Kinek milyen
kalapja van olyannal köszön. ĺgy tartja a szólás. Mennyi érdekes közmondásunk
és mesénk főszereplője a kalap - valaha a székely népviselet elengedhetetlen
része volt. Mára sajnos egyre kevesebben vannak, akik a kalapkészítés
csínját-bínját ismerik és a mesterséget még a mai napig is éltetik. Ezért is
tetszett annyira a Szőcs Lajos ötlete, aki családjával együtt a kőrispataki szalmakalap-múzeumot
megálmodta és 2001-ben meg is valósította. És a régi, kékre meszelt tornácos ház
ajtaját azóta is szívesen kinyitják bárkinek, akit érdekel ez az ősi mesterség.
Azért is fontos
számomra, hogy ezt megemlítsem, mert bejelentés nélkül érkeztünk, egy szombati
napon, épp ebédidőben – de ez senkinek nem okozott gondot. Az első útbaigazítást a hídon szembejövő
falusi embertől kaptuk: nyugodtan érdeklődjünk a kocsmánál, mert mindjárt
hívnak valakit.
Mesél a sok régi
kalapról, melyik milyen vidékre jellemző, ünnepes, vagy mezőre járó, kinek jár
gazdag, többsoros díszítés és módosabb kalap, kinek csak egyszerűbb, kisebb. Aztán
elmondja azt is, hogy minden vidéknek megvan a jellegzetes kalapformája, de olyan
részleteket is meg lehet figyelni, hogy magyar vidéken például balról viselik a
díszítést, román vidéken, pedig jobbról.
Az sem mindegy,
hogy a kalap hátsó felét felfelé tűrték -ötven éves kor alatt a férfiaknál ez
volt a szokás – az ötven felettiek már lefelé tűrték. Ezután már illett megadni a tiszteletet, a
fiatalabbak mindig elsőnek köszöntek nekik az úton. Ezt a szokást ma is tartják
a falusi emberek.
Az érdekes
kalapgyűjtemény mellett egyéb szalmából készült dísztárgyak, faliszőnyegek,
újságtartók, de még egy aratókoszorú is helyet kapott a gerendára kötve.
A kalapokat
szalagokból varrják adott formára, a szalagokat, pedig a gyengén termő alakor
búza szárából fonják. A faluban gyakorlatilag mindenki tud szalagot fonni, még a gyerekek is, de a
kalapvarrás fortélyait csak a tapasztaltabb szakemberek ismerik.
Működőképes múlt
századbeli varrógép, szenes vasalók és fából készült fejformák egész sora kap
helyet a varrószobában...
...mellettük,
pedig az alapszerszám, a kalapprés, amelyik egyetlen mozdulattal végzi el a
"végső simításokat".
Az udvaron ügyes
kis hatszögű pavilon, benne asztal és padok, karfáján muskátlik nyílnak, teteje
szalmakalap formára építve: ez az ügyintéző. Mert ugye, kalap alatt sok mindent
el lehet intézni J.
A régi „kalapos”
szólások, közmondások többségét hallottuk már, de kicsit utána olvasva találtam
néhányat, melyekkel ritkábban találkozunk. Ezeket jegyeztem le ide, csak azért,
hogy ne felejtsem el:
Csurgóra áll a kalapja. (berúgott)
Kalap alatt hált. (átmúlatta az éjszakát)
Fel se veszi, mint a bakter a kalapot.
Nőttére van a kalap vagy: Megnőtt a kalapja
Verebek vannak a kalapja alatt. (Akkor mondják, ha valaki nem köszön)
Kalapját a hóna alá teszi, hogy meg ne ázzék.
A XIII-ik
században még Diósfalvának hívták a települést, aztán az egyik tatárjárás után
a falut kicsit távolabb, a Küsmöd patak kőrisfákkal szegélyzett partján építették
újra. Ezért lett a neve Kőrispatak.
Azt, hogy
patak menti településről van szó, már a régi, kőből rakott kerítések is
mutatják...
...de az érdekesebb,
simára csiszolódott köveket még az út mentén is kirakosgatták, csak úgy, modern
szobrok gyanánt.
Az igazi
gyűjtemény azért a szalmakalap-múzeum udvarán látható: száz meg száz
különleges alakú kődarab...
...különleges alakzatukkal
megmozgatva az ember fantáziáját, mert bármit bele lehet ezekbe képzelni kezdve
a térképektől...
...egészen Lenin ellenzős sapkájáig. A természet
remekművei.
Jóféle, egyedi találmány
az a kő amelyik az időjárást jelzi, mégpedig csalhatatlanul: a történelem során
eddig még soha nem tévedett – hasonlóan a jó humorérzékkel megáldott öreg
székelyhez J.
Mennyire szükség
van manapság az ilyen stabil, biztos pontra, mert ugye: a kő az marad...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu