Isztambul - a nyüzsgő nagyváros

Bazár, sisabarlang és hammam

Már évek óta tervezgettem egy isztambuli kirándulást, hát most végre összejött J.  Rövidke vakációra indultunk - mindössze öt nap – de ez elég volt ahhoz, hogy a legfontosabb látnivalókat megcsodáljuk és egy kicsit a város hangulatát is átérezzük.

Délután érkeztünk, így első napra nem terveztünk egyebet, mint egy jó sétát a szálláshelyünk közelében fekvő nagy bazárba, a fedett bazárba, ahogy a helyiek hívják. Hát ez tényleg nem akármilyen bazár, 45ooo m² területen, 64 utcácskába rendeződve mintegy 35oo standon kínálnak mindenféle portékát.

Nagyon sok helyen kínálnak bőrkabátokat, cipőket és táskákat, de talán a legtöbb a csodálatos keleti mintájú szőnyeg és a kelim.

Vannak itt még szép számmal gyapjúból, pamutból, vagy selyemből készült sálak, kendők és egyéb szőttesek is.

És nem ritkák a brokátból készült hímzett csizmák sem!

Aztán egy egész bazárnegyed „szakosodott” antik ékszerekre, aranyra, ezüstre, drágakőre és órákra. Ez az úgynevezett régi bazársor.

Rengeteg ötvösmunkát és apró szuvenírt kínálnak errefelé az árusok...

... de a legkedvesebb ajándéktárgyak talán mégis a csodálatosan díszített színes izniki kerámiák.

 

Az árusok nagyon kedvesek, mindig felismerik a magyar beszédet és rögtön mondják, hogy testvér vagy, hogy szeretnek és hogy az árujuk az nagyon olcsó és nagyon-nagyon szép J.

 

Az úttól, na meg a sok alkudozástól fáradtan indultunk ki a bazárból, de mindjárt az első sarkon egy zsúfolásig telt nagy kávézó-teázóra akadtunk, ezért beültünk egy frissítő, almaízű teára. Már a bejáratnál láttuk, hogy itt vízipipáznak – „sisát” szívnak - így hát mi is kértünk egy almás-karamellásat...

Persze nekünk el kellett magyarázni, hogyan működik a felszerelés, ezért a „gazda” szép türelmesen szétszedett egy vízipipát, s megmutatta mit hová kell tenni, hogyan illeszted egymáshoz az elemeket, mennyi víz jár a kannába...

 

... hogyan fóliázzuk be a tárolótégelyt és hogyan készítsünk hozzá szenet.

 

Már annyira kitanultuk a titkát, hogy majdnem bevásároltunk egy szép aranyozott vízipipát – nem is lett volna nagyon drága - de aztán inkább lemondtunk róla, mert hát minek is?

 

Na de az első napunk itt nem ért még véget. Mintegy 5o méternyire a szállónktól volt egy Gedik pasa nevű török fürdő, ahová este későn is be lehetett térni, mert egészen éjfélig nyitva tartott.

Ez nem volt éppen olcsó szórakozás, fejenként 55 lírába került, de ezt az élményt mindenképpen ki akartuk próbálni, így szó nélkül befizettünk. Külön részlegre vezetik be a férfiakat, külön a nőket - legelőször az öltözőbe, ahol adnak egy kis kabint, ahol átöltözhetsz, majd  kaphatsz papucsot, na meg jó durván szőtt falusi törülközőket.

Az első út a szaunába vezet, itt hagynak izzadni és ellazulni egy ideig, majd jön egy hölgy és kitessékel a hammam közepén lévő nagy lapos márványpódiumhoz. A márvány kellemesen meleg, erre terítik a törülközőt, amire rá kell feküdni és kellemesen pihenni... egészen addig, amíg ugyanaz a hölgy egy durva masszírozó kese - azaz kesztyű - és valami még durvább dörzsianyag segítségével vidáman végigradíroz tetőtől-talpig. Azt hittem, hogy az asszonyság keze nyomán mindjárt csíkokban kiserken a vér az egész testemen, de meglepődve tapasztaltam, hogy nem lett semmi baj, sőt: egy idő után már kezdtem a tortúrát egészen megszokni. Aztán odavezetett az oldalsó hajóban lévő kőmosdókhoz és egy nagy rézkanna segítségével leöblített. Visszatéringetve a márványplattformhoz újra le kellett pihenni, s ezúttal nem is jött semmi drasztikus akció, csupán egy szenzációs szappanhab-masszázs. És ez igencsak jólesett J.