Prambanan

A világ legszebb hindu templomának tartják Prambanant. Kíváncsi voltam rá nagyon, mert hasonló jelzőket elég gyakran használnak a helyi idegenvezetők, de ez alkalommal a látvány tényleg lenyűgözött.

A bejáratnál és a templomhoz vezető sétányokon rengeteg színes ernyő volt – kimondottan érdekes csoportosításban, rácsokra és oszlopokra rakosgatva, vagy éppen napfogónak – felaggatva, nem tudom, hogy ez vajon része az-e ország turisztikai imázsának, de szép, ízléses és nagyon kellemes környezetet varázsol a parkba, le a kalappal a kitalálója előtt.

Vajon akkor amikor a mi turisztikai miniszterünk bevezette az országimázst jelentő fűzfalapit, akkor ő is valami ilyesmire gondolt-e…? Csak azért, mert az nem ilyen…😊.

Na, miután a sok ernyő között való járkálás eléggé felcsigázott, s végre megpillantottuk a templom körvonalait, akkor bizony egy pillanatra megálltunk… igen, ez gyönyörű!

A templomegyüttes első épületei a VII-ik századból származnak, de legnagyobb része a IX-ik században épült, a hindu trimurti – azaz a legfőbb istenség megjelenésének hármas formája, a hindu „szentháromság” – tiszteletére. Három fő épülete a három istenség számára lett felajánlva, ahogy szemben állunk balról (a fő templomtól délre) a Brahma, a „teremtő istenség” temploma, jobbról (észak irányában) a Vishnu, a „megtartó istenség” és középen Shiva, „a romboló isten” temploma. Én a következő képet a hátsó bejárat irányából fényképeztem, ezért itt balról van a Vishnu és jobbról van a Brahma temploma.

A három fő torony mindegyike előtt áll egy kisebb is, melyet az istenség bizalmasának, a szállítójának szenteltek. Vishnu egy Garuda madáron közlekedik, ez egy mesebeli madár, olyan, amelyiktől még a kígyók és a sárkányok is félnek és a hindu mitológia szerint a tudás hordozója és az élet madara. Szóval a Vishnu toronnyal szemben a Garuda-torony áll.

Ez itt egy másik, sokkal kisebb madárka, de hosszú percekig bámészkodott a templom teraszán, így számomra ő is idetartozik 😊.

A középső torony a Shiva tornya a legmagasabb, mintegy 47 méter, előtte Nandi, az ökör temploma áll. Itt Nandi a szállítóeszköz szerepét tölti be, de a hindu hagyományok szerint ő volt a vezére annak a nyolc Shiva-követőnek, akik a Shiva-kultusz tanait széthordták a nagyvilágban. Ennek a vallási ágazatnak a zászlóján a mai napig is Nandi, a fehér ökör áll – illetve többnyire ül. Mert mindig úgy ülve ábrázolják, de azt nem tudom, hogy miért…majd egyszer utánanézek.

A harmadik a Brahma tornya, előtte Angsa, a hattyú temploma áll, mert ez Brahma hátasállata. A hinduk úgy tartják, hogy a hattyú a hét világot jelenti és azzal a tulajdonsággal bír, hogy megtudja különböztetni a tejet a víztől – átvitt értelemben: a világon előforduló összes formát és jelenséget meg tudja különböztetni egymástól.

Tulajdonképpen itt nem egy templomról beszélünk, hanem egy teljes komplexumról, benne 240 kisebb-nagyobb templommal. Persze, a leghíresebb ez a három fő és három melléktemplom, de körülöttük van még 8 toronyépület a négy fő- és négy mellékégtáj felé, s eredetileg, ha jól értettem, akkor volt 224 kis csúcsos templomocska, melyek szépen körülfogták a nagyobbakat. Az egész egy 390 m²-nyi területen fekszik, s lassan-lassan visszanyeri eredeti alakját, mert évek óta dolgoznak a restaurálásával. Igaz, most még rengeteg a kőkupac, melyekből néhány éven belül mind templomocska lesz. Legalábbis reméljük.

Jóformán a semmiből építették ezt a műemléket is újra, miután a X-ik században a Merapi vulkán kitört, s a hamu és a láva mindent befedett. Aztán utána több ízben is hatalmas földrengések sora rázta meg Jáva szigetét, azzal ami a vulkán után még megmaradt belőle, az is összeomlott. Évszázadokon keresztül néma romhalmazként pihent az egész a föld alatt, míg a XVII-ik században felfedezték az alvó kincset, de a helyreállítással csak 1918 óta foglalkoznak. Az utóbbi években évi egy-két templomocskát sikerült helyreállítani.

Csak a három fontosabb templom belsejében vannak szobrok, a két szélsőben Brahma és Vishnu isten szobrai, míg a középsőben a Shiva szobrán kívül még az égtájak felé kialakított kisebb termekben is voltak szobrok. Sajnos nagyon sötét volt odabent, csak azokon a képeken látható valami, ahol épp egy elemlámpával közlekedett egy turista.

Ez a legutolsó (sajnos nagyon homályos) szobor Roro Jonggrangot ábrázolja, mint Durga istennőt, aki szembeszáll a gonosszal. Róla szól a szép legenda, amelyet mindjárt le is fogok írni. A három főtemplomot csodálatos domborművek díszítik, ezek a Ramayana és a Bhagavata Purana legendáit mutatják be.  A Ramayana nagyon híres, rengeteg balett- és színházi előadás készül belőle, mi is már többször láttuk. (Ezek a képek Baliról vannak, ott is megnéztük a Ramayana -előadást egyik este)

Akkor most elmesélem a Roro Jonggrang legendáját. Réges-régen volt egy Prambanan nevű királyság. Ez a királyság pont ott volt, ahol ma a Prambanan-templom áll. Akkoriban Prambanan népét bölcsen és jóságosan vezette királya, éppen ezért a királyság népe békében és jólétben élt. Volt a királynak egy szép leánya, Roro Jonggrang, ez magyarul azt jelenti, hogy a Karcsú Kisasszony.

A szomszédos Pengging Királyság, s főleg a király fia, Bondowoso – úgy, ahogy lenni szokott – igencsak irigykedett Prambanan népének gazdagsága és nyugodt, szép élete miatt, ezért jól felfegyverzett sereggel megtámadta a Prambanan Királyságot. A harcokat meg is nyerték és a harcban Bondowoso Prambanan királyát is megölte, ezért immár ő lett az új király.

Nos, miután Bondowoso Prambanan új királya lett rögtön el is indult meghódítani és megkérni a szépséges királykisasszony kezét. Roro Jonggrang, persze nem akart a kegyetlen ember felesége lenni, főleg miután tudta, hogy ő ölte meg az édesapját is, de elutasítani sem merte, mert félt, hogy Bondowoso bosszút állna a népen, s ezt semmiképp nem akarta.

Az erőszak elkerülése érdekében Roro Jonggrang azt a feltételt szabta Bondowoso-nak, hogy feleségül megy hozzá egyetlen feltétellel: építsen egyetlen éjszaka alatt ezer templomot, s ásson hozzá két mély kutat is.

Úgy tűnt, hogy lehetetlen dolog ezt a kívánságot teljesíteni, de Bondowoso elfogadta, mert tudta, hogy az apja segíteni fog neki. Az apja ugyanis egy természetfeletti hatalommal rendelkező ember volt, akinek természetfeletti erőkkel felruházott hadak álltak a rendelkezésére. Ezeket a seregeket küldte fia segítségére.

Amikor eljött a nap, alkonyat után Bondowoso és kísérteties katonái kezdték építeni a templomokat. Olyan gyorsan dolgoztak, hogy reggel 4 órakor már csak öt templom építése volt hátra, s a kutak is majdnem befejeződtek.

Roro Jonggrang közben megtudta, hogy a Bondowoso majdnem teljesítette a feladatot, kétségbeesetten próbálta megtalálni az utat ahhoz, hogy valamilyen módon hátráltassa a munkát. Azt találta ki, hogy a környék asszonyai siessenek ki a mezőre, gyűjtsék össze a rizsnek a szalmáját, s gyújtsanak nagy tüzeket a láthatáron, hogy a világosságra a kakasok felébredjenek és kukorékoljanak.

Bondowoso hadseregét megtévesztette a hamis hajnal, ezért gyorsan eltakarodtak a helyszínről, pedig már 999 templom állt, csak egyetlen templom hiányzott az ezerből. Bondowoso tudta, hogy képtelen egymagában befejezni azt, muszáj volt elfogadnia a vereséget.

Igen ám, de reggel a tudomására jutott a csalafintaság, hogy nem is volt igazi hajnal a hajnal, ezért rettentő nagy dühében azt a törvényt hozta, hogy egyetlen prambanani nő sem mehet férjhez, majd magához hívatta Roro Jonggrangot és azt mondta neki: nem akartad, hogy a feladatot sikerrel teljesítsem, immár akkor te leszel pont az ezredik templom. És kőszoborrá változtatta a királylányt. Ezért a Prambanant a helyiek Roro Jonggrangnak is hívják.

Eddig tartott Roro Jonggrang meséje, remélem nektek is tetszett 😊.