Még soha nem hallottam a Kissink nevű falucskáról, pedig többször is jártam
a környékén. Fogarastól csupán 15 km-re van, s bár nem éppen a főút mellé épült,
kimondottan jó állapotban levő, aszfaltozott úton közelíthető meg.
A települést a XIV. század óta jegyzik, de a közvetlen közelben római kori
vármaradványokat is találták, valószínű, hogy Flavius császár egyik kihelyezett
csapatának volt itt állomáshelye. Ma a falucska közepén a tekintélyt parancsoló
méretű vártemplom áll, melyet az oldalára feljegyzett adatok szerint 1421-ben
építettek, majd többször javítottak és az 1800-as években felújítottak. A
közelmúltban is történtek restaurálások, kívül-belül szépen újra van meszelve,
fagerendák lekezelve. Persze, főként az innen elvándoroltak segítségével.
A templom történetét vázoló táblácskán az áll, hogy az eredeti templomot a
XIII. században építették. A jelenlegi,
a szászok által épített, templom első tornya ( a nyugati harangtorony), ...
... ennek alapjaira lett felhúzva, azután következett maga a gótikus
stílusú templom. A XV-XVI. század folyamán a templomot folyamatosan
erősítgették úgy kívül, mint belül.
A kórust is szélesítették, s ennek meghosszabbításában oldalt is emeltek
egy karzatot, hogy minél többen elférjenek szükség esetén.
A barokk orgona 1805-ben épült,
A kórus alátámasztását is masszív, tömör oszlopokkal erősítették meg....
...érdekes látvány a köríves és csúcsíves megoldások váltakozása.
A templomban látható oltár 1868-ban készült, de létezik egy régebbi szárnyasoltár
is 1655-ből, melyet jelenleg a szebeni Brukenthal múzeumban őriznek.
A XV. században épült a templomot körülvevő védőfal is...
... négy tömzsi, lőrésekkel ellátott bástyával.
A bejárati kapu melletti bástya második szintje már kezdetektől fogva
lakószintnek készült, itt lakott a pap, s éppen ezért úgy is hívták, hogy
Pfarrerturm, azaz a „pap tornya”.
A többi tornyot a gabona és a szalonna tárolására használták.
A déli toronyban egy ügyesen elrendezett kis kiállítással szemléltetik,
hogy hadd lássuk milyen is volt ez a közös éléskamra...
...s milyen mérgesítő érzés lehetett amikor valaki felment az utolsó
darabka szalonnáért, s látta, hogy Balthes-éknek még egy nagy fokos táblájuk
van. Igaz azt is láthatta, hogy Orendiéknek és Schusteréknek már egyetlen
darabka szalonnájuk sem maradt ... Vigasztalónak. J.
Egy emelettel feljebb két toronyőr makettje vár,...
...egyikük éppen a kis résen át távolba kémlel....
...mellettük alabárd, fejsze, szurkos edény, s szórakozási lehetőségként
egy könyv, gyertya, meg egy boroskanna. De lehet, hogy csak vizes.
Még feljebb kapaszkodok, fel az utolsó szintre, itt már jól körbe lehet
sétálni a nyitott tornácon, s látni lehet gyakorlatilag az egész falucskát....
...na meg a falu határát jelző zöldellő dombokat...
...és persze a templomot körbeölelő várfalat...
...a külső saroktornyocskákkal,...
... s a két fal között elterülő szép zöldségeskertet.
Itt a legfelső emeleten festett, színes táblácskák lógtak, gerendákra
kötözött spárgákra fűzve, kíváncsian nézegettem őket. A hátukra érdekes helyi
szokások, babonák, legendák voltak írva.
Egyik tábla arról szólt, hogy nagy vihar közeledtével a harangokat félre
szokták verni, s ezzel elűzik a fekete felhőkben megbújó gonosz szellemeket.
Amúgy ezt nálunk pontosan így szokás
csinálni, bár azt nem tudom, hogy pont ugyanolyan szellemek bujkálnak-e a mi
felhőinkben...de biztosan valami hasonlóak.
Egy másikon azt írják le egy jópofa történetben, hogyan alakult ki az erdélyi népek tánca. A tűz körül
együtt melegedik a magyar, a román, s a német. Egyszer egy szikra kipattan, épp
a magyar csizmájára, s az felugrik, elkezdi csapkodni, verni a csizma szárát
oldalt, hátul, mindenhol, így a szikra továbbpattan a románra.
Ő erre elkezdi taposni szapora apró lépésekkel, közben nagyokat
kurjantgatva, mígnem a szikra a németre esik, aki ezt utólag ilyen komótosan
meséli: „ S akkor odaére a szikra hozzánk, a szászokhoz.
Volt egy másik szokás is amelyik nagyon tetszett, talán azért, mert ez nálunk
is élő szokás, ez áll hozzánk a legközelebb. Arról szólt, hogy annak idején a
falusi embernek az önmagára szánt „szabadidő” ismeretlen fogalom volt. Nem
engedhette meg magának, hogy egyszerűen visszavonuljon, s azt csináljon amit
akar – ez a szokás csak a városiasodás óta él.
Ha netán valaki kivonta magát az ilyenfajta közösségi életből azt bizony a
falu népe hamar kiközösítette.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu