Barcelona - Rambla

Piac, sörözők és Kolumbusz új köntöse

Barcelona már évekkel ezelőtt - első látásra - szívembe lopta magát. Annak idején is örömmel fedeztem fel katalán fantáziáját, báját és temperamentumát és boldog voltam, hogy visszatérhetek, mert azt hiszem akárhányadik talalkozón tud valami újat, valami csodálnivalót kínálni, anélkül, hogy eközben bármit is változtatna magán. Egy igazi színes, sokarcú egyéniség. Alig vártam, hogy végigsétáljunk a Ramblán, talán itt lehet legjobban a város lüktetését érezni.

A gyönyörű platánok az utóbbi öt évben semmit sem változtak (olyan jó, hogy senki sem vágott ki, még egyetlenegyet sem közülük), a milliók által koptatott utcakövek is ugyanazok (ezt az utcát úgy látszik nem kell olyan gyakran újrakövezni, mint a mieinket Csíkban) és nagyon jólesik végigsétálni a másfél kilométeres árnyas korzón! Bámulni a virágárusok művészi csokrait, a kisállat-kereskedők apró teknőceit, tengerimalacait és madarait, az ajándékkal telezsúfolt újságos bódékat és az embereket... rengeteg sok embert. Jobbra lesz a beugró, ott a híres Mercat de la Boqueria piac- már vártam, hogy újra betévedhessek.

Nehéz választás már a bejáratnál: balra a gyümölcsök szépen  feltornyozva, színes adagokra osztva becsomagolva...

... jobbra a csábító, kihagyhatatlan, fantasztikus katalán csoki. Árban is keményen túltesz a gyümölcs árán ( pedig az is a turistáknak van kitalálvaJ) – mégsem lehet kihagyni. Csak egy kis kockát. Vagy háromszöget. Vagy valamit. De meg kell kóstolni!

S ha még ez sem elég, akkor ott a következő stand, a gumicukrokkal – tükörtojás-formától kezdve murokig és zöldbékáig minden. Ezt már messze elkerüljük. Inkább megnézzük a többi gyümölcsöt. Kedvencem az érett füge. Épp az a fajta, ami itt ki van pakolva. De kilójáért 14 eurót kérnek. Ez a kofa nem értünk jött ma ki a piacra.

Akkor már inkább az eper, azt biztosan a hazánkfiai szedik... vagy valami olyan, amit még nem ismerünk. Mint a lapos barackszerűségek, vagy mellette az a zöld pikkelyesnek látszó valami. Egyiket sem kóstoltam soha, s ezeket a csudagyümölcsöket nem is láttam még ezidáig. Majd legközelebb valamelyiket megkóstoljuk...

Jajj, itt rengeteg gyönyörű gomba van. Szárított gomba. Amikor elolvastam az árakat, azt hittem hallucinálok: egy kiló ára általában 90 és 150 euró között mozog, de a kucsmagomba 495 euró! Egy heti nyaralás ára. S ha jól meggondolom majdnem ennyi lenne is otthon a konyhapolcon... na de ki adna ennyi pénzt érte? Ezek sem úgy gondolták, hogy valamit eladnának, az biztos. Ha mégis megtalálnám azt aki ennyit ad érte, akkor lehet, hogy meggondolom a szárított kucsmagomba-exportot is.  Életem üzlete lehetne... J

Odébbsodródunk, végigcsodáljuk az illatos sonkákat, húsokat, chorizo-szalámikat. Egy jópofa félméteres szárított sonka 225 euró. Nem semmi. Mindenesetre nagyon vékonyan kell szeletelni. Amúgy már kóstoltam ilyen finomságokat – néhol itt is vannak ilyen kóstolnivaló katonák kirakva apró tányérkákra - tényleg finom, de a felcsíki vagy a kászoni sonka simán felveszi vele a harcot. Tényleg. A halak, kagylók, homárok és herkentyűk is nagyon szépek, annyira frissek, hogy némelyikük még mozog. Még azért sem kívánom őket!

A zöldségeket is nagyon jó nézegetni, annyira frissek és kívánatosak. Közben el kellett gondolkodjak azon, mi lenne, ha jól bevásárolnék például erről a standról, vajon mit is készíthetnék a fura alakú, számomra ismeretlen ízű gumókból, bigyókból? Tényleg nem tudom - de jó, hogy most nem kell főzni J.

Fárasztó dolog a piackutatás, ezért úgy döntöttünk, hogy valahol leülünk egy kávéra vagy sörre. A piac után mendegélve legtöbb helyen csak ebédet szolgáltak fel, mások, meg zsúfolva tele voltak, muszáj volt tovább keresgélni. Már elértük az operaházat is, de még mindig nincs ahová leülni.

Innen kezdődnek a festők standjai, ahol megtalálhatók a legkülönbözőbb stílusú barcelonai emlékképek, Don Quijote- portrék vagy szürrealista Dali-imitációk. Vagy amit szeretnél, akár megrendelésre is.

Ha meg inkább portrét szeretnél készíttetni, akkor alig félóra-óra leforgása alatt igazán élethű portrét, vagy egy nagyon vicces karikatúrát kaphatsz kézhez.

Hiányoltam a pantomímeseket, az élő szobrokat, legutóbb nagyon sokan voltak, most csak véletlenül láttam egy éppen elpakoló, ezüstre festett szoborimitátort, meg egy fáradtan vonuló szupermant. De ez van. Közben megállapítottuk, hogy egyre növekszik az esélyünk, idelent sokkal több a kocsma és a söröző, mi meg szépen kiválasztjuk a legjobb kilátást, a legkényelmesebb fotelokat és ... megrendeljük a sört, koktélt, kávét, kinek mi tetszik jobban. És pihenünk, élvezzük a látványt, a finom italt, Barcelonát.

Innen már elég közel vagyunk a Colón térhez, ahol a 6o méter magas oszlopon ott áll Kolumbusz Kristóf szobra. Kinyújtott karjával keletre, a tenger felé mutat, noha eredetileg azt akarták, hogy nyugat felé, Amerika irányába mutasson. De meggondolták, mert furcsa lett volna, hogy a spanyol szárazföldet kémlelje a nagy hajós. Viszont amikor közelebb mentünk, akkor még ennél is furcsább dolog tűnt fel nekünk: Kolumbuszt beöltöztették az FC Barcelona focicsapat csíkos mezébe! Hát ez nagyon vicces volt J.

Innen szépen visszasétáltunk a Catalunya térre, még egyszer rácsodálkozva a zsúfolt délutáni forgatagra. Állítólag ilyenkor nagyon kell vigyázni ezeken a helyeken, mert sokan vannak akik lopnak. Bandákba tömörülve, vagy egymagukban támadnak, észre sem veszed, mikor lékelték meg a táskád, vagy tűnt el a pénztárcád. Szerencsére nekünk nem volt részünk ilyen kellemetlen élményben, de így visszaemlékezve volt egy olyan metrós utazásunk, ahol 5-6 siheder szállt fel nagy zajjal, bicajjal, rollerrel és kettő közülük feltűnően verekedett. Gondolom ők kellett a nép figyelmét eltereljék, hogy a többi lazán munkálkodhasson...

Persze itt is láttunk furcsa alakokat, például sokáig gondolkoztunk azon, vajon nem hazánkfia volt-e ez a pokrócos fiatalember? Valami mintha azt súgta...

Fent a Catalunyia téren sokkal áttekinthetőbb a helyzet, tágasabb a tér, itt inkább leülnek, pihennek, várakoznak és egymással találkoznak az emberek.

Lehet etetni a galambokat, fagyizni, vagy csak bámulni a szappanbuborékosokat, akik óriási gömböket eregetnek útra...

... s a buborékok szállnak, sokáig, de aztán előbb-utóbb kipukkadnak.

Nem baj. Ha az ember türelemmel kivárja, akkor mindig jön egy újabb szappanbuborék aminek örülni lehet!