Stonehenge és Avebury

Szeretem a köveket. Szeretem őket megérinteni, kezem alatt érezni érdes, vagy éppen sima, hűvös felületüket. Van tartásuk, egyéniségük, lelkük. És biztosan tudom, hogy van emlékezetük, sőt, beszélni is tudnak – épp csak mi nem értjük az üzeneteiket.

Stonehenge-be eljutni régi álmom volt, kétszer is nekifutamodtam, de valahogy  mindig elmaradt, valami más lett  fontosabb. Ezért is vagyok olyan hálás unokahúgomnak és kis családjának, hogy elvittek és együtt tölthettük ezt a gyönyörű, napsütéses napot. Még egyszer köszönöm szépen!

 Sok régi követ megcsodáltam utazásaim során, de ha jól átgondolom a dolgot, akkor azok korban legfeljebb kétezer évesek voltak, míg ezek itt több, mint 4500 évesek! Az ásatások azt mutatják, hogy a környék már i.e. 7200 környékén is lakott terület volt, de a Stonehenge építése valamikor i.e. 2500 és i.e. 2100 között zajlott le, három szakaszban.

Egy kör alakú, 98 m átmérőjű, 6 m széles sánc határolja a területet, mely egy picikét magasabban fekszik a környezeténél, lévén, hogy a sáncból szarvasagancscsal kikapart földet a kör közepére halmozták, ahová később a kőoszlopok kerültek.

A külső kört egykor 30 darab függőlegesre állított 9 méter magas, 50 tonnás sarsen-homokkő oszlop alkotta, melyeket felül vízszintesre fektetett kőoszlopok kötöttek össze úgy, hogy együtt egy zárt kört alkottak. A kötés egyébként úgy lett kialakítva, hogy a kövek felszínére félgömb alakú „gombokat” csiszoltak, az ellenkező köbe, pedig ugyanilyen forma lyukat vájtak. Pont úgy, ahogy a faszerkezetek illesztésénél szokták. A 30 oszlopból ma már csak 17 áll. Közöttük kb másfél méteres távolság van, kivéve az északkeleti oldalon álló két oszlopot, itt egy kicsit nagyobb hézagot hagytak.

A külső, zárt körön belül volt egy sokkal alacsonyabb, 60 kőből álló kör, ezek, viszont kemény, úgynevezett kékkőből készült oszlopok, melyeknek lelőhelye a messzi Preseli-hegységben, Wales tartományban található, innen 390 km-re. Onnan szállították idáig tengeren, folyón, szárazföldön át. Máig is titok, hogy pontosan hogyan...

 Egyébként a Stonehenge szomszédságában, 26 km-es körzetben semmiféle kő nem található, talán ez az oka annak, hogy az idők során Stonehenge-ből sok kőoszlop eltűnt, felhasználták a környékbeli építkezéseken.

A 60 kőből álló körön belül állították fel patkó alakban az öt homokkő-trilithont, ezek két oszlopból és egy vízszintes fedőkőből állnak.

Ezen a félkörön belül is következik egy újabb patkó alakú kékkő-sor, majd legbelül van néhány lapos kő és az úgynevezett oltárkő.

 Ami még érdekes az a kövek elrendezésének iránya, ugyanis van a külső sáncon egy nagy kő, amelyet sarokkőnek hívnak (sajnos egy szervízautó épp mögötte állt, ennél jobb képet nem tudtam készíteni)....

...innen indul a kör közepe felé egy úgynevezett sugárút, mely a téli és a nyári napforduló alkalmával egyben a szertartások útja is. Napfordulók napján az oltárkövet és a külső körön álló sarokkövet – pontosan a sugárút mentén köti össze a nap sugara. Sem előtte egy nappal, sem utána egy nappal nem tud a napsugár átjutni a kövek közötti réseken, mert akkor már vagy délebbre, vagy északabbra esik egy picikével.

Ezen a két jeles napon ma is megtartják szertartásaikat a druida papok, az egykori kelta társadalom vezetői, illetve azok követői, s ezeken a napokon a műemlékegyüttest csakis számukra tartják nyitva. Ilyenkor közel lehet menni a körökhöz, megérinteni a köveket, érezni erejüket, üzenetüket.

Azt tartják, hogy a druidák a természet és az élet egyensúlyának, a világ harmóniájának az őrzői és ők azok, akik az ősi titkok birtokában vannak. Szerintük nemcsak a klasszikus értelemben vett istenek, hanem a Nap, a Hold, a csillagok, a fák, virágok, állatok is istenként állnak mindenek felett, ennek megfelelő tiszteletet érdemelve. A druidák hisznek az anyag körforgásában, örökkévalóságában és abban is, hogy a lélek a halál után is tovább él, akár önmagában, akár más testben. Három fontos alapelvre támaszkodott egész tevékenységük: tiszteld az isteneket, kerüld a rosszat és légy bátor. A druidák által kirótt legnagyobb büntetés a társadalomból való kirekesztés volt, s nagyon nagy hatalommal bírtak az idők folyamán.

A látogatás sokkal kellemesebb volt, mint ahogy eredetileg elképzeltük. Amikor a jegyeket interneten lefoglaltuk akkor kissé ijesztően hangzott, hogy félóra pontossággal be kellett céloznunk érkezésünk idejét...hát ez egy kisgyerekkel, s addig ismeretlen utakon, déli forgalomban közlekedve elég élesre sikeredett, de amikor a belépőnket 15 perc késéssel  felmutattuk akkor a legtermészetesebb módon szolgáltak ki, ügyet sem vetve a foglalón szereplő órára.

Innen 5 percenként induló busszal vittek volna a kőkörökhöz, de a barátunk, Szabi, aki már többször is járt itt és most is velünk tartott, azt mondta, hogy kellemes, alig 2 km-es a séta, érdemesebb gyalog megközelíteni, s lépésről-lépésre érzékelni ahogy feltűnnek a domb mögül a tömbök a ragyogó napsütésben.

Közben elhaladtunk egy elég ligetes erdőcske fái között...

...és baloldalt láttuk az egykori temetkezési helyek dombjait is,...

...illetve az állandóan itt tanyázó és néha-néha sztrájkoló hippikolónia lakókocsijait.

Aztán jobbról egyszercsak feltűnt a várva-várt látvány és ahogy közeledtünk egyre nőtt és egyre jobban lenyűgözött.

Kis ösvény van kialakítva a nyugati oldalon, ezen elég közel, 8-9 méternyi távolságban lehet a kövek mellett haladni, majd a külső sánc nyomvonalát követve kb 30 m távolságban szabadon körbe lehetett sétálni.

A déli oldalon iskolás fiúk fociztak, nyilvánvalóan élvezték a hihetetlen zöld pázsit puhaságát és az errefelé oly ritka napsütés melegét, más gyerekek próbálták itt helyben megírni a házi feladatot, a Stonehenge-i kirándulás élményeit összefoglalva.

Stonehenge környékét régebb könnyebben meg lehetett közelíteni, sőt be lehetett járni a körök közé is. Az utóbbi években – főleg azóta, mióta a helyszín Világörökség részévé vált – sok rendezésen ment át. A kőkörökön kívül a Világörökségként listázott műemlékegyüttes  még több, mint 300 különböző ásatást, temetkezési helyeket foglal magába, közülük néhány épp itt a kerítésen kívül húzódik...

...valamint a Stonehenge építőinek egykori faluját, az Új-kőkorszakbeli Durrington Walls-t, melynek kis házikóiból és kerítéseiből néhányat újra felépítettek Stonehenge turistabejárója mellett.

De ide tartozik még hat másik korabeli emlékhely is, mint a Windmill Hill-i körkörös árkok, a Long Barrow-i sírkamrák, a Woodhenge, a Silbury Hill, egy 40 m magas mészkőből rakott domb, mely a legmagasabb ismert prehisztorikus európai építmény és ide tartoznak az Avebury faluban lévő kőkörök is. Ez utóbbiak a legrégebbi és legnagyobb méretű Új-kőkorszakbeli lelet egész Európában. Korban Stonehenge előtt kb.400-500 évvel jelentek meg az Avebury körök első elemei.

Stonehenge-ből záróra után távoztunk, kihasználva a nap minden percét, s utána döntöttük el, hogy jó lenne elmenni Avebury-be is. Ide Avebury csupán 32 km, de induláskor már esteledett, így a látogatásunk még érdekesebbre sikerült, mert sötét este érkeztünk a faluba. Az itteni kőkörök egy nagy, 421 méter átmérőjű, 11 méter mély és 21 méter széles, majdnem kör alakú árok által körülhatárolt  dombon helyezkednek el, de az út mellett már több kilométerrel korábban láttuk, hogy sok hasonló méretű terméskő lett elhelyezve, mintegy őrizve és kísérve az erre haladó zarándokok útját.

Az Avebury-i dombon van egy nagy, 335 méter átmérőjű külső kör – akárcsak Stonehenge-ben – de itt nem egy, hanem két belső kőkör van, az északi és a déli, másként a Nap és a Hold-kör. A kettő között vonul végig a kis falucska útja, s az a néhány házikó, mely a falut alkotja.

A köveknek nevei is vannak, a déli körben található többek között a Nap-kő...

... valamint a Meleg-kő, melynek kivájt üregébe még most sötétben is nyugodtan le lehet ülni, finoman sugározza magából napközben magába szívott meleget. Ölében jól el lehet gondolkodni a világ régi és mai dolgai felett.

A méretes – egyikről azt írják, hogy 100 tonnát meghaladó – kövek látszólag nincsenek megmunkálva, természetes szépségükben állnak a közös körben, csendben tűrve, hogy az éppen arra járó turisták megérintsék-simogassák őket. Talán még üzennek is valamit a letűnt idők világából – csak mi még nem értjük néma üzenetüket.

A nap során többször is feltevődött a kérdés: vajon mi célból készülhettek ezek a nagyszabású építmények, miért pont ide, s milyenek lehettek eredetileg... Nos nem lehet pontosan tudni. A legutóbbi – talán az eddig legmegalapozottabb – tudományos elmélet szerint Stonehenge jelképezi az addig egymással háborúban álló törzsek egységét és összefogását. Valószínűleg itt lehetett a találkozóhelyük a téli és a nyári napforduló idején.

De vannak elméletek, melyek földönkívűliekre vonatkoztatnak és olyant is mondanak, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a helynek, főként a kisebb méretű kékköveknek, s ezt az elméletet támasztja alá egy régi hiedelem is, miszerint a Presel-i hegységben, ahonnan a kékkő-tömbök származnak, létezik egy csodaforrás, melyet sokféle betegség gyógyítására használnak. Egyébként a környékbeli neolitikumból származó temetők mindenikében rengeteg beteg emberre utaló csontvázat leltek.

Azt, hogy annak idején hogyan zajlottak a szertartások, hogy feldíszítették-e virágokkal a köveket, táncos, énekes mulatságokat tartottak-e... mindez egyelőre titok. Talán egyszer majd az utánunk jövő generáció megfejti ezt is.