Utazások és élmények: Makaó

Kaszinók, csillogás, modern toronyházak és gyönyörű virágok.Talán ennyi is elég lehetne Makaó – vagy eredeti nevén Macao - rövid leírásához. Mert ezt akarja láttatni magából, s akkor idegenként nyilván ezt is látod. Mindezek mögött, a felszín alatt azért egy másik Makaót is sejteni lehet: a szerény, dolgos, korán kelő és későig dolgozó emberek városát, akik a csillogásból pontosan annyit éreznek magukénak amennyihez közvetlen közük van: a megpucolandó ablakok, a meglocsolandó virágos ágyások, a kitakarítandó szállodaszobák, meg a seprésre váró utcák sokasága...

Makaó egy 9,1 km² területű félszigeten fekszik, de ide tartozik két - még kisebb területű - szigetecske,Taipa és Coloane is. Taipa szigetére több híd is vezet, nekem az egyik nagyon megtetszett, több irányból is lefotóztam, mert olyan volt, mintha valahová a semmibe vezetne – valaki nagyon jól kitervelte ezt a látványt, éppúgy, mint a modern épületeket és az egész város mai arculatát is.

Persze, van egy igazi régi városnegyed is, az Óváros, melyet fent az erőd dombján, a Mont Fort-on és környékén körbejártunk. Odafent a hegyen még állnak az egykori vár vastag kőfalai, melyeket a XVII-ik század elején építettek a jezsuita szerzetesek és innen védték sikeresen a várost a holland támadások ellen. Sikerük kulcsa az volt, hogy eltalálták a holland fegyverraktárt szállító hajót, így helyből előnnyel indultak. Az egykori főhadiszállás ma a múzeumnak ad otthont....

...s az ágyuk csöve már nem az ellenséges hajók irányába kémlel. A múzeumban közelebbről is meg lehet ismerni Makaó történelmét, beleértve a kultúrája és gazdasági fejlődése szempontjából meghatározó évszázadot is, amikor 1888 és 1999 között Portugál fennhatóság alá tartozott. Ma Kína különleges státussal rendelkező autonóm területe. Lakói között ma már alig vannak már portugálok – amikor visszacsatolás megtörtént még 30% volt portugál lakos – de az idegenvezetőnőnk szerint ez egy különleges népcsoport, a makanéz, mely büszke mindkét oldali felmenőire, akiktől a kultúráját, éntudatát örökölte.

ez Makaó zászlaja

Csodaszép kilátás nyílik innen fentről a városra, jól lehet látni a békésen egymás mellett létező gazdag és szegény negyedeket...

...a városon áthaladó Gyöngy-folyót...

...meg az egykori világítótornyot.

De egy kicsit távolabb felfedeztük a Penha-hegyen emelkedő Miasszonyunk katedrálist...

... és a Macao Towert is, ahonnan lehet bungee-jumpingolni is 233 méter magasról. Azért érdemes kipróbálni, mert ez állítólag a legmagasabb ilyen ugrálási lehetőség – persze, abban az esetben, ha valakit érdekel a téma J. Mi kihagytuk. Egyöntetűen, szavazás és vita nélkül.

ĺrtam, hogy számomra Makaó a szebbnél-szebb virágok városa is, ezt az arcát már idefent a hegyen is megmutatta, lépten-nyomon valami különleges virág került elénk.

Persze, máshol is vannak szép virágok, itt inkább az volt a szembetűnő, hogy ezek nem olyan agyonrendezett, vonalzóval húzott ágyásokban sorakoztak, hanem csak úgy fel-felbukkantak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy épp ott a fa körül virágba borul a fű...

A dombról lesétálva épp a Szent Pál templom romjai előtt találtuk magunkat...

...innen kezdődik az a lépcsősor, amelyik levisz az Óvárosba, az apró üzletecskék, vendéglők, a hagyományos ételek, portugál sütemények és a különlegesen pácolt sonkák birodalmába. Ezek tulajdonképpen valami édes, mézes és fűszeres keverékben pácolt, füstölt és érlelt sonkafélék, melyeket egészen vékonyra szeletelnek. Az üzletekben apró katonákat rakosgatnak ki a pultra, néhol épp a bolt elé, hogy kóstolgassák a turisták. Kicsit furcsa volt az íze, de biztosan meg lehet azért szokni.

A Szt. Pál templomot Makaó jelképének tekintik, annyira jellegzetes és annyira különleges ez a romos templom, hogy ilyen talán sehol sincs a világon. Az eredeti templom az a XVI-ik században épült, de már 1601-ben teljesen leégett. Utána 1602 és 1640 között építették fel a templomot a jezsuiták, a homlokzat tervét, pedig két keresztény vallású japán művész készítette, akiket annak idején vallási okokból száműztek hazájukból.

Amikor elkészült, akkor egész Ázsiában ez volt a legnagyobb és legszebb katolikus templom. De 1835-ben újra leégett, s azután már nem építették újra, inkább próbálták megőrizni azt, ami megmaradt belőle.

Egyik legjobban megmaradt domborműve a Szűz Mária, lába alatt a hétfejű szörnnyel, mintegy diadalmaskodva a gonosz felett.

Innen gyalog indultunk, néhány utcányit sétáltunk a szegényebb negyedekben. Látszik, hogy mennyire zsúfoltak a lakások, a régi épületek elhanyagoltak, füstösek, s állítólag még így is nagyon nehéz lakást találni Makaóban. Az összlakosság száma 600.000-re tehető, de sokan vannak, akik ideiglenesen laknak a városban és a szórakoztató szférában, vagy a szállodákban, vendéglőkben dolgoznak.

Amellett, hogy Makaónak elég nagy forgalmat bonyolító kikötője van, a fő bevételi forrás az a turizmusból, s főképp a kaszinókból fakad. Ez Ázsia szerencsejáték-központja, a keleti Monte-Carlo, ahol az adó több, mint felét a szerencsejátékok hozzák, s a lakosság legnagyobb része a turizmusban dolgozik, ugyanis a városban évente több, mint tizenötmillió turista fordul meg. Ez nem kevés.

A város modern központjában kaszinó kaszinót ér, legtöbbje csillog-villog, még a játékot nem kedvelők, vagy éppen ellenzők is egyetértenek abban, hogy hihetetlen csábításnak van kitéve az ember minden egyes épület előtt. Már persze ha van pénze, mert ha nincs, akkor nehéz elcsábulni, ugyanis a legolcsóbb belépők is 500 eurónál kezdődnek... ez csak a belépő! Ezzel még semmit sem lehet játszani... J.

Úgy döntöttem, inkább nézegetem az épületeket. Fényesek, csillognak-villognak, épp, hogy nem csiripelnek, különösen este, napnyugta után. De itt nincs szünet, a játék éjjel-nappal folyik, amíg csak játékos van. És állítólag rengeteg van, főleg Kínából, a fiatal, újgazdag réteg, akik az utóbbi húsz évben „tenyésztődtek” ki – ezt az idegenvezetőnőnk szó szerint így mondta. S azt is ő mondta, hogy az utcán észre nem tudnánk venni, hogy kik ezek, de a helyiek már első ránézésre látják: azok akik zsebre dugott kézzel, minden poggyász nélkül, egy szál farmerben és napszemüveggel jönnek át Kínából: mind szerencsejáték-lovasok. Kezükben az egylejes zacskó ne tévesszen meg J.

Reggel korán keltünk, volt egy halom sétálnivaló szabadidőnk, ezért elindultunk szétnézni a kaszinórengetegben. Persze, kívülről.

Közel volt a szállásunk...

... s még a forgalom sem indult be, ezért könnyedén járkálhattunk, nézelődhettünk akár az úttesten is, az igazi forgalom sokkal később indul.

Csodáltam az épületek ötletes tervezését, a látványosságot, a sok-sok tükröződést, s azt, hogy többnyire mégis a jó ízlés határain belül maradtak... nem lehet sokat mesélni róluk, inkább megmutatom a reggeli fotókat...

Séta közben feltűnt, hogy mennyire szépen rendben tartják az utcákat...

...a szállodák előtti medencéket...

...és persze, a zöldövezetet.

Ez utóbbira akartam kitérni néhány pillanatra: annyira szépek és üdék itt a virágok, hogy muszáj őket is megmutassam.... összegyűjtöttem belőlük egy jó nagy csokorral J.

Voltunk egy aprócska buddhista templomban is, melyet a könyörület istennőjének építettek a XIII-ik században, Kum Iam-nak hívják. Ez az egyik legrégebbi és leggazdagabban díszített buddhista templom, viszonylag kis területen rengeteg arany-, meg porcelánszobor (egyiken állítólag Marco Polo vonásait lehet felismerni)...

... és csodaszép, színes kerámiafigurák díszítették végig a pagodák tetejét.

A legérdekesebb, amit itt láttam az az volt, hogy itt az emberek úgy mutatják be adományaikat, hogy nem igazi pénzt tesznek az oltárra, hanem papírból nyomtatnak pénzt és azt beteszik egy borítékba - érdekes, nem?...