Korán
indultunk. Sok érdekes programot terveztünk az első teljes napunkra, de a
legfontosabb szabályt már reggel eldöntöttük: ha valami érdekes adódik, vagy
éppen máshol éreznénk jobban magunkat, akkor lazán és gond nélkül változtatunk
a programon :).
Szálláshelyünktől
alig néhány percnyi járásra volt a fogaskerekű végállomása, azzal lehetett
kimenni az Obszervatóriumhoz és a Petrin-toronyhoz. De ezalatt a néhány perc
alatt sem unatkoztunk, az egyik legérdekesebb köztéri szoborba botlottunk: a kommunizmus
áldozatai emlékére állították 2002-ben. A földre helyezett kőlapon írja: ezt az
emléket nemcsak a bebörtönözöttek és kivégzettek emlékére készítették, hanem
mindenkinek, akinek az életét tönkretette a totalitárius rendszer. Igen: az
alkotás is, meg az emléktábla is egy nagyon jól fogalmazott üzenet…megérinti az
embert.
Alig öt perc
az út és már fent is vagyunk a csillagvizsgálónál. Persze az most nincs nyitva,
csak az esti órákban van programjuk, de a kertjében levő fákat, virágokat azért megcsodáltuk…
…majd pár perc
séta egy „jólfésült” kerten át és ott is vagyunk a Petrin-toronynál.
Örömmel vettem
tudomásul, hogy létezik alternatíva, vagyis a 299 lépcső megmászása helyett -némi
felár ellenében - használhatod a liftet is. A tornyot 1891-ben építették,
miután egy prágai üzletemberekből álló baráti társaság Párizsban megcsodálta a
Világkiállításra épített Eiffel-tornyot és úgy gondolta, hogy egy ilyen nekik
is feltétlenül kéne.
Gyűjtést
szerveztek, s alig négy hónap alatt építették meg a párizsi torony hasonmását.
Az igaz, hogy ez a torony csak 60 méternyi, de a Petrin hegy tetejére épült,
az, pedig több, mint 300 méter magas, így a párizsi tornyot simán maga mögött
hagyta. Büszkék is rá a prágaiak.
Igazuk van: lehet,
hogy a torony csak egy apróbbacska Eiffel-torony, meg egy kicsit inog is a
kemény őszi szélben, de onnan fentről csodálatos kilátás nyílik az egész
városra. Ha egyszer feljutottál a kilátóra, akkor már nehezen indulsz vissza: órákig
tudnád csodálni felülnézetből Prága gyönyörű hídjait és büszke tornyait.
Közvetlenül a Petrin-torony mellett van egy elvarázsolt kastély-szerű épület, ez a tükörpalota. Lehet,
hogy máskor többen járnak arrafelé, de amikor mi odaértünk épp akkor nyitottak,
elsők voltunk, s igazából csak úgy, kíváncsiságból dugtuk be az orrunkat, azt
sem tudtuk, hogy mire számítsunk.
Nos, akár egy
fél napot is el lehet benne bohóckodni, nagyokat kacagni ajánlom mindenkinek,
aki a sok-sok látnivaló között egy
picikét megállna és elengedné magát!
Jó kezdés
volt, s a folytatás is kellemesnek ígérkezett. Innen a Kampa-parkot céloztuk
be, de élvezetes volt útközben is a majdnem kihalt, csendes utcácskákon
bóklászni…
…s közben
érdekes helyekre, feliratokra bukkanni.
A Kampa-szigetet
a Moldva-folyó…
…és az Ördög-árok…
… határolja,
valaha itt csak gyümölcsöskertek voltak és a malomárokban mosták-fehérítettek a
vásznak az asszonyok. Most egy jókora, szépen gondozott park az egész, tele éttermekkel,
kávézókkal, érdekes kiállításokkal (többek között itt kapott helyet a Modern Művészetek
Múzeuma is)...
…és nem
utolsósorban: újszerű köztéri szobrokkal.
Ezek az utóbbiak,
a csecsemőszobrok, David Cerny eléggé polgárpukkasztó munkái. Hasonló
óriáscsecsemők díszítik a Zizkov TV-tornyot is, csak azon függőlegesen másznak
fel- és lefelé.
A park
nagyobbrészt, viszont szép zöld pázsit, ahol fűre lépni szabad…
…sőt: mindenki azt csinál, amit akar és mindenki jól
is érzi magát.
A Károly-híd
felőli oldalon van egy régi, XV-ik században létesített malom, melyet már csak
a turisták kedvéért működtetnek. A feljegyzések szerint itt már 1393-ban is
létezett egy malom, melyet a bencés nővérek működtettek, de az a huszita
forradalom idején elpusztult.
A malomhoz
tartozó zöld vízimanó, pedig a mai napig is éberen őrködik, s ha valaki nem ad
neki pénzt sörre, amikor szomjas, az nagyon megjárja…jobb nem is gondolni erre
:).
Nincs messze
innen a jóféle John Lennon kocsma sem…
…de az igazi
látványosságot a hidacska túloldalán kezdődő John Lennon-fal jelenti.
Lennon halála
után, a nyolcvanas években, nagyon gyakoriak voltak a kormány elleni megmozdulások.
Ekkoriban kezdték el – mintegy tiltakozásul – erre a falra felírogatni Lennon
pacifista dalainak szövegét, politikai üzenetet hordozó jelszavait…
…mint például a
„Give Peace a Chance” című dalának sorait. Bemásoltam ide magyarul, szerintem
ez egy elég jó fordítás.
Give peace a chance!
Mindenki arról beszél
Nyert ügyünk van
Mégis elhúzódnaka dolgok
Kósza hírek terjengnek
Megőrülök azt hiszem
Cafatokra tépem magam.
Mégsem elcsépelt a szólás
Vagy ahogy mondani szokták:
Give peace a chance!
Adj esélyt a Békének!
Gyere!
Mindenki arról beszél:
Miniszterek, baljós pártiak
Püspökök, komédiások
Rabok, és pukkanó szemek
Viszlát, meg hogy Isten veletek!
Segítsetek! Béke legyen!
Mégsem elcsépelt a szólás
Vagy ahogy mondani szokták:
Give peace a chance!
Adj esélyt a Békének!
Hogy mondjam
el most nektek:
Forradalmárok, fejlődők
Szabályozók, beilleszkedők
Elmélkedők, Békét szeretők
Hogy mi is kell nekünk?
Ó, tartsatok ki mellettünk!
Mégsem elcsépelt a szólás
Vagy ahogy mondani szokták:
Give peace a chance!
Adj esélyt a Békének!
Talán arra
hivatkozva, hogy a fal már nem időszerű, 1998-ban a kormány lefestette.
Hófehérre. Érdekes volt erre a reakció: a pacifista firkálók úgy folytatták a
fal festését, mintha mi sem történt volna, visszavarázsolva a hely régi patináját
és mindenkori üzenetét. A fal szimbolikus jelentőségű lett, mára minden Prágába
látogató turista, ha csak teheti, felkeresi a falat, emlékezve „azokra” az
időkre… De a kérdés másképp is adódik, vajon melyikek „azok az idők”, mert a béke
gondolata sajnos ma is téma...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu