Brüsszel – kőcsipkék és csipkeboltok

Gyalogosan az óvárosban

Végre sikerült eljutnom Belgiumba. Régi tervem, hogy sétálgathassak egy kicsit a híres flamand városokban, ahol a kockaköves utcákon még a 16.-17. században megállt az idő...

Brüsszelbe érkezve természetesen a főtérre vitt első utam, ahol a 15. században épített Városháza csodálatosan szép épülete uralja a négyszögletű terecskét. A központi tornya, a 96 m magas Belfort, egy 5 méter magas szélforgóban végződik, ez Szt. Mihály és az ördög harcát jeleníti meg. Alig lehet odáig ellátni, nagyon kell figyelj, hogy az alakokat felfedezd.

Kissé meglepett a tér mérete, én valahogy nagyobbnak képzeltem a képek alapján – de ez nyilván semmit nem változtat a szépségén, sőt, így talán még kecsesebbnek tűnnek a kőbe faragott csipkék, szobrok és tornyocskák, a céhes házak jelvényei és ragyogó díszítése. Itt a jobboldali, például a csillagos ház,  majd következik a hattyús ház, amely a mészárosok céhének volt a székháza. Annak idején itt írta Marx és Engels a kiáltványát...elég nehezen érthető, hogy egy ilyen szép helyen mi inspirálhatta őket a munkásmozgalom berobbantására...

Azután következik a sörfőzők céhháza, melyet egy aranyfa díszít, utána meg a „rózsás” ház és a „Thabor hegy” ház. Ezek az utóbbiak polgári családok lakóházai voltak. Majdnem minden ház  földszintjén vendéglő, csokibolt...

 ...gyémántkereskedés, vagy csipkebolt van. Igaz, hogy már nagyon ritkák az igazi csipkeverő asszonyok, s állítólag ezekben az üzletekben is többnyire iparilag gyártott csipkét árulnak.

A teret már kora reggel elárasztják a turisták, az utcai festők, a lovaskocsik, melyekkel (nem éppen olcsón) bejárhatod az óvárost. Gondolom napi sokszázezer fénykép készül itt, megörökítve a sok csodás pillanatot, egy nyilvános lánykérést...

... vagy épp egy esküvőt.

És egész napokat el lehetne itt tölteni, mert minden egyes palota, ház, utcasarok, vagy galéria tartogat valami újat, valami érdekeset. Itt van például a városi múzeumnak otthont adó „kenyérház”. Az igazi kenyérház, ahol tényleg kenyeret árultak, a 13. században épült és a város pékjeinek volt a közös csarnoka. Ennek helyére épült a jelenlegi palota, mint a brabanti hercegek adminisztrációs központja, majd a habsburgok alatt lett a hercegi házból királyi ház. De azért itt sosem laktak királyok.

A múzeumban található a pisilős kisfiú „ruhatára” is, több, mint 800 darabbal – néha beöltöztetik ezekbe a kis szobrocskát, amelyik Brüsszel egyik legfontosabb jelképé vált.

1987 óta van ennek a szobrocskának egy kislány változata is, a Jeanneke Pis, ez kevésbé ismert és nehezebben található meg az óváros szűk utcácskáin. Ez a szobor a hűség jelképe, illik a kis kutacskájába egy pénzdarabot dobni. Azonkívül, a szobrocska filantrópikus célt is szolgál, mint a rák elleni orvosi kutatás promoválásának eszköze.

A főtérről a dombra kaptató utcákon bandukolva lehet eljutni a felső városba... ez a negyed is rengeteg szépséget tartogat, a királyi palota és a gyönyörű brüsszeli királyi park, az Albertinum, Mont des Arts- a művészetek hegye, a Szépművészeti Múzeum, melynek épületét Victor Horta tervezte... hát van amiért visszajönni Brüsszelbe.

A felső városból továbbsétálva az egyik legszebb brüsszeli templomhoz, az eredetileg 1304-ben emelt, majd a 15.-16. században gótikus stílusban befejezett Notre Dame de Sablonhoz keveredtem.

Nemcsak a templom, de az egész környezet, főleg a szemközti „Le petit Sablon” park szépsége is lenyűgözött. Itt találhatók Brüsszel legfontosabb történelmi személyiségeinek  szobrai, de ami a legszebb, hogy az emlékpark semmiképp nem hivalkodó vagy tolakodó, szerény és mégis méltóságteljes főhajtás a nemzet nagyjai előtt.

Ez a negyed már az óvároson kicsit kívül esik, ezért sokkal csendesebb és nyugisabb, de utcái mégis nagyon kellemes hangulatot idéznek.

A szemközti oldalon fedeztem fel a Brüsszeli Királyi Zenekonzervatórium épületét, amelynek egy fontos magyar vonatkozása is van: az 188o-as években Hubay Jenő volt az itteni hegedűtanszék vezetője.

Az utcákon sétálva több érdekes építkezést láttam, többek között egy kora középkori bástya restaurálását és beépítését egy kereskedelmi központba. Remélem jól sikerül a terv.

Hubay Jenőre visszatérve, nemcsak zenetanárként lett ő híres Brüsszelben, hanem az általa vezetett vonósnégyes, a Hubay-kvartett hegedűseként, illetve az Operaház – a Théâtre de Monnaie – zenekarának szólistájaként is.

Az Operaház 1695-ben épült, ahogy a neve is mutatja: a régi pénzverde helyén. A környéke tele van jó kis presszókkal, kávéházakkal, kedvencünk a Drug Opera nevű bisztró volt, ahol még novemberben is ki lehetett ülni a fűtött utcai asztalkákhoz. Persze, bent is nagyon kellemes a hangulata és – elérhető áron – igazán jókat lehetett enni meg inni.

Volt itt a közelben egy nagyon híres utca, a hentesek utcája, amelyik zsúfolva tele van hangulatos, apró kis vendéglőkkel, legtöbbjük tengeri herkentyűt kínál, de sok közöttük a steak-es vagy olasz vendéglő is. Persze, itt inkább a gazdag turisták zsebéhez mérten vannak kiszámolva az árak, ezért jobbnak láttuk, ha ide csak bámészkodni jártunk.

Esetleg az egyik kis utcában a Delirium tremens nevű központban ki lehet próbálni egy-két  sörfélét. Itt ugyanis állítólag több, mint 5oo fajtából lehet válogatni J

Pár lépéssel odébb, viszont sokkal elegánsabb környezetben is el lehet tölteni az estét, a csodaszép Szt. Hubert galériákban. Ez volt az első fedett galéria Európában

Vannak itt mozik, színház, elegáns kávéházak és még elegánsabb divatáru üzletek – olyanok, ahová hátizsákkal nem nagyon illik bemenni... de azért  nyugodtan meg lehet mindent bámulni, mert a brüsszeliek a turistákkal – és egyáltalán az idegenekkel - meglehetősen toleránsak.

Nem kell messzire menni a galériáktól, hogy teljes szépségében megcsodálhasd a Katedrálist. Teljes nevén a Szent Mihály és Gundula Katedrálist. A templom helyén eredetileg egy Szt Mihály nevét viselő kápolna állt már 1o47-ben. Aztán a 13. században kezdték építeni a jelenlegi templomot, s több, mint 2oo évig dolgoztak rajta, ezért a román stílustól a gótikusig minden áramlat érezteti rajta hatását.

A belső tere is lenyűgöző, oldalt az oszlopokon a 12 apostol szobra, középtájt, pedig az egyetlen fatörzsből faragott szószék, amely az Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzetését jeleníti meg. Mégis talán az egészben a legszebb az orgona hangja volt, órákig tudtam volna még hallgatni.

Még egy magyar érdekességre bukkantam – teljesen véletlenül, mert nem is tudtam, hogy létezik: Bartók Béla szobrára. Utólag néztem meg, a szobor Varga Imre alkotása és 1995-ben avatták fel az Európa-téren, egy belső udvarban. Engem megrendített ez a szobor. Olyan egyedül van és annyira szomorúan áll itt Bartók... hát én azután minden nap arra sétáltam hazafelé és szóltam hozzá néhány vígasztaló szót.

Brüsszelben rengeteg látnivaló van, csak most látom, mennyi minden van még, amit meg lehetett volna nézni, felfedezni, vagy megtapasztalni, mégis nekem inkább a város kellemes hangulata maradt meg. Az, hogy lépten-nyomon érzed a frissen sült gofri illatát, látod a csokiboltok ellenállhatatlan kirakatát...

... hogy minden kis téren számtalan kávézó és söröző csalogat, hogy ha éhes vagy, akkor egyszerűen veszel egy adag újságpapírba csomagolt szalmakrumplit, leülsz egy padra és hallgatod az utcai muzsikusok zenéjét...

...  vagy bevegyülsz a kirakodóvásár forgatagába, forralt bort iszol és rögtön karácsonyi hangulatod lesz tőle...

... igen, ez mind Brüsszel. De amikor utolsó este el akarsz búcsúzni mindentől, akkor egyszerűen csak kimész a főtérre és rámosolyogsz a kivilágított toronyra J