Mezőzáhi bazsarózsák

Mezőzáh határában  - talán 4-5 km-re a község központjától - van egy csodálatos hely, Botta-dűlő a neve. Azt mondják, hogy április-májusban érdemes eljönni ide, mert ekkor virágzik a gyönyörű sztyeppei, vagy más néven keleti bazsarózsa.

 Az egész természetvédelmi terület – melyet már 1932-ben létesítettek - nem több, mint néhány hektár, de az a kis domboldal annyira szép, hogy be sem lehet telni a látvánnyal.

Előbb csak nézed, csodálod a vérvörös bazsarózsákat, mosolyogva üdvözlöd őket,...

... aztán legszívesebben lecsüccsennél közéjük, s néznéd hogyan jönnek-mennek közöttük a szorgos kis méhek, darazsak, vagy más bogarak...

...rengeteg van belőlük, mintha a környéken semmilyen más virág nem létezne, a kis szárnyas vagy soklábú rovarok mind ide csábultak.

Kicsit később felfedezed, hogy a szép bazsarózsák nincsenek egyedül – most épp a buglyos tátorján virágzik ...

 ...már messziről lehet érezni különleges illatát...

...s gondolom, hogy az aranyos rózsabogarak is érzik, mert mindannyian itt tolakodnak ezeken a fehér bokrocskákon.

Van itt sok egyéb színes...

...vagy apró, hófehér virág...

...de olyan is van, amelyik már elvirágzott, mint a kockás liliom és az élénksárga hérics.

Később, június-júliusban is lesznek itt virágok, meg mindenféle árvalányhaj fajták – összesen 270 féle ritka virág és növény él a rezerváció területén.

A park gondnoka azt mondja, napok kellenének ahhoz, hogy mindeniket felsorolja – ezért csak legismertebb 2-3 virágot említi...

... s aztán hozzáteszi, hogy azért ő  sem botanikus, csak szívügye a bazsarózsa-kert, ezért vállalta a gondnokságot, 2ooo után, miután a régi, legendás hírű gondnok mellett már sok éven át tevékenykedett.

Gondnokunk büszkén beszél virágairól, s a szimbolikus belépti díj ellenében ügyes kis ismertető lapocskát ad minden látogatónak – román és angol nyelven – erről el lehet olvasni a legfontosabb tudnivalókat.

A sztyeppei bazsarózsa (Paeonia Tenuifolia L) valahonnan a Fekete-tenger és Kaszpi-tenger sztyeppevidékéről származik, s úgy 9-10000 évvel ezelőtt az eredeti élőhelyéről errefelé „vándorolt” és valószínű, hogy már 6-7000 éve meghonosodott nálunk.

Erdélyben és a Kárpát-medencében is egyetlen lelőhelye ez a mezőzáhi, talán délebbre, a román és a bolgár tengerpart közelében lehet még találni, de Európa-szerte sehol máshol nem lehet fellelni.

Az évelő növény bokrocskái 10-30 cm magasak, virágaik színe vérvörös.

 Általában április végén kezd virágozni és május 20 körülig virágzik, de az elmúlt években egyre korábbra tolódott a virágzás kezdete, mi április 23-án teljes, mondhatni 80-90 %-os virágzást láthattunk.

Virágporral sűrűn fedett porzóit a méhecskék állandó ostrom ...

...és megszállás alatt tartják...

Úgy láttam, hogy a hervadó szirmok enyhén lilás árnyalatot kapnak...

...majd lehullanak... de a virág magháza még elvirágzás után is szép látványt nyújt.

Mint minden csodálatos helynek, ennek is van egy saját legendája... szóval:

Volt egyszer egy császár, s annak volt két fia.

 A nagyobbikat Záhnak, míg a kisebbiket Bottának hívták. Záh irigykedő, rosszmájú fiatalember volt, míg Botta kedves és jóképű...ahogy lenni szokott J.

Egy szép napon Botta találkozott az erdész leányával, s rögtön egymásba szerettek. Csakhogy Záhnak is nagyon tetszett a leány, irigykedett az öccsére, s a féltékenység annyira dúlt benne, hogy egy kegyetlen, ördögi tervet eszelt ki.

Vadászaton voltak a testvérek, s az erdőből hazafelé át kellett kelni a tavon. Itt egy bárkában eveztek a palota irányába, amikor Záh fogta magát, s testvérét a hideg, mély vízbe lökte.

 Mivel Botta nehéz vadászfegyvert, s ruházatot viselt nem tudott a felszínre úszni, belefulladt a tóba.

 Amikor az erdész leánya meghallotta a szörnyű tragédiát, akkor nagyon elkeseredett. Bánatában kiment az erdő szélére, nézte a csillogó tó vizét és folytak a könnyei patakokban.

Akkora keserűséggel siratta kedvesét, hogy valahányszor egy könnycseppet földre hullatott, az rögtön vércseppé változott...

... és a vércseppek nyomán megannyi vérvörös bazsarózsa termett.

Eddig tart a szép történet, de a Botta-dűlő és Mezőzáh neve őrzi emlékét...

...és a vérvörös bazsarózsák azóta is minden évben nyílnak J.