Mandalay – királyok városa
Az Irrawaddy folyó partján fekvő Mandalay volt az utolsó királyi város
Burmában. Mindon király helyezte ide az ország
közigazgatási központját 1857-ben. Akkoriban még Ratanapura volt a neve, ami
drágakövekkel teli várost jelent. A Mandalay nevet a közelben magasló
hegyről kapta, ennek jelentése „körkörös mezők”.
Élveztük a korai hajókázást, bámultuk a
folyón zajló életet...
... a túlsó parti falucskák reggeli
nyüzsgését...
... az asszonyokat, akik ruhát mostak a
folyóparton...
... integettünk a lefelé haladó
tutajosoknak...
... és tehetetlenül néztük a sok
kivágott teakfát, melyet minden bizonnyal exportra készítettek. Önkéntelenül is
a mi kivágott fenyveseink jutottak eszembe.
Ahogy közeledtünk Mingun városához,
egyre tisztábban körvonalazódtak a Pahtodawgyi pagoda romjai.
...viszont előszeretettel vettük
igénybe azt a rögtönzött korlátot, melyet két longyis fiatalember egy rúd
segítségével alkotott.
A világ legnagyobb pagodájaként
tervezett építményt 1790-ben kezdte építtetni Bodawpaya király. A terv szerint 150m magas lett volna, de egy
jövendőmondó ember azt jósolta, hogy ha felépül a sztúpa, akkor meghal a király, így az alsó szint megépítése után leállították a
munkálatokat. Aztán egy későbbi földrengés is megrongálta az építményt, ma
óriási hasadások ékeskednek a téglafalon.
A szentélyhez készült egy óriási, 90
tonnás harang is, amelyik jelenleg a világ legnagyobb harangja. Illetve
állítólag létezik Kínában egy újonnan öntött még nagyobb, de azt nem lehet
megszólaltatni. A pagodától nem messze láthattuk a harangot is...
A harangot a túlsó parton öntötték, s
két hajó segítségével szállították át erre az oldalra. Egy ideiglenes csatornát
ástak egészen a felfüggesztés helyéig, majd azt feltöltötték vízzel, így a
harang annyira megemelkedett, hogy az állványra tudták rögzíteni.
Hsinbyume szó szerint fehér elefántot
jelent – így hívták a szülés közben elhunyt hercegnőt is. A fehér elefánt, pedig egy szent állat és nagyon fontos jelkép, a jólét jelképe a buddhizmusban. Valamikor az 1500-as években még háborút
is vívtak a burmaiak és a thaiok egy gyönyörűséges hófehér elefánt (valószínű
albinó) birtoklási jogáért.
Az építmény nem hasonlít a többi burmai
szent helyre, állítólag a buddhisták szent hegyét, a Meru hegyet jelképezi. A
domb tetején a világ közepét jelző aranyozott tetejű sztúpa áll, körös-körül hét rend hullámzó „hegyvonulat”
védelmezi azt...
... míg a sztúpa körüli kis beugrókban
apró, hófehér Buddha szobrocskák, szent állatok, mitológiai figurák állnak,
melyekhez a helyi asszonyok virágot hoznak és áldozatokat szoktak bemutatni.
Mandalay városába visszahajózva újabb
pagoda várt ránk. Nem is egy. De haladjunk szépen sorban. A következő látnivaló
a Mahamuni pagoda, ebben található az egyik leghíresebb Buddha-ábrázolás, a
Nagy Bölcs szobra. A legenda azt mondja, hogy miután megalkották a szobrot,
Buddha a király kérésére rálehelt a szoborra és ettől lett a szobor annyira
élethű. Itt a mi logikánk szerint az időrend egy kicsit megbolydul, mert a szobrot az I. sz-ban öntötték és Buddha pár száz évvel korábban járt errefelé, na de a legendák nem azért vannak, hogy elemezgessük őket, pontosan úgy vannak jól, ahogy a köztudatban élnek. Egyébként mind a mai napig ezt a szobrot tartják a legtökéletesebb
Buddha-szobornak.
Persze, csak férfiak mehetnek közel
hozzá, s ragasztgatják telis-tele aranyfóliákkal, olyannyira, hogy a teste már csupa aranygombóc és 15 cm-rel vaskosabb az eredeti méreténél.
Az arcára nem ragasztanak fóliákat, ezt
gondosan átfényezik a szerzetesek minden napkeltekor.
Maga a szobornak otthont nyújtó pagoda
is egy remekmű...
...égre törő csúcsos aranydíszeivel,
finoman rajzolt és festett csipkés homlokzatával...
...ragyogó arany-bordó boltíves
folyósóival.
A pagoda hátsó udvarában állt egy
nyitott terem, ahol néhány érdekes khmer bronzszobrot – oroszlánfigurákat,
khmer harcosokat, meg egy háromfejű elefántot - állítottak ki.
Ezeket a kambodzsai Angkor Watból
szállították ide és állítólag képesek meggyógyítani mindenféle betegséget, ha
fájó testrészedet a szoborhoz dörzsölöd. Nos tényleg itt volt a legtöbb
zarándok, mi is becsületesen beálltunk a sorba, ha már kéznél a lehetőség...
A következő pagoda, amit meglátogattunk,
a Shwenandaw (jelentése az Arany Palota), talán a legszebb volt az összes
között. Ez is a királyi központ része volt Mandalayban, de mivel a vár falán
kívül állt, megmenekült a második világháborús bombázásoktól. Igaziból ez volt
az egyetlen régi épület, amelyik csodával határos módon fennmaradt.
Eredetileg valaha Amarapurában állt és
Mindon király kedvenc tartózkodási helye volt. A király halála után, a főváros áthelyezése kapcsán
telepítették át ide a teakfából faragott, arannyal kívül-belül bevont kolostort.
Az aranyozás mára csak a belső falakon és mennyezeten látható, de ez mit sem
von le az építmény értékéből.
Nem győztem betelni az aprólékosan
faragott csipkés tetődíszek...
...a mitológiai alakok...
... a növényi és állati formákat utánzó
díszítő elemek...
...és a táncosok csodálatos figuráinak
bámulásával.
Ha az ember ilyen remekműveket lát,
akkor azt gondolná, hogy az egykori mesterek tudása megközelíthetetlen és
mindenképpen túlszárnyalhatatlan a mai kor kézművesei számára. Nos ennek kicsit
ellentmondanék. Meglátogattunk a közelben egy fafaragó műhelyt, ahol festett
hajú, tizen- és huszonéves fiatalok a földön kuporogva hihetetlen szépségű csipkéket
véstek az engedelmes teakfába...
...vagy éppen finoman megmunkált drágaköves-aranyozott
díszlapokat készítettek gazdag megrendelők számára.
Ugyanabban a műhelyben szorgos
kislánykezek gyöngyökkel és selyemmel díszítettett sárkányokat és egyéb mesefigurákat hímeztek
bársonyos alapra..
... vagy hagyományos bábfigurákat keltettek életre.
A burmai marionettek messze földön
híresek. Nagyon szépen kidolgozott, zsinórokkal mozgatható bábok, melyek mindig
ugyanazokat a karaktereket - ha jól emlékszem azt mondták 27-et - jelenítik meg: király, herceg, hercegnő, remete, ló,
elefánt, majom, tigris, öregember, öregasszony, nat, varázsló, bohóc, stb.
Érdekes szabály az is, hogy a báboknak nemük van és a bábos, aki mozgatja őket ugyanolyan
nemű kell legyen, mint a bábu.
És a sztúpák sora folytatódik. Az Arany
Pagodától csak egy saroknyira egy egyedülálló emlékmű áll: a világ legnagyobb
könyve, a Kuthodaw pagoda.
1860-ban, a főváros áthelyezése után
kezdték építeni az együttest, Mindon király parancsára. Ez is egy központi,
aranyos sztúpából áll, amelyiknek négy sarkán védelmezőként egy-egy chinthe, vagyis burmai oroszlán
áll ...
A sztúpa köré szép katonás rendbe
felhúztak 729 darab kisebb, hófehér pagodácskát, melyek mindenikében egy-egy
márványlapot láthatunk.
Ez a 729 márványba vésett írás a buddhizmus
szent tanításait tartalmazza három fő csoportra osztva: a szerzetesi élet
szabályait, Buddha beszédeit és tanításait, melyek közt vannak állatmesék,
versek, bölcs igazságok, s végül a könyv harmadik része a buddhizmusban
használatos definíciókat rögzíti.
Alkonyodni
kezdett, ezért sietve összekaptuk magunkat, hogy a naplementét a Mandalay dombon álló sutaungpyei
pagoda tetejéről nézhessük. Állítólag innen a legszebb. Arra már nem jutott
idő, hogy a 760 m magasan fekvő tetőtérre gyalogosan fellépcsőzzünk – én ebben az estére
hajló órában már nem is bántam nagyon a dolgot – s így maradtak a kistraktorok,
melyek kavicsos szerpentinek sűrű során szökellve-kattogva hihetetlen sebességgel repítettek a magasba.
Fogózkodni kötelező. És lehet, hogy kemény izomlázad is lesz tőle!
De
fent voltunk, épp elérve a lemenő nap utolsó sugarait...
...
melyek bearanyozták a környék sztúpáit.
Ahogy
körbenéztem csuda érdekes látványban volt részem: a keleti teraszon jóformán
senki, magukban árválkodtak a szépen körbe-körbe kirakott vizeskorsók...
...
legfennebb néhány fiatal szerzetes keresett magának angolul beszélgető turistát
gyakorlás céljából...
...
de a másik oldalon fotósok hada feszült a korlátnak a legjobb naplementés kép
reményében J.
Aztán
lassan mindenki levonult, csak a pagoda tükörmozaikkal kirakott homlokzata
ragyogott a lámpák fényében.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu