Fehér város színes kolostorral
Miután egy egész napon át sivatagos
területeken és kopár hegyvidéken utaztunk, Arequipa vidéke valóságos oázisként
hatott. Mert az is volt. A várost átszelő Chili folyó medrét gondosan teraszosították
– nem a közelmúltban, már a pre-inka korban is így alakították termőfölddé a
meredek hegyoldalakat – és öntözőcsatornák segítségével öntözték a szépen
zöldellő vetést.
A város elég fiatal, ottjártunkkor
éppen a 474-ik születésnapját ünnepelte dallal, tánccal, vidám felvonulással.
Arequipa („ari, quepay”) neve kecsua
nyelven azt jelenti, hogy „igen, maradhattok” és állítólag valamikor 13oo körül mondta ezt a nagy harcos kecsua, Mayta Capác a katonáinak, midőn
ezeknek megtetszett a vulkánok árnyékában húzódó termékeny völgy.
...a főteret körülvevő koloniál stílusú
oszlopos épületekig...
... meg az innen nyílegyenesen kiinduló
utcasorokig...
... mindent a vulkáni eredetű hófehér
sillar kőből építettek.
Arequipa Peru második legnépesebb
városa - csaknem egymillió lakosával -mégsem tűnt zsúfoltnak, vagy zajosnak,
inkább arra az időre emlékeztetett, amikor vasárnaponként a mi falvainkban is az
idősebbek közül mindenki kiült a ház előtti padra...
... és végigbeszélte az egész falu
búját-baját, míg a fiatalabbja csoportokba verődve sétafikált és vidáman
szórakozott.
Van valami varázslatos ebben a
városban, valami, amitől a nagyvárosból kis falucskává szelídül és emberközelivé,
megtapasztalhatóvá válik J.
Itt még az utcai árusok sem annyira
agresszívek, mint máshol...
...sőt, kedvesen mosolyognak a
fényképezőgépbe, s nem idegesek, ha épp semmit sem vásároltál.
Mint minden nagyobb városban, itt is vannak
fiatal, népviseletbe öltözött lányok, akik nagyon szeretnék, ha néhány pénz
fejében odaállnál melléjük egy lámabébis fényképre...
...de ha nem akarod, akkor békén
hagynak és csendben visszavonulnak, majd csak akad valaki, aki örömmel áll oda.
És vannak alig látható, árnyékos
sarokban csendesen meghúzódó koldusok, akik soha nem kérnek, mindig csak csak elfogadnak...
...és vannak fiatalok, akik pont
ugyanolyanok, mint bárhol máshol: a világon semmi egyéb nem érdekli őket,
ha wifi van J.
A központtól néhány km-re fekvő Yanahuara
negyed az egyik legrégebbi a városban, innen nyílik a legszebb kilátás a
környező vulkán-hegyekre, az 5822 m magas Misti-re ( ez férfit, vagy úriembert
jelent)...
...nem messze tőle a több, mint 6ooo-es
Chachani-ra ( ennek jelentése: Menyasszony)...
... valamint az ezzel szemben keleten magasló
5669 m-es Pichu Pichu vulkánra – ennek jelentése hegy mellett hegy, s pontosan
úgy is néz ki.
A Pichu Pichu hegy legendája azt meséli,
hogy volt egyszer egy ífjú harcos, aki megerőszakolta és teherbe ejtette az inka főnök
lányát, s mivel nem vállalta a felelősséget tettéért, így az inka emberei állandóan
üldözték, zaklatták. Próbált elmenekülni, fel a távoli hegyre, de mire odaért
elfáradt és a hegy lábánál elaludt. Reggelre virradva a Nap azzal büntette,
hogy kasztrálta őt, s örök alvásra ítélte. A hegyvonulat alakja nagyon hasonlít
egy fekvő emberre – persze, kasztrált emberre...
Yanahuara központjában is – mint minden
városközpontban - egy szép kis park áll, szökőkúttal, pálmafákkal...
... ahol vidáman játszodhatnak...
... vagy akár mászkálhatnak a gyerekek.
Innen indulnak az egymással
párhuzamosan épített, keskeny, hófehér utcák, mint ez a muskátlikkal díszített szerelmesek
utcája...
...és természetesen a legfontosabb
épület itt is a gyönyörűen faragott homlokzatú templomocska, az 1750-ben épült
San Juan.
Nem csoda, hogy Arequipa-ban és
környékén majdnem minden újnak tűnik: a környék vulkánjai egy geológiai
törésvonal, a tűzgyűrű mentén helyezkednek el és ezért nagyon gyakoriak a földrengések és kb. százévente menetrendszerűen
érkeznek a vulkánkitörések is – emiatt aztán nagyon rendszeresen kell
javítgatni és újjáépíteni a megrongálódott épületeket. A Misti egyébként ma is
aktív vulkán, legutóbb 1870-ben tört ki, de azért 1985-ben is füstölgetett.
A dolgokat, persze mindig lehet
befolyásolni, alakítgatni, fontos, hogy az ember adakozzon a hegy szellemének,
s akkor minden jobban működik. Nem értettem, hogy pontosan meddig kell
ismételni az adakozást és hogyan kell megfogalmazni a kéréseket, de azt hiszem,
hogy egy ilyen örökké mosolygó arcú szellem mindenkinek segít.
Arequipa egyik legfontosabb látnivalója
az 1571-ben alapított Santa Catalina kolostor.
... de engem inkább a kolostor falának vörös,
kék és fehér színei...
...könnyed hangulata...
... muskátlikkal díszített sikátorai
ragadtak meg.
A zárdába vonuló kislányokat nagyon
fiatalon, 12-13 évesen adták be ide, hozhattak magukkal szolgálólányokat, meg személyes
tárgyakat is...
...de azért a szobák mégiscsak zárdaszobák
voltak.
Ahogy telt az idő és a lánykák már nem
újoncok, hanem felesküdött apácák lettek, úgy a szabályok is enyhültek, már
többen is lakhattak egy szobában, gyakran találkoztak társaikkal, sőt, még zenés-táncos
bulikat is szerveztek a kolostorban.
Valaha 45o-en laktak itt az udvarban,
ebből 15o apáca, a többi pedig szolgáló, akik a konyhai teendőket, sütést,
főzést...
...és a mosást-vasalást végezték gazdáik
számára.
A mosdó az nagyon érdekes, egy kőcsorgón
folyik végig a víz és ha valahol tenyérrel elzárod, akkor megtelik a teknő – azaz
a teknő szerepét betöltő félbevágott cserépkorsó – ebben lehet mosakodni, vagy
éppen mosni.
A kolostor óriási területen fekszik,
könnyen el lehet tévedni a szűk utcák és apró házikók közt...
...érdemes a térkép alapján sorra venni
a tereket és épületeket, különben könnyen az az érzésed, hogy ugyanott vagy,
ahol már jártál alig egy fél órája.
Aztán 1871-ben az akkori pápa, amikor
tudtára jutott, hogyan is élnek itt az apácák, akkor úgy gondolta, hogy egy zárda
mégsem kéne annyira vidám és laza legyen, ezért megtiltotta a szolgálók
behozatalát, a bentieket felszabadította és elengedte, de sokan voltak, akik
önként visszamaradtak s ők is apácaként élték le életüket a kolostorban.
A Santa Catalina kolostorban ma csupán
2o apáca él, de őket nem lehet látni, mert azt a részét a zárdának nem
nyitották meg a turisták előtt.
Zárdalátogatás után nyilván nagyon
éhesek lettünk, s hová is mentünk volna, mint a kolostorral szemben lévő Chicha
vendéglőbe, ahol a leghíresebb perui sztárséf Gaston Acurio csodás
ételkölteményeit próbálhattuk ki...
... persze módjával, mert az árak
igencsak borsosak voltak, ezért kávézni már inkább a főtérre mentünk, ahol bónuszként
legalább szép kilátást is kaptunk...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu