munka elkezdése, amíg az 1440 szálat felvetik, rögzítik és átfűzik a nyüstökön, bordákon...


...na meg a figyelem, hogy miközben a vetélő hihetetlen gyorsasággal száguldoz az egyik oldalról a másikra,...
...addig egyetlen szál se szakadjon el, nehogy hibás legyen a szövet. Ha ez mégis megtörténne, akkor rögtön leállítják a gépet újrafűzik és szépen összebogozzák az elszakadt szálakat, aztán mehet minden tovább.
 Aztán sorra megnézhettük a további felszereléseket, a zsugorítót, ahol a vég nélküli tekercsként felrakott posztószőttest nedvesség hatására összeveretik...
... a múlt század közepén gyártott, rendelésre készült óriási mosógépeket...
...vagy a  vörösréz-centrifugát.
 Ilyen gépeket nehéz lenne ma legyártatni, de a karbantartásuk sem egyszerű. Józsa úr - aki maga is textilmérnök - és testvére maguk javítják a gépeket, ismernek minden apró kis csavart és áttétet, s nagyon nagy gonddal végzik a karbantartást, mert  nehéz pótolni a tönkrement alkatrészeket.
Jól esett ez a váratlan látogatás. Jól esett látni, hogy vannak emberek, akik folytatják a szülőktől örökölt mesterséget, s szívesen és lelkesen beszélnek róla még a véletlenül betévedett idegeneknek is. Kívánom, hogy sokáig végezhessék ezt a szép munkát, s legyen nagyon sok örömük benne.