Az utolsó nap Pekingben

A pekingi képeket rendezgetve észleltem, hogy annyi sok szép dolgot láttunk hihetetlenül rövid idő alatt, hogy már alig tudom a látogatások sorrendjét felidézni, majdnem kifelejtettem egyet s mást. Tiszta szerencse, hogy mindenütt készítettem egy-két fotót, így most szépen sorba veszem őket és legalább a fontosabb helyekről beszámolok röviden.

Elsőnek Az Ég Templomát, vagy másik nevén a Mennyei Béke Oltárát említeném, mely 1406-1420 között épült, a Tiltott várossal egyidejűleg. És ez is a Világörökség része, akárcsak a Nagy Fal, a Nyári Palota, vagy a Tiltott város – és úgy néz ki, hogy még tovább folytatódik a sor. Egyébként Olaszország után Kínában van a legtöbb Világörökség-helyszín. Ez mondjuk nem olyan meglepő, mert itt hely az van bőven – Kína területe 9,67 millió km², s dolgos kéz is akad, mert a világ lakosságának csaknem 20%-a él itt, egész pontosan 1,357 milliárd fő.

 Az Ég Temploma egy óriási, négyszög-alapú területen fekszik, mely a Földet szimbolizálja - akkoriban ugye négyszögűnek tartották a Földet - egy kellemes, gondosan ápolt park közepén. Formáját tekintve egy tökéletesen kör alakú pagoda, magas, kör alakú platformra helyezve. Ehhez az oltárhoz járultak a császárok adományaikkal, a jó termésért imádkozva.

Az áldozati szertartásokat szigorú böjt- és absztinencia-időszak előzte meg, erre az időre a császárok a külön erre szánt épületekbe vonultak vissza. A hosszú, fedett folyosók, parkbéli ösvények is mind arra szolgáltak, hogy a böjt ideje alatt nyugodtan visszavonulhassanak, meditálhassanak, elmélkedhessenek a főnökök. Meg kell jegyezzem azt is, hogy itt volt az első alkalom, hogy Peking felett kék eget láttam. Nem nagyon kéket, de azért eléggé. Szóval ez egy nagyon kellemes hely, jól el lehet itt bogározni. Íme néhány csodaszép részlet a templomról és környékéről.

Rengeteg turistát, de még több helyi embert láttunk a templom környékén, ők nem csak imádkozni, hanem sétálni, szórakozni, kikapcsolódni is járnak ide, sőt reggelente csoportosan járnak ki tornázni és csikong gyakorlatokat végezni. Főleg az idősebbek.

Miután szépen lenyugodtunk a kellemes környezetben – zárójelben megjegyzem, a hőmérséklet egész utunk alatt állandó volt, ami azt jelenti, hogy éjjel lehűlt úgy 30 fokig, nappal, pedig felkúszott negyvenig is – besuppantunk a finom, tízfokosra lehűtött buszba, hogy egy órácskányit utazzunk a Fehér Ló templomához. A fagy- és hűlésveszély ellenére az utazás igencsak érdekes volt, mert eddig soha nem látott külvárosi negyedeken haladtunk át...

...olyan városrészeken, ahol nem nagyon járnak turisták, s ahol biztosan sok érdekes emberrel lehet(ne) találkozni. De ilyen helyeken soha nincs pihenő, így marad a bámészkodás ablakon keresztül. Többek között egy arab városrészen is áthaladtunk, egyedül itt lehet juh- és bárányhúst vásárolni Pekingben.

A juhhúst ma sem nem kívántuk meg, mentünk tovább, s maradt a bámészkodás.

A Fehér Ló temploma azért érdekes, mert ez az első buddhista templom Kínában, i.sz. 68-ban lett alapítva. Azért fehér ló, mert annak a két fehér lovacskának állít emléket, amelyek az első két indiai szerzetest, buddhista tanítót és vele együtt a buddhista tanokat elhozták Kínába. Szóval nekik állítottak emléket a kapu előtt álló két kőből faragott lovacska által.

Kőlapokból kirakott lótuszvirág-sor ( hogy szerencsés legyen, ahhoz legalább 7-re rá kell lépni egymásután!) vezet az első csarnokig – ez a Mennyei királyok csarnoka ...

... melyben a végtelenül szimpatikus Buddha-alak, a nevető Buddha áll a középpontban, amelyik egyébként az Eljövendő Buddhát hivatott ábrázolni. Ezt az alakot egy régen élt szerzetesről mintázták, aki mindenkivel kedves és segítőkész volt, nagyon szerette a gyerekeket és... nagyon szerette a bort és a gyomrát is. Ami látszik is :).  Majdnem elfelejtettem: délután volt egy újabb meglepetés-látogatás, ezúttal egy jáde-műhely lett a kiválasztott, s ott is láttunk sok szép követ, meg ékszert, s többek között ilyen nevetős Buddhákat is. Fehér, kínai jáde-kőből.

