Namasté Kathmandu – az első találkozás

Namasté Kathmandu! Nem véletlenül köszöntelek így, őszintén gondolom, hogy meghajlok az benned lakozó isteni lélek előtt, mint ahogy a nepáli, bhutáni és indiai emberek milliói teszik azt nap mind nap, amikor egymást köszöntik. Mert mindenben és mindenkiben van valami isteni lélek, melyet csodálni, tisztelni lehet, s amelyik előtt fejet lehet hajtani. 

Bevallom, egyáltalán nem ez volt az első benyomásom, idővel változott meg bennem valami. Hogyan és miért változott azt én magam sem értem tökéletesen, de valahogy mégis megtörtént. Egy dolog biztos: a nepáli emberek kedvessége, türelme, előzékenysége és toleráns gondolkodásmódja fontos szerepet játszott ebben.

Amikor a reptér és a szálló között legelőször araszoltunk végig Kathmandu utcáin, akkor azt hittem nem jó helyen járunk…én nem így képzeltem el Nepált! Én azt hittem, hogy mindenhonnan látszanak a Himalája csúcsai, hogy most télen még a városokban is tiszta, friss hegyi levegő lengedez, s egyszerűen ki lehet ülni egy kellemes teázó teraszára, s onnan nézegetni a sétáló embereket. Ehhez képest a látvány dugulásig zsúfolt utcák, milliónyi motor, busz, autó, vagy kézzel húzott szekérke…

 …portékájukat kínáló rőfösök, zöldségesek, ruhásboltok, telefonkártya-árusok vagy éppen kegytárgyakkal és csecsebecsékkel kereskedő boltosok, mindannyian kint az utca szélén, közöttük romok, omladék, por, szeméthegyek, s egy mindent egységesen betakaró szürkésvörös szmog, melytől nemhogy a hegyeket, de még a napot sem látod soha.

A 7 kilométeres utat a reptértől jó negyven perc alatt tettük meg, talán kellett is ennyi ahhoz, hogy elfogadjuk, nem elég elolvasni az útleírásokat, s a neten végignézni a képeket Kathmanduról. Mert ott egészen más képeket lehet látni. Pedig ez is a város igazi arca, s annak is az az oldala, melyről – mint kiderült - annyira keveset tudunk.

 Elszállásolás után egy picikét megnyugodtunk, a szállás tökéletesen rendben volt, akár egy oázis a fullasztóan poros, homokos sivatag közepében. A szálló négy, de a személyzet ötcsillagos. Nem tudom hogyan csinálták, de mindannyian kedvesen mosolyogtak úgy a vendéglőben, mint a szálloda portáján. És minden kérésünknek kedvesen tettek eleget, lett légyen az a klímaberendezés távirányítójának cseréje, vagy egy plusz takaró a fázósabbaknak…semmi gond.

 Megnyugvásképpen vacsora után felmentünk a negyedik emeletre a tetőteraszra, hogy egy Gurka nevű sör mellett lássuk: mit is látunk odafentről. Hát valami ilyent láttunk. 

Este elővettem az útikönyvet, s még egyszer átnéztem a képeket – reménykedve, hogy holnap sok szépet fogunk látni, Kathmandu városa megmutatja nekünk a másik arcát is. Tudtam, hogy úgy lesz 😊.