Guatemala régi fővárosát, Antigua-t,
1543-ban alapították a 3766 m magas Agua vulkán árnyékában.
A város építői – reneszánsz mintára –
négyzetrácsos alaprajzúra tervezték az utcákat, a mai napig könnyen el lehet
benne igazodni, ha két számot ismersz: a
nyolc sugárút egyikének - az avenidanak - a számát, illetve rá merőleges utcácska
- a calle - számát.
A várost újjáépítették, a földszintes
kis házakat szép, vidám színesre festették, de a romok közül sokat megőriztek,
ezáltal érdekes régi-új hangulatot áraszt a mindössze 14000 lakossal rendelkező
városka.
A központ klasszikus elrendezésű: van egy park, körbe-körbe
koloniál stílusú épületekkel, mint a
Kapitánysági palota...
... a faoszlopos üzletsor...
... és természetesen a város
védőszentjének épített San José Katedrális, amelyet a nagy földrengés után
szépen felújítottak.
A városban számtalan másik templom is
van, a legérdekesebbek ezek közül a Kapuciner kolostor, amelyik egykor apácazárda
volt, de mint templom még ma is működik...
... és a csodálatosan díszített barokk
stílusú La Merced zárdatemplom.
Rengeteg szép épület, templom, múzeum és más
látnivaló van a városban – itt ez például egy régi mosó a Santa Clara kolostor
előtti téren, ahová régebb az asszonyok közösen jártak ruháikat sulykolni-öblögetni és közben jókat
beszélgetni.
Számomra mégis valami egyéb maradt meg felejthetetlen
emléknek: az emberek, az itt látott arcok, az életek, a sorsok.
... színes árujukkal.
... hogy az emberek dolgozni és nem
kéregetni igyekeztek...
... és persze, nagyon látszott rajtuk, amikor fáradtak voltak...
... de azért szakítottak arra időt,
hogy megálljanak egy fényképezkedésre...
... vagy egy jó szóra.
Mi éppen szilveszter napján érkeztünk a
városba, ezért a nyüzsgés talán még nagyobb volt, mint máskor...
... készültek a szilveszteri
petárdás-feliratos állványok...
... és abban reménykedtek az árusok,
hogy előbb-utóbb majd csak beindul az üzlet.
Az utcabál szervezői dobszóval,
szócsöves rikkanccsal toborozták az esti buliba a népet. Na jó, inkább
megjátszották, hogy toboroznak, mert tudják, hogy itt úgyis mindenki az utcán
tölti a szilvesztert: ez itt kötelező program, nemcsak a turistáknak, hanem a
helyieknek is J.
A buli előtt még volt időnk megkeresni
az óriási kiterjedésű színes és zsúfolt zöldségpiacot...
... s megbámulni és megkóstolni az
ismerős, vagy ismeretlen gyümölcsöket...
... és a különleges dinnye- és papayaféléket.
Szerintem a világ papayatermésének legalább felét Guatemala kell, hogy adja,
annyira sok van belőle mindenhol az út mentén J
Miután sikerült átvergődni a tömegen és
a helyiek által látogatott kajás standokat is magunk mögött hagytuk...
... végre megtaláltuk a
csirkebusz-állomást! Igazából ez volt a fő célunk, ezért kerestük meg a piacot
is, mert a következő nap reggelén Valhallába akartunk egy ilyen busszal utazni - méghozzá csak úgy, magunkban. De majd elmesélem...
Szóval sikerült megtalálni a buszokat,
sőt azt is megtudtuk, hogy mikor kell reggel elindulni, így igyekeztünk vissza
a központba, ahol salsa-órát szerveztek nekünk. Mivel a piacon keresztül
körülményes volt a közlekedés, ezért úgy gondoltuk, hogy kikerüljük azt,
biztosan hamarabb érünk így vissza. Már az első tíz percben kiderült, hogy ez
az út nem lesz sem rövidebb, sem hamarabb. De azért nem nagyon búsultunk, mert láttunk
közben érdekes dolgokat, például szeméttelepi guberálókat...
... fáradt, járdaszélen alvó
embereket...
... romos falakat...
... és egészen csendes, jóformán kihalt
külvárosi utcákat...
... ahol néha mégis azt érezted, hogy egyáltalán nem vagy magadban...
Persze, a táncórát lekéstük, s mire az ünnepi vacsora után mi is kijutottunk a központba, addigra a
petárdák pattogása és az utcai mulatság már javában folyt...
... és aztán egyik zenekartól a másikig
kíváncsiskodva hajnalig jártuk a vidám, zajos utcákat.
Újév reggelén elég korán keltünk, s a
fél várost bebarangoltuk, hogy egy korán nyitó kávézót találjunk. Közben a
város is ébredezett, igaz, voltak kivételek J...
... de a központban már szorgalmasan sepregették
a szemetet...
...és a petárdák maradványait az
úton...
... vagy éppen kézzel szedegették a
szemetet a zsákba.
Elnéztünk egy asszonyt, aki
kisgyerekkel a hátán igyekezett valahová – a kezében tartott seprűből ítélve –
valószínű, hogy ő is munkába ment újév reggelén...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu