Új-Zéland, a Doubtful Sound

A Doubtful Sound Új-Zéland legnagyobb fjordja. Talán nem annyira látványos, mint a Milford Sound, de sokkal vadregényesebb és természetesebb, mint az összes többi, ugyanis ahhoz, hogy a szárazföld irányából megközelíthesd előbb át kell hajózni a Manapouri-tavon – már itt is láthatók kétoldalt a 3-400 méter magas szépséges hegyek… 

…majd onnan egy lakatlan erdős vidéken, a 671 m magasan fekvő Wilmot-hágón kell buszokkal átutazni, hogy a fjord mélyén várakozó turistahajókhoz érjünk. Az utakon semmi forgalom, kivéve ezeket a turistabuszokat, s néhanapján egy-egy útjavító földgyalut. Mondják, hogy az esőzések állandóan átvágják az utat, az aláhulló vízzuhatagok telegörgetik nagy szikladarabokkal, így naponta kell ellenőrizni, s javítani, amit lehet. Amikor nem lehet, akkor lezárják, s kompokkal hoznak útépítő gépeket egy nagyobb javításra.

 Nekünk egy tinédzser sofőr jutott, ráadásul még jópofáskodott is a hölgy, miszerint neki nem sikerült a hajtásira a vizsgája, ezért kellett eljönnie ide dolgozni, mert itt úgysem ellenőrzik őket, hiszen rendőrök sincsenek 😊. Aztán jobbnál jobb vicceket mesélt, ettől az első ijedtségünk átment folyamatos laza nevetésbe, majd könnyes röhögésbe, úgy, hogy már a döccenőket sem éreztük egy idő után, s kit érdekelt, hogy tud-e buszt vezetni a lány. Egyébként tudott.

A Doubtful Sound (a „Kétséges szoros” vagy öböl) neve James Cook kapitány idejéből ered, aki 1770-ben járt errefelé és kétséges kikötőnek (Doubtful Harbour) nevezte, mert bizonytalannak tartotta, hogy az Endeavour nevű vitorlás hajóval ki is lehet majd jönni a szűk öbölből.

Ez a 40 km hosszú fjord, az új-zélandi fjordvidék legnagyobb fjordja, egy hatalmas jégkorszaki gleccserrendszer maradványa. A fő ághoz délről három nagy gleccservölgy és egy további hasadék is csatlakozik, a First Arm, a Crooked Arm, a Hall Arm és a Deep Cove.

 A tenger felé eső szigeteken népes fókacsaládok lustálkodtak, száradtak a szélben, mert sajnos nem sok napsütés jutott nekünk azon a napon ( amúgy évente legkevesebb 200 napon esik itt az eső, így a borús idő már majdnem napsütésnek számít )Az 1800-as évek elejétől egészen 1875-ig rengeteg fókát levadásztak. Egyrészt a bőrükért, mert azt a londoni piacon jó pénzért értékesítették, de főleg a zsírjukért vadásztak őket, mert rengeteg fókazsírt használtak azokban a lámpavilágításos időkben.

A maori legenda szerint a Doubtful Sound fjordot Tu-Te-Raki-Whanoa félisten hozta létre, aki mágikus fejszével és varázserővel érkezett dél felől és behasította a masszív hegyeket, hogy a víz behatolhasson közéjük és a kegyetlen tengeri viharok elől menedéket biztosítson a hajósoknak. Tu-Te-Raki-Whanoa nem egyedül érkezett a nagy munkára, négy fiatal tengeri isten asszisztált neki, ő pedig rájuk bízta a négy belső öböl, a First Arm (maori nyelven Taipari-poto, vagyis rövid ág), a Crooked Arm ( Taipari-nui, vagyis nagy ág), a Hall Arm (Taipari-roa, vagyis hosszú ág) és a Deep Cove ( a Taipari-tiki, vagyis kicsi ág) kialakítását.

Doubtful Sound-ot a helyiek a "csend hangjának" is hívják. Azért, hogy megértsük ezt, a kapitány bejelentette, hogy tíz percre leállítja az összes motorokat és a part közelében fogunk lebegni, s hallgatjuk a madarak énekét. Úgy is lett, s hogy még nagyobb legyen az örömünk, a nap is kisütött egy rövid időre. Számunkra ebben a tíz percben a csend egy új, de örökre emlékezetes formát öltött, hol a ragyogó víz tükrében visszaköszönt az érintetlen erdő zöldje, mellé a friss eső illata és a madarak éneke... egyszerűen gyönyörű volt!