Utazások és élmények: Szászhermány

Valahányszor Brassó felé utaztunk – ha csak rövidke szakaszon is – mindig érintettük Szászhermányt. De a központja sajnos nem esett utunkba. Ezt a hiányt sikerült pótolni, amikor egy októberi hétvégén végiglátogattam néhányat a barcasági szász erődtemplomok közül.

1211-ben II. András magyar király a teuton lovagrendnek adományozta a területet, ettől kezdve érkeztek a faluba a szász telepesek, akik többnyire Vallóniából és Flandriából, a mai Belgium területéről jöttek. A helységet legelőször Mons Mellis (vagyis Mézes-hegy, németül Honigberg) néven említik, 1240-ben , amikor IV Béla a ciszterci apátoknak adományozza, több más barcasági templommal együtt, már állt a faluban egy fából épült katolikus templomocska, melynek védőszentje Szent Miklós volt.

1421-ben gótikus stílusban építik át az eredetileg román stílusú templomot, majd az 1432-es török betörés után készül el a két védőfal, közülük a belső - amelyik a magasabb - 12 méter magasra lett rakva és a fal vastagsága az aljánál kereken 4 méter. Valaha egy harmadik fal is körülvette az erődöt, de ennek nyomait már nem lehet fellelni. A második fal mentén a kerülete 430 méter. Ez egyike a legnagyobb erdélyi erődtemplomoknak.

A belső fal hét masszív bástyával lett megerősítve, s a két fal között több méternyi széles vizesárkot ástak, így egyetlen hídon lehetett az erőd belsejébe jutni – ma is itt van a fedett, folyosószerű bejárat, de a vizesárokra nincs nagy igény, ezért hagyták kiszáradni.

A vastag belső falban csaknem kétszáz apró lakrészt alakítottak ki, itt tárolták az élelmet ostrom idején, s ide húzódhattak meg a falu lakói is a külső támadások elől. Minden családnak külön kis kuckó jutott. A támadások egy időben elég gyakran jöttek, 1552-ben moldvai támadás érte a falut, aztán a havasalföldiek jöttek 1599-ben, ekkor Szászhermány le is égett, csak a templomerőd maradt épen.

Ami nagyon érdekesnek tűnt: nem csak a templom körüli falba épültek a lakrészek, hanem a templom oldalára is jutott belőlük, az emeleti lakásokba, pedig hosszú, keskeny létrán lehetett feljutni. Az udvarban egykor gémes kút állt, innen biztosították a falu népének a jó ivóvizet.

A termek némelyike iskolának volt berendezve, itt tanították a falu fiataljait úgy békés, mint zavaros időkben.

Néhány szoba múzeumként működik, ezek úgy vannak berendezve, mint a múlt század első felében a szászhermányi házak voltak...

...és ide gyűjtöttek össze minden fellelhető régi népviseleti darabot, hogy ezeket is megőrizzék az utókor részére.

A templom az 1550-es reformáció óta evangélikus és a mai napig itt tartják az istentiszteletet a falu népének. A régi ülésrendet is tartják a helyiek, minden családnak és korosztálynak meg van a maga helye.

Nagyon tetszettek a régi, kopott lócaszerű padok, melyeknek semmiféle háttámlájuk nincs, hogy a fiatal leányok hajából aláhulló hímzett szalagokat nehogy valami összegyűrje. Na meg azért is, hogy hátulról csodálni lehessen szép, ünnepi viseletüket.

Sokan még a színes párnácskájukat is itt hagyják a megszokott helyükön. A következő istentiszteleten úgyis ugyanoda ülnek.

A templom főbejárata tulajdonképpen a torony alatt van, ezt mi zárva találtuk...

...de kívülről megcsodáltuk a vastag kőfal rétegesen kiképzett csúcsos boltívét és a bejárat feletti festményt, mely a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt mutatja. Ez valamikor a XVI-ik század végén készülhetett.

A 32 méter magas torony 1837-ben egy földrengés miatt megrongálódott, ezért amikor felújították akkor hat darab acélgyűrűt is beépítettek, hogy stabilan tartsa a szerkezetét.

A legérdekesebb látnivalót a végére hagytuk: a kápolnát. Ez a keleti toronyban található és legnagyobb meglepetésemre belülről sokkal tágasabbnak tűnik, mint ahogy elképzelné az ember. Az alsó képen ez a leghátsó kis kuckó, melynek a fala nincs újravakolva. Gondolom azért, mert így nagyon jól látszik az eredeti, boltíves bejárata.

Az eredeti kápolna a korai, román stílusú védőfal részét képezte, s azzal egyidejűleg készülhetett a XIII-ik században. A XV-ik században végbement módosítások ezt is érintették, falait megerősítették, magasabb lett és a külső ablakait lőrésekké alakították. Ezáltal a kis kápolna a keleti toronybástya szerepét is átvette.

A kápolnát tetőtől talpig gyönyörű freskók díszítik, a legszebben a szemközti falon levő festményt lehet látni...

...ahol a feszület mellett tisztán kivehetők a különböző társadalmi osztályokat képviselő alakok, a legszegényebbek, a dolgozó emberek alább, aztán a harcosok állnak egy kicsit közelebb, s az imádkozó alakok állnak a legközelebb a kereszthez. Nehéz minden képet azonosítani, amiatt is, mert a kápolnába nem lehet belépni, csak az ajtóból lehet forgolódni és nézelődni.