Barcelona – Gaudi házai

Casa Batlló

A XX. Század elején Josep Batlló i Casanovas textilgyáros azzal bízta meg  Gaudít, hogy a meglehetősen keskeny és jellegtelen lakóházát alakítsa különlegessé és eredetivé. Az építkezés 19o6-ban fejeződött be és a ház tényleg fantasztikus lett.

Gaudi csodálatosan hullámzó ívelt ablakos teraszokat, virágszárra emlékeztető karcsú oszlopokat, színes üvegeket...

 ...és leheletfinom csipkéhez hasonlítható díszítést álmodott a homlokzatra.

A végeredmény egy szecessziós díszítésű, de mégis finoman elegáns épület lett. És nem csak a külseje, hanem a belső megoldások is lenyűgözőek.

Szinte  elszédülsz a sok csigavonaltól, hullámzó falaktól, íves ajtóktól, ablakoktól...

... vagy a gomba alakú kandallótól, amelyik még így, tűz nélkül is meleget áraszt.

A ház belső szűk udvarkája az egyetlen belső fényforrás, de ez is hihetetlenül okosan van kitalálva, a felső szinteken az ablakok apróbbak, s ahogy haladunk lefelé egyre nagyobbak, hogy több fényt kapjanak. A csempézet, meg épp fordítva fent sötétebb kék, az alsó szinteken már egészen világos.

A második emeleti nagy szobából lehet kijutni a tágas teraszra, ahol újra visszaköszönnek a színes, hangulatos csempedíszítések...

... akárcsak a háztetőn, ahol vidám kémények sora ...

... és érdekes tetőmegoldások látványa fogad.

Ja és ezt nem is említettem, a tetőtér alatti vetítőteremben maga Gaudi hologramja integet neked J

Casa Milà

A Casa Milà a maga öt emeletével a legnagyobb lakóház, amit Gaudi épített. Talán ez volt az utolsó lakóépület, amit elvállalt, ezután már csak a Sagrada familia építésére tartogatta minden erejét. A Milà-ház arculata komor, rideg, valahogy úgy néz ki, mintha egy barlangokkal sűrűn lyuggatott meredek kőfalat szögesdótokkal és vasazattal díszítenének... Semmi tarkaság, semmi külső ciráda - annyira mást várna az ember, ha Gaudiról van szó. És mégis, talán ez az az épület, ahol a mester leginkább eléri a célját, az építészetnek a természettel való teljes egybeolvasztását. Annyira élethűen, hogy a barcelonaiak  a La Pedrera (Kőbánya) nevet adták neki.

A ház nagyon idegesítette az utcában lakókat, semmiképpen sem illett a szebbnél-szebb (hagyományos) házak sorába, ezért a tulajdonosára, a textilgyáros Roger de Milà-ra nagyon haragudtak, még a köszönését sem fogadták a szomszédok. Aztán a történelem mégiscsak Milà-t igazolta, mert 1984-ben ez a ház is felkerült a Világörökség listára. De gondolom, hogy őt ez már nem vígasztalta...

A házban sok az apró, kacskaringós folyósó, érdekesek az eredeti berendezéssel megőrzött konyha, fürdők, ebédlő, gyerek- és hálószobák...

... vagy a felsőbb emeleti mosókonyha, cselédszoba

...és vasaló-varró szobácska.

De a legszebb és egyben legkülönlegesebb szint talán a tetőterasz, ahol mogorva kéményszobrok egész sora áll...

...vagy alig észlelhető árnyalatú csempékkel kirakott, csavartlábú kőkeresztek uralják az eget.

Ez a tetőtér az egyik meghatározó motívuma nagy kedvencemnek, Michelangelo Antonioni fantasztikus filmjének , a Foglalkozása:riporter címűnek.

 Itt találkozik a főszereplő (Jack Nicholson) a műépítész lánnyal, aki megváltoztatja egész addigi életfelfogását... De ezt nem mesélem el, aki még nem látta az szánjon rá egy estét, megéri.