A nevető Buddhával kapcsolatban azt tartják, hogy ez az ártatlan nevető arc a bölcsességet hivatott álcázni, a pocakja, viszont a gazdagságot, a jólétet mutatja. Kínában a kövér, nagy hasú férfiakat tartják szépnek és jó férjnek valónak, biztosan azért, mert ilyenből nagyon kevés van, s azért is, mert nyilvánvalóan látszik rajta a jómód, így feltételezhető, hogy képes lesz majd eltartani a családját is. Ha Kínában lekövéreznek az kimondottan hízelgőnek számít – illetve számított a közelmúltig, ugyanis Kína fiatalsága is kezd egyre puhább és ducibb formákat ölteni, hála a gyorséttermeknek és az állandó számítógépezésnek.

A templom elég kicsi, az épületek elszórtan állnak, szépen ápolt kertek terülnek el köztük...

... s a szerzetesek próbálják úgy végezni dolgukat, mintha nem is lennének ott a turisták. Nem könnyű feladat.

A hívők is csendben végzik felajánlásaikat...

... s akinek ablakot kell pucolni az ablakot pucol. Senki sem engedi, hogy a sok turista belezavarjon a mindennapi rituáléjába. Jól van ez így.

Ilyen érdekességet, viszont még sehol nem láttam: a templom közvetlen szomszédságában felépült három (!) másik – vadonatúj – Fehér Ló –templom, egyik burmai stílusban, másik thai stílusban, harmadik, pedig modern indiai (kissé arabos beütésű) stílusban.

Nem nagyon értettem az okot és az összefüggést, ezért így írom le ahogy láttam. De utána találtam egy gyönyörű c-betűs lepkét, s aztán már arra koncentráltam.

Mikor kiértünk az útra egy különös jelenségre lettem figyelmes, a túloldalon több kalapos asszony is állt, s minden kocsit próbáltak leinteni. Rákérdeztem, s azt a választ kaptam, hogy mivel még elég újak az utak, sok idegen kamionos téved el, ezért ezek a hölgyek felajánlják, hogy elkísérik őket a célig, s megmutatják nekik az utat. Vagyis élő GPS-szolgálat. Na ilyent sem látni manapság a jó öreg kontinensen :).

Még egy programunk volt betervezve, szintén Világörökséges helyszín, a Ming – királyok sírjai.

Az a különleges ezekben a sírokban, hogy a feng shui elvek szerinti tökéletes helyszínt kellett találni nekik: mögöttük hegy magasodjon védelmezőként, előttük folyó szelje át a síkságot, kelet-nyugat irányból is kisebb hegyek kell keretezzék a teret, s a helyszínre nagyon hosszú út, a Lélek útja vezessen.

Ez a kapu a mennyország kapuját szimbolizálja, díszes részleteihez hasonlót több más paloták gerendázatán is láthattunk már, s itt az a szabály, hogy fényképezkedhetsz, de ne lépd át a kapu küszöbét. Az a halottak kiváltsága.

A sírkamrákat odalent 30 méterre a föld felszíne alatt lehet megtekinteni, az az igazság, hogy én nem nagyon szeretem az ilyen föld alatti mauzóleumokat, egy képet csináltam az előtérben levő márványtrónról, de a császár-sírokat gyorsan megnéztem, s aztán békében hagytam.

Odafent a parkban érdekesebb látnivalók voltak, inkább azokat nézegettem

Itt a lenti képen az az érdekes, hogy a parkban lévő sokszáz éves fákat próbálják éltetni, ezért betonból tartóoszlopokat öntöttek a törzsük alá. Szép benne az, hogy még a fakéreg mintázatát is beleöntötték az oszlopba, hogy a beton minél természetesebb anyagnak hasson. Én nagyon díjaztam, alig lehetett észrevenni, hogy nem fából vannak a támaszok.

A sárkány ábrázolásának ezernyi formája létezik, egyike ez a jópofa, ínyes Cse-wen sárkány, amely mindenik palotánál a korlátokat díszíti, s amelyről azt tartják, hogy elnyeli az ártalmas dolgokat.

Azt is hallottuk, hogy eléggé babonásak a kínaiak, na ez eléggé valószínűnek tűnt annak tükrében, ahogy egy helyi csoport végigvonult a mosolygós sárkány mellett :).

A kapun kívül a bazársoron újra volt alkalmam többször is mosolyogni, előbb amikor láttam, ahogy a büszke nagypapa tündéri kis unokáját tanítja bicajozni...

...majd, pedig akkor, amikor megláttam az egyik árusnál a körtéből termett kacagós Buddhákat, s hozzá az árus széles mosolyát is :).

Este újra kultúrprogramot kaptunk vacsorára, akrobata-színházba mentünk. Először azt gondoltuk, hogy a fáradtságtól lekoppan a szemünk, aztán láss csudát, végigélveztük, s néhol végigizgultuk az egész előadást. Pont olyan volt, mint a jobb minőségű cirkuszi mutatványok, csak éppen mindenféle biztonsági felszerelést mellőzve. Egyszerűen fantasztikus volt.

Aztán az tette fel a pontot az i-re amikor egy ekkora drótgömbbe előbb egy, majd kettő, aztán három...végül nyolc motoros száguldozott egyszerre, anélkül, hogy egymást zavarták volna.

Utána magunk között beszélgettünk, micsoda teher nehezedik ezekre a fiatalokra: nem engedhetik meg maguknak, hogy akár egyszer is tévedjenek, mert biztosan ott várakozik az ajtó előtt az utánpótlás: éppen csak be kell őket hívni...