Barcelona - Rambla

Piac, sörözők és Kolumbusz új köntöse

Barcelona már évekkel ezelőtt - első látásra - szívembe lopta magát. Annak idején is örömmel fedeztem fel katalán fantáziáját, báját és temperamentumát és boldog voltam, hogy visszatérhetek, mert azt hiszem akárhányadik talalkozón tud valami újat, valami csodálnivalót kínálni, anélkül, hogy eközben bármit is változtatna magán. Egy igazi színes, sokarcú egyéniség. Alig vártam, hogy végigsétáljunk a Ramblán, talán itt lehet legjobban a város lüktetését érezni.

A gyönyörű platánok az utóbbi öt évben semmit sem változtak (olyan jó, hogy senki sem vágott ki, még egyetlenegyet sem közülük), a milliók által koptatott utcakövek is ugyanazok (ezt az utcát úgy látszik nem kell olyan gyakran újrakövezni, mint a mieinket Csíkban) és nagyon jólesik végigsétálni a másfél kilométeres árnyas korzón! Bámulni a virágárusok művészi csokrait, a kisállat-kereskedők apró teknőceit, tengerimalacait és madarait, az ajándékkal telezsúfolt újságos bódékat és az embereket... rengeteg sok embert. Jobbra lesz a beugró, ott a híres Mercat de la Boqueria piac- már vártam, hogy újra betévedhessek.

Nehéz választás már a bejáratnál: balra a gyümölcsök szépen  feltornyozva, színes adagokra osztva becsomagolva...

... jobbra a csábító, kihagyhatatlan, fantasztikus katalán csoki. Árban is keményen túltesz a gyümölcs árán ( pedig az is a turistáknak van kitalálvaJ) – mégsem lehet kihagyni. Csak egy kis kockát. Vagy háromszöget. Vagy valamit. De meg kell kóstolni!

S ha még ez sem elég, akkor ott a következő stand, a gumicukrokkal – tükörtojás-formától kezdve murokig és zöldbékáig minden. Ezt már messze elkerüljük. Inkább megnézzük a többi gyümölcsöt. Kedvencem az érett füge. Épp az a fajta, ami itt ki van pakolva. De kilójáért 14 eurót kérnek. Ez a kofa nem értünk jött ma ki a piacra.

Akkor már inkább az eper, azt biztosan a hazánkfiai szedik... vagy valami olyan, amit még nem ismerünk. Mint a lapos barackszerűségek, vagy mellette az a zöld pikkelyesnek látszó valami. Egyiket sem kóstoltam soha, s ezeket a csudagyümölcsöket nem is láttam még ezidáig. Majd legközelebb valamelyiket megkóstoljuk...

Jajj, itt rengeteg gyönyörű gomba van. Szárított gomba. Amikor elolvastam az árakat, azt hittem hallucinálok: egy kiló ára általában 90 és 150 euró között mozog, de a kucsmagomba 495 euró! Egy heti nyaralás ára. S ha jól meggondolom majdnem ennyi lenne is otthon a konyhapolcon... na de ki adna ennyi pénzt érte? Ezek sem úgy gondolták, hogy valamit eladnának, az biztos. Ha mégis megtalálnám azt aki ennyit ad érte, akkor lehet, hogy meggondolom a szárított kucsmagomba-exportot is.  Életem üzlete lehetne... J

Odébbsodródunk, végigcsodáljuk az illatos sonkákat, húsokat, chorizo-szalámikat. Egy jópofa félméteres szárított sonka 225 euró. Nem semmi. Mindenesetre nagyon vékonyan kell szeletelni. Amúgy már kóstoltam ilyen finomságokat – néhol itt is vannak ilyen kóstolnivaló katonák kirakva apró tányérkákra - tényleg finom, de a felcsíki vagy a kászoni sonka simán felveszi vele a harcot. Tényleg. A halak, kagylók, homárok és herkentyűk is nagyon szépek, annyira frissek, hogy némelyikük még mozog. Még azért sem kívánom őket!

