Székelyderzs – Vártemplom

A székelyderzsi unitárius vártemplom az egyik legszebb erdélyi magyar műemlék, amelyet a Világörökségi listára is felvettek.

 Eredetileg, a XIII. század elején, egy gótikus stílusban épült kis kápolna állt a mostani szentély helyén, azt bővítették ki a XIV-ik században, majd átépítették a XV-ik században. Most, pedig épp a felújításán dolgoznak.

A maketten jól látható, hogyan fog kinézni a templom a felújítás után. Egészen biztos, hogy ide még egyszer visszajövök, lássam állványok nélkül is ezeket a szép, hófehér falakat.

A templomot körülvevő falat és a bástyákat a XVII-ik században emelték, ezek nyilván a falu lakóinak nyújtottak védekezési lehetőséget a török támadások ellen.

Régebben a falak belső oldalán szaladt körbe a gyilokjárónak nevezett folyósó, az ehhez tartozó lőrések és a szuroköntő lyukak ma is léteznek. Szuroköntő lyukak vannak a templom felső részén is, sajnos az állványzat miatt most nem nagyon lehet látni azokat.

A várfal folyósóját a XVIII-ik században lebontották és egy fedett színt alakítottak ki a várfal belső részén, a derzsiek itt tárolják a gabonájukat – hatalmas faládákban - a mai napig is. Ennek régebb gyakorlati oka volt: ha támadás érte a falut, akkor csak be kellett húzódni az erőd falai közé, az élelem már eleve ott volt. Van egy kút is, az egyik bástya mellett, kizárólag ennek a vizét használják a gyerekek keresztelésekor.

A szalonnát és a sonkát, a saroktornyok emeleti részén tartják, minden családnak külön kampója van, amelyet az utódok örökölnek. Mindig egy bizalmi személyre bízták a torony kulcsát és hetente egyszer jöttek a gazdasszonyok szalonnát vételezni. Hét közben abból kellett aztán gazdálkodni, nem illett soron kívül vételezni, mert a faluban megszólták azt, aki nem tudta az ételt ügyesen beosztani.

 Nem tudom, hogy manapság is ennyire szigorúak-e a derzsiek, de az biztos, hogy a hagyományaikat szépen őrzik. Sőt, falunapokkor, vásárok alkalmával még szalonnakóstolásra is el lehet jönni, s hírét vinni ennek a különleges és kedves falucskának.

Körbe-körbe, a szépen újrafedett eresz  alatt már nem csak a gabonás hombárokat tartják, hanem a régi időket idéző kincseket, faekét, szekeret, rokkát, varrógépet...

...vagy a régi, festett bútorokat is őrzik.

A templom belseje nagyon szép: hagyományos, kék padsorok, fehérre meszelt falak, s a déli meg az északi falon gyönyörű, 1419-ben készült freskók.

 A bejárati ajtóval szemben, az északi oldalon a Szent-László legenda képsora. Csodálatos, élő színekkel festett képek, a legérdekesebbnek az tűnt, hogy egy tapétaszerű csillagos háttér előtt szalad a cselekmény, mintha ezáltal egy igazi harmadik dimenzió jönne létre.

A legenda szerint az  egész akkor kezdődik, amikor Szent László herceg(1077-1095) meglátja, hogy egy kun harcos egy szép magyar lányt elrabol és magával viszi a lova hátán.  (Sajnos a kép felső része nem látható, ez állítólag az újjáépítés során sérült meg.)

Szent László felpattan Szög nevű lovára és üldözőbe veszi a pogány harcost.

Amikor már majdnem utoléri az üldözöttet és lándzsájával ledöfné, akkor nem tudja az utolsó métereken közelebb vinni lovát a vitézhez. Ekkor átkiált lányhoz, hogy ragadja meg a kunt az övénél fogva és húzza le magával a földre.  A leánynak sikerül is, ezután a két vitéz a már földön állva viaskodik egymással. Szent László nem bírja legyőzni ellenfelét, ezért a leány úgy segít megoldani a helyzetet, hogy a kun lábát baltával megsebzi.

Végül közös erővel sikerül legyőzni a kunt. Ez a kép a épp a lefejezés borzalmas pillanatát mutatja.

 A képsor utolsó képe már a csata utáni pihenést ábrázolja, amikor Szent László a lány ölébe hajtja fejét.

A mellette levő, különálló kép állítólag Remete Szent Antalt mutatja be, egyik kezében hosszú vándorbottal, másikban a Bibliával.

 Ezen az oldalon az alsó sorból jóformán semmi sem maradt meg, csak az egykori képsorok felső széle, de egy szép női arc részletei azért elég jól kivehetőek belőle.

A déli oldalon jobboldalt az első kép Pál apostolt ábrázolja, lován előrebukva, amint megtér a damaszkuszi úton. Egyúttal Pál megkeresztelkedését is mutatja a kép, látszik, ahogy fejére öntik a szenteltvizet. Az egyik kísérő katona egy zászlót visz, ezen látszik az 1419-es évszám, ez bizonyítja a freskó keletkezésének idejét.

Az utána következő képen Szent Mihály arkangyal áll, hátán szárnyakkal, kezében hatalmas kardjával – ezzel győz le minden gonoszt, de az utolsó ítélet előtt még mérlegel és dönt.  A magyar néphagyomány szerint Szent Mihály ott van a haldoklók mellett és segíti őket, hogy a lelkeik átjussanak a túlvilágra. Ezért mondják a halottszállító deszkára, amire a koporsót helyezik, hogy az  a Szent Mihály lova. A Tejút régi neve is Szent Mihály útja volt.

A következő képből nem sok maradt meg, de valószínű, hogy a betlehemi háromkirályokat ábrázolja.

A templom orgonája 1837-ben készült, a festett karzat, pedig 1800-ban.

Még egy nagyon fontos nevezetessége van a székelyderzsi templomnak, amit illik megemlíteni: amikor 1929-ben felújításokat végeztek rajta, akkor az egyik befalazott ablakban találtak egy téglát, amelyre a legrégebbi székely rovásírást rótták. Az áll rajta, hogy Miklós Derzsi apa-pap és 1431-ből származik. Egyébként ez a legrégebbi Közép-Európai rovásírásos emlék.