Kalandtúra Kambodzsában X.

Élet a templomok között – Angkor mai lakói

Ami kimaradt a beszámolókból - s ami talán még többet foglalkoztatott, mint  a látvány feldolgozása – hogy történhetett, hogy egy ilyen csaknem milliós lélekszámú nagyváros egyszerre csak úgy eltűnik a rengetegben? Miért hagyták, hogy a dzsungel feleméssze ezt a sok kincset és remekművet? Miért nem maradt semmi az egykori nagy gazdagságból?

Nem tudom, s állítólag senki sem tudhatja biztosra. Lehet, hogy a víztározó rendszer hibásodott meg, s az életet jelentő tavak kiapadtak, de lehet, hogy az egyre gyakoribb thai és cham támadások szorították ki a város lakosságát.

Az is lehetséges, hogy az áttérés a hinduizmusról - amelyik a kasztrendszert hirdeti, s amely szerint aki szegénynek született az mindörökké az is kell maradjon és gazdagokat szolgáljon -  a mahájána buddhizmusra, amely szerint mindenkinek szabad az út a teljes boldogság, a nirvána elérésére. Ki tudja?

Ha a kezdetekre visszagondolunk – azt mondják, hogy Angkor nem véletlenül alakult ki, nagyon is tudatos lépések vezettek el a felépítéséhez. Jól megtervezett mérnöki munka eredménye volt a Tonle Thom folyó illetve Tonle Sap tó tökéletes kihasználásával a nagy víztározók és a csatornahálózat kialakítása. Ezek biztosították a megfelelő víztartalékokat úgy a nedves, mint a száraz évszakban, s ezáltal tudták olyanképp megszervezni az öntözést, hogy évi három alkalommal arathatták le a rizset.

Annak idején a rizs, na meg a tavak és folyók halállománya jelentette a jóformán kiapadhatatlan élelmiszerforrást, ami ennyi ember fenntartásához elengedhetetlen.  Manapság a turizmusból próbálnak egy kis pénzt keresni a környéken élők.

Minden eladó, legyen az kézműves termék, linómetszetek, grafikák, könyvek, sálak, kalapok és fából-bőrből készült dobok, vagy más hangszerek. A táskát áruló szép fiatalasszony már reggel 5 órakor kint volt és kedvesen mosolyogva próbálta toborozni a kuncsaftokat.

Aztán vannak itt egész zenekarok, a tagjai közül legtöbben a taposóaknák egykori áldozatai. A hatóságok engedélyezik nekik, hogy ingyen az Angkor területén tartózkodjanak és próbáljanak megélni tehetségükből – így naphosszat szórakoztatják a látogatókat egy kis alamizsnáért.

A gyerekek nagyon fontos szerepet játszanak a családi bevétel biztosításában. A nagyobbacskák már tudják, hogyan kell rátapadni a potenciális vevőkre, s addig követni, míg valamit vásárolnak. Egész ügyesen beszélnek angolul is.

A kisebbek, más technikával próbálkoznak, meghúzódnak az árnyékban, majd melléd szegődve elmondják, hogy ha ebédelni szeretnél, vagy akár csak egy kávét, üdítőt innál, akkor az ő anyukájánál, a Thom nevű, 6-os számú bódénál a legjobb. Megígértetik veled, hogy biztosan nem téveszted el, csakis hozzájuk fogsz betérni...

... és amikor a tó melletti bódésorhoz érsz csodálkozol, hogy a gyerek, aki órákkal ezelőtt beszélt rá az anyukája főztjére, most újra felismer téged, a mai sok századik kuncsaftját, s emlékeztet az ígéretedre.

Aztán ott vannak a legkisebb gyerekek, akik csak úgy, egyszerűn felnőnek ...

... egész nap kint bicikliznek, vagy játszanak a romok között...

...a bátrabbak kéregetnek, mondanivalójukat egész jól kifejezve angolul, franciául, oroszul, vagy ahogy szükséges...

... s ha játék közben a tóba léptek és megázott a cipőcskéjük, akkor két nylonzacskóból készítenek újat J

Igen, van élet a romok között, nem annyira cifra, mint ezer évvel ezelőtt, de nekem úgy tűnt, hogy egy boldog élet. És amikor szórakozni akarnak, akkor nem tévét néznek, hanem befognak egyet a környéken százszámra futkározó pofátlan majmok közül...

... az egészen körbeállják és azon kacagnak...

Kalandtúra Kambodzsában IX.

Pre Rup és Bantey Srei

A Pre Rup a korai Khmer Birodalom 961-ben épült hindu főtemploma , II. Rajendravarman király  építtette Siva isten tiszteletére. A nagy keleti víztározó tó, az Eastern Baray közelében van, mintegy 6 km távolságra az Angkor Wat-tól.

A templom neve annyit jelent, hogy „a test megfordítása”, ami pedig egy olyan hamvasztási szertartás része, melynek során az elhunyt testének hamvaival megrajzolt körvonalait, az égtájak felé bemutatják. Ez az oka a feltételezésnek, hogy a Pre Rup annak idején a királyi krematórium szerepét is betöltötte, na meg az is, hogy az alsó szinten, a bejárati 3-3 torony mögött létezik egy úgynevezett kőciszterna, amelyet valószínűleg hamvasztásra használtak. De – ahogy a vezetőnk elmondja – ezek nem egészen bizonyított tények, s a templomok mai neve sokszor nincs összefüggésben az eredeti rendeltetésével.

Amúgy a templom nagyon szép rózsaszínes-vöröses színű téglákból, lateritből és homokkőből készült, ezeknek köszönhetően a délutáni napsütésben csodálatos színe volt!

Négyszög alapú , magas, többszintes, lépcsőzetes építmény igazi templomhegy – a szent Meru hegyet jelképezvén, akárcsak a többi hindu templom -  a tetején öt magas toronykupolával. A kupolák kicsit szögletesebbek, mint az eddigiek, de valószínű, hogy ezek is lótuszrügyet akarnak utánozni. A legfelső torony mellől, az összefüggő erdőség felett a messzeségbe kémlelve felfedeztük az Angkor tornyait is J

A tornyok felszínén látszik, hogy ott valaha gyönyörű domborművek és díszítések lehettek, amelyek a hindu mitológia alakjait és történeteit ábrázolták. Vezetőnk elbeszéléséből tudtuk meg, hogy érdekes módon a keleti és a központi tornyon levő domborműveken csak férfi istenek vannak, míg a nyugati tornyokon vannak az összes nőalakok, itt vannak többek között az istenek feleségei is. A domborművek sajnos mára nagyon megkoptak, a templom rossz állapotban van, mert a restaurálása különlegesen nehéz a felhasznált alapanyagok kombinálása miatt.

 

 

A Banteay Srei  az összes templom közül az egyik legkedvesebb volt. Neve jelentése: „a nők temploma”, de úgy is nevezik, hogy „ a szépség citadellája”. Távol esik az Angkortól, több, mint 3o km-re északkeletre utaztunk, hogy láthassuk ezt a kis templomot, de nagyon megérte.  Színes homokkőből építették és - akárcsak a Pre Rup - csodálatos látvány volt a délutáni nap fényében.

 

Ez az egyetlen templom, amelyet nem király építtetett, hanem Rajendravarman király egyik közeli tanácsosa, akit nagy tudású guruként tiszteltek. A külső kapukon átlépve elénk tárult a gyönyörű látvány, a három toronnyal díszített szentély és a kétoldalt elhelyezkedő könyvtárak.

 

Filigrán, aprólékosan kidolgozott csipkés díszítése lélegzetelállító! Minden egyes kapuja, tornya és szentélye egy-egy apró, hihetetlen finomsággal faragott remekmű, annyira szép, hogy szavakkal nem lehet ezt elmondani.

 

Az alábbi kis domborműn, amelyik egy kapu részlete, Jaksa védőszellem ül Kala hátán, így védelmezi a gonosztól a templomot. Kala – egy meglehetősen gonosz arc, amely mindegyre megjelenik a domborműveken. Az időt és ugyanakkor a halált is jelenti, mert a hindu mitológiában Kala határozza meg, hogy egy ember mennyi időt tölthet el a földi életben. De ez tényleg csak a földi életre vonatkozik, mert a lélek az tovább él.

A legtöbb domborműn tisztán kivehetők a mitológiai történetek jelenetei, képregényként mutatva be a majomtestvérek harcát a királyi koronáért, Indra istent a háromfejű elefántot megülve, vagy éppen Kámát, a szerelem istenét, aki egy nyílvesszőt röpít Siva szivébe, hogy felkeltse figyelmét Uma irányában.

A bejáratok előtt mindenütt a hindu mitológiából ismert ülő emberalakok és majmok őrködnek.

 

A hindu vallás szerint a világot Brahmá teremti, majd az  idők végezetével, amikor már nem tud tovább fejlődni és megújulásra van szüksége, akkor Siva pusztítja el.

A teremtés folyamán a Világ fényből és világosságból jött létre, de ahol fény van ott mindig megjelenik az árnyék is, ezért ugyanakkor jelentek meg a sötétség pusztító démonai, az aszurák is, akik a világ kezdete óta azért harcolnak, hogy elpusztítsák az isteni dévatákat, a fény gyermekeit. Röviden ez a jó és a rossz, a fény és az árnyék harca és Visnunak a feladata, hogy vigyázzon a világ rendje felett, ne engedje, hogy az kibillenjen az egyensúlyából, nehogy a rossz győzedelmeskedjen a jó fölött. Ha a cél érdekében szükséges, akkor akár más testet is tud ölteni - ahogy itt ezen a kis domborművön is látható: oroszlánná változott - hogy legyőzhesse az asszúrák királyát.

Reméljük, hogy még mindig mosolyogva egyengeti a világ dolgait. Mert a legenda azt tartja, hogy a Megtartó Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez J

Kalandtúra Kambodzsában VIII.

Ta Prohm és Bantey Kdei

Már alig vártuk, hogy ide is eljussunk! A Ta Prohm kolostor látványa döbbenetes, nehéz szavakkal elmondani. Teljesen felnőtte a dzsungel és az épületeket már ki sem lehet szabadítani a fák fogságából, mert ha kivágnák azokat, akkor a falak biztosan összedőlnének.

A fák nagyon érdekesek, félelmetesek. Sokszor az az érzésed támad, hogy ha hozzáérsz, akkor megmozdul, akár egy óriáskígyó...

Magas, 30-40 méteres  indiai fügefák (banyan tree) és pihefák (kapok tree) támadták meg és szövik keresztül-kasul az épületeket. Mindkét fának a légző gyökerei azok, amelyek a magasból leereszkednek és körbefonják-fojtják a falakat, bebújva a legkisebb résekbe is és addig feszítve, míg az megroppan...

A  fügefák szinte teljesen behálózzák az épületeket, nehéz megállapítani mi hol lehetett, mert sok helyen átjárhatatlanokká váltak a kapuk és a folyósók

 A templom-kolostor VII Jayavarman egyik korai építménye és az édesanyjának emelte, aki a király számára magát a bölcsességet testesítette meg. A Ta Prohm egy teljesen lapos épület, amely egy óriási, 65o.ooo m² területen fekszik.

 Egyik legfontosabb közigazgatási központja volt az Angkornak, ugyanakkor ide gyűjtötték össze a birodalom aranyát és más kincseit is. A feljegyzések szerint annak idején 18 főszerzetes és több, mint 25oo magas rangú tisztviselő, s még ugyanannyi szolga és apszara élt a kolostorban. Az ők élelemmel és egyéb javakkal való ellátását a körülvevő falvak lakossága, mintegy 8o.ooo ember biztosította.

A falakat valaha csodálatosan szép domborművek boríthatták, erre utalnak az épen megmaradt részletek, amelyek többnyire dévatákat (istennőket) és apszarákat (mennyei táncosokat) ábrázolnak.

Sajnos nagyon sok helyen annyira beomlottak a falak, hogy csak egy-egy kupac kőtömb maradt...

Sok helyen felfedezhettük a helyreállítás nyomait is, néhol megtartó vasazattal próbálnak szembeszállni a természet erejével. Ilyen erősítéseket láttunk azoknál az ablakoknál is, amelyeket a Lara Croft: Tomb Raider filmből felismerhettünk :)

A Bantey Kdei   egy kisebb méretű, szintén buddhista templom-kolostor, a neve azt jelenti, hogy „cellák citadellája”. Hasonló stílusban épült, mint a Ta Prohm, valószínűleg ugyanabban az időszakban.

Hosszú, szintén kígyó-karfával ellátott járdán lehet bejutni az épület romjai közé...

... a belső udvarba, ahol a nagy négyszögű termeket hosszú, fedett folyósók veszik körbe.

Ezek a termek valaha a rituális táncok színhelyei voltak, falaikat rengeteg, gyönyörűen kifaragott apszara és dévata díszíti

A szentélyben egy teljesen épen maradt Buddha szobor is látható.

A Bantey Kdei közvetlen szomszédságában található egy nagy, négyszögletű tó, a „királyi úszómedence”, de manapság többnyire csak helyi gyerekek fürdőznek itt.

 

Ezen a helyen sokáig folytak az ásatások, rengeteg szobor- és díszítéstöredéket, nagákat , oroszlánokat és garudákat (mítikus emberfejű madártestű lények) találtak itt, de a felszínre hoztak még 274 homokkőből készült Buddha-szobrot is. Nem lehet könnyű munka a kövek illesztgetése, kiegészítése...

Kalandtúra Kambodzsában VII.

Angkor Thom

Az Angkor területére szóló fényképes belépőnk három napig volt érvényes, mi ezt a három napot próbáltuk a lehető legjobban kihasználni és minél több érdekes helyszínt megcsodálni.

Az Angkor Thom egy 3x3 km területű, szabályos négyszög alakú város, a „nagy város” amely több érdekes épületet is magába foglal. Ez volt a khmer birodalom utolsó fővárosa, elég későn, a XII században épült, de ugyanakkor ez volt az első, amelyet buddhista stílusban építettek. Legfontosabb épületei a Bayon templom és maga a királyi palota, de sok más „adminisztratív” épület is helyet kapott ezen a zárt téren.

Ugyanúgy, mint az Angkor Wat esetében itt is rengeteg szimbólumra hívták fel figyelmünket, a hegyeket jelentő falak itt nem csak a templomot, hanem az egész várost körbefogják, a világóceánt jelentő széles árkot is láthattuk, de nagyon sok helyen ez már ki volt száradva. Négy egyforma bejárata és főútja van a városnak. Ezek az utak dél, kelet, észak és nyugat irányából vezetnek nyílegyenesen keresztül a hétfejű kígyós, azaz „nagás” hidakon, majd összetalálkoznak pontosan ott, ahol a Bayon templom épült. A naga állítólag  itt a szivárványt jelképezi, amely összeköti a földet és az eget, átvitt értelemben az embereket (a városon kívüli világot) és az isteneket. Ide értve magát a királyt is, mert a khmer uralkodók isten-királynak tartották magukat. A kígyót a híd mentén végig – ugyanúgy, mint az Angkor Wat domborművein a Tejtenger köpülésénél –balról tartják az istenek, 54-en, jobbról, pedig az aszúrák, a sötétség démonai, szintén 54-en. Ők 1o8-an és a nága védelmezik a királyt és a várost.

Az istenek mind mosolygósak, lazák és derűsek, mindeniknek finom arca, mandulavágású szeme és ugyanolyan sapkája van, míg a démonok ráncos homlokú, durva arckifejezésű, ideges harcosokhoz hasonlítanak. És még a szemük is kerek J

Maguk a kapuk, a gopurák egyformák, mindeniken négy mosolygós kőarc néz a négy égtáj felé. Négy főkapu van a négy égtáj irányában és a keleti városfal-oldalon létezik még egy  ötödik is, ez a győzelmi bejárat.

A  Bayon templom az egyik legérdekesebb és legszokatlanabb látvány a sűrűn elhelyezett tornyaival, amelyeket 216 kőbe faragott arckép díszít. Azért is szokatlan a látvány, mert az egész templom olyan zsúfolt és minden nagyon közel van egymáshoz : a külső fedett árkádok, aztán a belső folyósók, majd a második és harmadik teraszon karnyújtásnyira a rengeteg kőarc.

Az arcok állítólag nagyon hasonlítnak VII Jayavarman királyhoz, aki építtette a templomot.  Egy dolog biztos, hogy mindenik arc hasonlít a másikra és hogy mindenik derűsen mosolyog! Egyből jó kedved lesz közöttük.

A templom felső teraszára épült az óriási kör alapú központi kupola, amelyik az első írásos feljegyzések alapján valaha arannyal lehetett bevonva. A legenda szerint a királyt ebbe az aranytoronyba parancsolta magához esténként pásztorórára a kígyók istennője, s csak miután eleget tett ezen kötelességének, azután mehetett feleségeihez és apszaráihoz. Azzal fenyegette, hogy ha egyetlen egyszer is megszegi a parancsot, pusztító katasztrófával sújtja őt is, népét is és az egész khmer birodalmat.

A Bayon falait is érdekes domborművek díszitik. A külső falakon főleg háborús jelenetek és a khmerek mindennapjait bemutató egyszerű  életképek láthatók, a belső oldalon többnyire a szerzetesek életéből vett képek és mitológiai történeteket ábrázoló jelenetek vannak. Sajnos nem mindenütt maradtak meg épen, sok helyen métereken keresztül hiányoznak, de olyan is van, hogy egyes részek egyáltalán nincsenek befejezve.

A királyi palota egy nagy, masszív, négyszögletű épület, meredek lépcsőkkel, akárcsak egy kőből rakott hegy. Igazából magába foglalja a két korábbi templomot, a Bapuon-t és a Phimeanakas-t, amelyeknek az alapjaira épült.

Nem jelentett különösen nagy élvezetet a megmászása a majd 4o fokos hőségben, de amikor átértünk a túloldalra és megláttuk az egész nyugati falon hosszan kialakított fekvő Buddhát, akkor elfelejtettük minden bánatunkat. Még az is, hogy az egyetlen üdítőárus a környéken semmi egyebet nem tudott ajánlani, csak langyos nádcukros vizet...

Innen nem messzire - tulajdonképpen a királyi palotával egybekötve - végigsétáltunk az Elefántteraszon, amelyik egy 12 m magas, nagy, lapos tribün, beborítva sima kőlapokkal.

Innen nézte VII Jayavarman király, a családja, a főbb papok és a miniszterek a győzelmi felvonulásokat. Az előtte lévő teret is „Győzelem” térnek hívják, s az ide vezető nyílegyenes út, a győzelem útja.  Az Elefántterasz oldalán nagyon szépek a domborművek, ezek rengeteg aprólékosan kifaragott apszarát és elefántot ábrázolnak, de még érdekesebbek a terasz oldalát díszítő elefántok, ormányukban lótuszvirágokkal. Olyan érzésed van, mintha most rögtön lépnének ki a kőfalból.

A következő terasz a Leprás király terasza vagy Jama isten terasza. Azért leprás király, mert a terasz legfontosabb eleme egy szobor, amelyik Jamát, a halál és az ítélet napjának istenét  mutatja és a szobor felső testén meg az arcán zöldes foltok vannak. De a vezetőnk szerint a nép kőrében élő szájhagyomány úgy tartja, hogy inkább azért hívják leprás király teraszának, mert éppen VII Jayavarman volt az, aki ebben a betegségben szenvedett, s emiatt építtetett ilyen sok templomot, szentélyt, de még kórházakat is. Amúgy a terasz a krematórium mellett található, ezért csaknem biztosra vehető, hogy itt ravatalozták fel a khmer királyokat. haláluk után elhamvasztották őket, hogy megszabadulhassanak a test béklyójától és a lelkük feljuthasson az istenek közé, hogy majd aztán a későbbiekben egy más testben reinkarnálódhasson.

A „nagy város” nincs teljesen restaurálva, mindmáig folyamatosan dolgoznak a szakértők. A területének kb felét még most is sűrű erdő borítja és számos épület alig felismerhető , vagy csupán a kupacba gyűjtött kövek mutatják, hogy annak idején itt is volt valami...