A zöldségeket is nagyon jó nézegetni, annyira frissek és kívánatosak. Közben el kellett gondolkodjak azon, mi lenne, ha jól bevásárolnék például erről a standról, vajon mit is készíthetnék a fura alakú, számomra ismeretlen ízű gumókból, bigyókból? Tényleg nem tudom - de jó, hogy most nem kell főzni J.

Fárasztó dolog a piackutatás, ezért úgy döntöttünk, hogy valahol leülünk egy kávéra vagy sörre. A piac után mendegélve legtöbb helyen csak ebédet szolgáltak fel, mások, meg zsúfolva tele voltak, muszáj volt tovább keresgélni. Már elértük az operaházat is, de még mindig nincs ahová leülni.

Innen kezdődnek a festők standjai, ahol megtalálhatók a legkülönbözőbb stílusú barcelonai emlékképek, Don Quijote- portrék vagy szürrealista Dali-imitációk. Vagy amit szeretnél, akár megrendelésre is.

Ha meg inkább portrét szeretnél készíttetni, akkor alig félóra-óra leforgása alatt igazán élethű portrét, vagy egy nagyon vicces karikatúrát kaphatsz kézhez.

Hiányoltam a pantomímeseket, az élő szobrokat, legutóbb nagyon sokan voltak, most csak véletlenül láttam egy éppen elpakoló, ezüstre festett szoborimitátort, meg egy fáradtan vonuló szupermant. De ez van. Közben megállapítottuk, hogy egyre növekszik az esélyünk, idelent sokkal több a kocsma és a söröző, mi meg szépen kiválasztjuk a legjobb kilátást, a legkényelmesebb fotelokat és ... megrendeljük a sört, koktélt, kávét, kinek mi tetszik jobban. És pihenünk, élvezzük a látványt, a finom italt, Barcelonát.

Innen már elég közel vagyunk a Colón térhez, ahol a 6o méter magas oszlopon ott áll Kolumbusz Kristóf szobra. Kinyújtott karjával keletre, a tenger felé mutat, noha eredetileg azt akarták, hogy nyugat felé, Amerika irányába mutasson. De meggondolták, mert furcsa lett volna, hogy a spanyol szárazföldet kémlelje a nagy hajós. Viszont amikor közelebb mentünk, akkor még ennél is furcsább dolog tűnt fel nekünk: Kolumbuszt beöltöztették az FC Barcelona focicsapat csíkos mezébe! Hát ez nagyon vicces volt J.

Innen szépen visszasétáltunk a Catalunya térre, még egyszer rácsodálkozva a zsúfolt délutáni forgatagra. Állítólag ilyenkor nagyon kell vigyázni ezeken a helyeken, mert sokan vannak akik lopnak. Bandákba tömörülve, vagy egymagukban támadnak, észre sem veszed, mikor lékelték meg a táskád, vagy tűnt el a pénztárcád. Szerencsére nekünk nem volt részünk ilyen kellemetlen élményben, de így visszaemlékezve volt egy olyan metrós utazásunk, ahol 5-6 siheder szállt fel nagy zajjal, bicajjal, rollerrel és kettő közülük feltűnően verekedett. Gondolom ők kellett a nép figyelmét eltereljék, hogy a többi lazán munkálkodhasson...

Persze itt is láttunk furcsa alakokat, például sokáig gondolkoztunk azon, vajon nem hazánkfia volt-e ez a pokrócos fiatalember? Valami mintha azt súgta...

Fent a Catalunyia téren sokkal áttekinthetőbb a helyzet, tágasabb a tér, itt inkább leülnek, pihennek, várakoznak és egymással találkoznak az emberek.

Lehet etetni a galambokat, fagyizni, vagy csak bámulni a szappanbuborékosokat, akik óriási gömböket eregetnek útra...

... s a buborékok szállnak, sokáig, de aztán előbb-utóbb kipukkadnak.

Nem baj. Ha az ember türelemmel kivárja, akkor mindig jön egy újabb szappanbuborék aminek örülni lehet!

Isztambul – csak úgy ...

Isztambulban egyszerűen kihagyhatatlan a céltalan kószálás, csavargás, bámészkodás az Istiklal Caddesi-n. Mi is nagyon élveztük, főleg, mert gyakran megszakítottuk egy jó kávé, bahlava, vagy kebab kedvéért J

A kizárólag gyalogosok számára  fenntartott sugárút egy jó magas hegyről, a Taksim térről indul – ahová egy fogaskerekű földalattival jutottunk el –  ahol a Függetlenségi szobor lábánál vasárnaponként fúvószenekar szórakoztatja a népet...

...és ahol a piros nosztalgia-villamos  - amelyik az egyetlen jármű a néhány kilométer hosszú sétálóutcán – megfordul.

Az utca kétoldalán a legdrágább  és legdivatosabb márkás üzletek váltakoznak  a helyi, aranyat-ezüstöt, vagy kézműves portékát kínáló üzletekkel, a kedves kis kávézókkal és zsúfolt vendéglőkkel.

Rengeteg szép régi épület is akad, például itt a Cicek Pasaji, a virágárusok átjárója, amelyik a 20. század eleje óta ad otthont a virágüzleteknek és virágárusoknak.

De a kíváncsiság elvitt a színfalak mögé is, a csodásan felújított épületek mögött a „hátsó” sorban itt sem minden tökéletes..

... és néha még itt is előfordulnak utcai tüntetések ...

Mint minden nagyvárosban, itt is egyre-másra botlottunk utcai zenekarokba...

...vagy tollakkal igencsak ékesen feldíszített dél-amerikai táncosokba...

... és az elmaradhatatlan  utcai festmény-kiállításokba.

A sétálóutca egészen a Galata-toronyig tart, innen majd kisebb utcácskákra „oszlik”

...és úgy ereszkedik be az Aranyszarv-öblöt átívelő Galata-hídig...

... ahol alig fértek el egymástól a vasárnapi-halászok ...

... és ahol a cifra hajócskákban berendezkedett grillsütők nem győzték sütni a halat a sorbanállóknak

A Galata-híd lábánál egymás után sorakoznak a hajóutakat ajánló kisebb...

... vagy nagyobbacska vállalkozók...

Mi ez utóbbit választottuk egy néhány órás sétahajóút erejéig, hogy egy kicsit bámészkodhassunk a Boszporusz szorosban J

Végignéztük a rohamosan fejlődő külső városrészek felhőkarcolóit...

... átsiklottunk a Boszporusz-híd alatt...

.. majd a még hosszabb  -több, mint másfél km hosszú-  Győzedelmes Mehmed hídja alatt , melynek ázsiai hídfőjénél az Anadoluhisari erőd, vele szemben, az európai hídfőjénél, pedig a Rumelhisari erőd áll.

Ezeket II. Mehmed még azelőtt építtette, mielőtt bevette volna Konstantinápolyt, az 1451-52-es években, hogy ezáltal tökéletesen tudja uralni a Boszporusz szoros forgalmát. Aztán visszafordultunk és – legalább így kívülről - megcsodáltuk a gyönyörű Kücüksü palotát, amelyet a James Bond filmekben már láthattunk J

Aztán meg kikötöttünk és szomorúan nyugtáztuk, hogy ez volt az utolsó nap a vakációból... jó volt Isztambulban lenni, de muszáj lesz visszatérni, mert még ezt is ki kéne próbálni...

...meg még sok más érdekeset és finomat és mert  jó lenne még egy kicsit sétálni és élvezni a csodaszép várost ...

Isztambul – piacok és igazi finomságok

A fűszerpiac

Isztambul fűszerpiacáról sokat meséltek már, de ott lenni és átélni a hangulatát nagyon nagy élmény volt! A XVII. század óta működik, s törökül Egyiptomi Bazárnak hívják, mert az építését annak idején úgy finanszírozták, hogy az egyiptomból behozott árukra külön vámot róttak ki.

Ahogy beléptünk a boltíves kapun egy hosszú bazársoron találtuk magunkat, ahol nagyjából arra sodródtunk, amerre a tömeg engedte...

Igaz, hogy a legtöbb standon kiváló minőségű fűszereket kínálnak...

... vagy csodálatos teákat és teakeverékeket rózsából, jázminból, hibiszkuszból, almából, meg milliónyi gyógynövényből...

... de a kedvencek a szultánkenyeres pultok, ahol mindent meg lehet kóstolni J. Szép nagy hegyekben árulják a finom édességet, az ára lehet kilónként 2o líra, de lehet akár 12o is és megtapasztaltuk, hogy bizony minőségileg is nagyon nagy különbségek lehetnek a kettő között.

Kiválasztottunk egy kedvenc kombinációt, a sötétvörös gránátalma ízűt, amelyikben jó sok pisztácia van, ezen teszteltük le a minőséget. Nos a legolcsóbbak nyilván valami műanyagos ízű aromával készültek, ami bármilyen, csak nem gránátalmához hasonló és a sok cukortól nagyon édesek voltak. Amit itthon lehet kapni, az gondolom ugyanígy készül.

Aztán volt egy középkategória, amelyik jó volt, nem is volt túl édes, mert mézzel készült, de azért nem tudott igazán nagy élményt okozni. Viszont az amit a Hagia Sofia-tól nem messze egy régi kis boltban valamivel drágábban vettünk, na az csodálatosan finom volt - egyfolytában tudnám kóstolgatni J.  Szóval érdemes odafigyelni, főleg arra, hogy ne cukorral, hanem mézzel gyártottat vegyünk.

 

A piacon egyébként nagyjából mindent meg lehet vásárolni, a zöldségektől és déligyümölcsöktől kezdve...

 

... a savanyúságokig, vagy a töltikéhez való káposztalevelekig...

... szárított és aszalt gyümölcsökig, finom mogyorófélékig...

... vagy jóféle sajtokig és kolbászokig.

De van itt színes és illatos szappan...

...  csodatevőnek kikiáltott halvaféleség J...

... és egy csomó olyan dolog, amiről fogalmam sincs, hogy mire való ...

A kereskedőnegyed

A fűszerpiactól elég meredek utcácskák indulnak felfelé a Nagy Bazár irányába, hát ez az egész szakasz egy nagy, érdekesen szerveződött „bazárvárost” alkot.

Az egyforma típusú árut kínáló üzletek mind egymás mellett vannak, így könnyen találhatsz például pizsamás boltot, mert legalább 4-5 darab van egyazon környéken.

Persze vannak külön játékokat, vagy cipőket, vagy elektronikai cikkeket, vagy éppen ruhaneműt forgalmazó üzletsorok is.

 

Ha elfáradtál a nagy forgatagban – márpedig ez elkerülhetetlen – akkor a legjobb venni egy líráért egy fincsi szezámmagos perecet,  s megpihenni egy kis kávézóban.

Persze lehet kapni itt egyéb finomságokat is, sült kukoricát, vagy bahlavát, vagy valami érdekes méterszámra sütött fánkszerű édességet – ez is nagyon finom!

A halpiac

Egy másik érdekes piacot is megnéztünk: a Galata híd lábánál lévő halpiacot. Vendéglátóink ajánlották, hogy ha finom és friss halat szeretnénk enni, akkor nem érdemes a Galata híd alsó emeletén lévő halcsárdákba menni, mert ezek nagyon drágásak...

 

...hanem el kell menni a híd Aranyszarv-öböl felé eső oldalától a part mentén sorakozó halárusokhoz, akik szenzációs grillezett halat készítenek fillérekért, amit a parton üldögélve fogyaszthatsz sok helyi halkedvelő társaságában.

A grillezni kívánt halat, pedig természetesen magad választhatod...

... attól a halárustól, amelyik szimpatikusabb J.

De utána aztán kihagyhatatlan a nagy kedvenc, a frissen préselt narancs vagy gránátalma-lé, ez a legeslegjobb ital az egész városban!