Cusco, az Inka Birodalom központja
Cuscoba majdnem mindenki repülővel
érkezik, autóval igen hosszú lenne az út a hegyeken keresztül. Mi is így
utaztunk és már előre felkészültünk a számottevő szintkülönbségre, mert Cusco
városa 3400 m-en fekszik, ez jó kilométerrel
több, Arequipa szintjénél. A felkészülés azt jelentette, hogy reggelire sok kokateát
ittunk, s emellé kokaleveleket rágcsáltunk. Ezek voltak fellelhetők a szálloda
halljában. A reggelit, persze kihagytuk, mert hajnali 4-kor indultunk L.
A repülőút rövid volt, de izgalmas.
Csodaszép hegyek felett repültünk, még egy füstölgő vulkánt is láthattunk a
kopár magasfennsík közepén...
... majd aztán lassan kezdett zöldülni
a táj, megjelentek a kis patakok mentén teraszosan művelt meredek oldalak,
melyeket gondosan öntöztek, hogy valamit
teremjenek.
Cusco az Inka Birodalom fővárosa. A
legenda azt mondja, hogy miután az Inti - a Napisten - gyermekei a Titicaca
tónál megszülettek, azt a feladatot kapták, hogy vegyék az aranyból készült
vándorbotot, induljanak útra és keressenek egy megfelelő völgyet, ahol az inka
birodalom fővárosát felépíthetik. Ott, ahol könnyedén be lehet szúrni a földbe
a botot, ott lesz a megfelelő hely. Sokáig vándorolt Manco Capac és Mama Ocllo,
míg a Huanacauri hegy aljában
megtalálták azt a helyet, ahol szépen földbe lehetett szúrni a botot.
Ide épült 12oo körül az inka királyok
városa, Cusco, kecsua nyelven Quosco. Ez valaminek a köldökét, a középpontját
jelenti. A város alaprajza egy puma alakját mutatja, a régi város a két folyó által határolt
területen fekszik, a puma szíve a város közepén álló főtér...
... s a feje, az a Sacsayhuaman nevű
helyen, egy közeli dombon volt...
...ahová egy három cikkcakkos kőfallal
körbezárt óriási erődöt építettek. Ez valószínűleg nem csak erődként szolgált,
hanem vallásos szertartásokat is tartottak itt.
Az erőd legérdekesebb jellemzője, hogy
az óriási köveket – a legenda szerint több olyan is volt közte, amelyet 2o.ooo
ember kellett a helyére vontasson – mindenféle habarcs nélkül illesztették
egymáshoz, méghozzá olyan precízen, hogy egy kés élét sem lehet közé ékelni.
Az erőd sajnos ma már romokban áll, a
spanyol hódítók a XVI. században ezeket a köveket használták fel – mintha az
egész erődítmény csupán egy kőbánya lett volna - a mai modern város fontosabb
épületeinek alapjához.
Innen nem messze, a kilátó tetején áll
a Cuscora vigyázó Cristo Blanco hófehér szobra, s csodálatosan rá lehet látni
az egész városra.
Igyekeztünk néhány jó képet készíteni
innen a magasból, de a puma alakja sajnos nem kivehető ezeken, azóta túl nagyra
nőtt Cusco J.
A Plaza de Armas nevű főtértől nem
messze áll a Santo Domingo templom és kolostor, amelyet az inkák által épített
Koricancha lerombolt alapjaira építettek a spanyol hódítók. A koricancha azt
jelenti, hogy arany kerítés és az inkák a Napisten tiszteletére építették egy kőből
faragott óriási platformra ezt a templomot.
Annak idején falait aranylemezekkel
borították, udvarán színaranyból faragott állati és növényi szobrok álltak,
amelyeket a szertartások során használtak. Ezeket nyilván azonnal elszállították
innen a hódítók.
Most is jól látható, hogy az alsó
vöröses és a templom melletti sötétebb színű kőfalak az eredeti
Napisten-templom maradványai, amelyek kötőanyag nélkül illesztett kövekből
voltak rakva.
Az inkák korában Cusco két részre volt
osztva. Létezett egy felső-Cusco, azaz
Hanan Cusco, meg egy alsó-Cusco, vagyis Hurin Cusco. A két városrészt egy ( ma
is létező) nyílegyenes úttal választották el.
Aztán 1533-ban megérkezett Pizarro
csapata, s 1534-ben meg is alapította a „nagy és nemes” Cusco városát. Az inka
templomokat lerombolták, alapjaikra új templomokat építettek, mint a központban
álló Katedrális, amely a Viracocha templom alapjaira épült, s az benne a
legérdekesebb, hogy az itt álló utolsó vacsora festményen Jézus és az apostolok
tengerimalacot esznek és chichát, vagyis kukoricából készült sört isznak...
... vagy a rá merőleges oldalra épült
La Compania de Jesus nevű jezsuita templom, amelyik a Huayna Capac palota
alapjaira épült.
Mindezek – és persze, a spanyol nemesek
részére készült paloták - építésére
használták fel a Sacsayhuaman-i erőd falából kibányászott köveket.
A város központja és annak környéke amúgy
nagyon szép, tipikus, koloniál stílusú központi parkkal, lenyűgöző méretű
templomokkal, mint a Katedrális, a jezsuiták temploma, vagy a kissé félreeső utcában álló La Merced is...
... oszlopsoros, faragott teraszos, gazdag házakkal...
... és a központból kiinduló keskeny,
hangulatos, kövezett utcácskákkal.
Csak akkor érzel egy kis szomorúságot,
ha belegondolsz, hogy alig 5-6oo éve még egy másik, virágzó kultúra volt itt,
melynek nyomait annyira elmosták, hogy alig lehet valamicskét tudni róla. Pedig
vannak itt emberek, akik őszintén őrzik hagyományaikat, s talán olyanok is
vannak köztük, akik ismerik az igazi meséket. Ki tudja...
Egyébként nagyon élveztük az itt
töltött napokat. Hosszabb ideig laktunk a városban, hogy szervezetünk
megszokhassa a ritkább magaslati levegőt, mielőtt még magasabbra utaznánk. Az
akklimatizálódás elég jól ment, de azért én is kipróbáltam 10 perc erejéig az
oxigénpalackot, amikor fáradtnak és gyengének éreztem magam. Az hamar segített.
Napközben sokat sétáltunk a szűkre szabott utcácskákon...
... élveztük a város pezsgő éjszakai
életét...
... a beszélgetéseket a helyi
árusokkal, akik hajlandóak voltak megmutatni, hogyan viselik és rögzítik a
vállponcsót...
...tetszett, hogy akár fából faragott
villamossal is cocókázhat a turista...
...és az, hogy itt mindig történik
valami, amitől egyszerűen mosolygós lesz a napod.
Nagyon élveztük a piaci körutat is, akárcsak
az eddigi nagyobb városokban, itt is hegyekben álltak a friss gyümölcsök...
... zsákszámra a zöldség, kukorica,
liszt...
... vagy a feliratozás ellenére sem mindig
beazonosítható magok és gabonák.
Téli időszak lévén sok volt a
hagyományosan tartósított, fagyasztott-szárított étel...
... sózott és szárított alpakahús...
...de a viszonylag frissen vágott sóletnek
vagy fősajtnak való is J.
A fűszeres standokról nem hiányzott a hallucinogén
San Pedro kaktusz...
... sem a magaslati élethez
nélkülözhetetlen kokalevelek. Ezeknek a fogyasztása itt teljesen legális,
viszont a határon nem szabad kivinni, börtön jár érte. És Peruban is tilos a kokain,
vagy bármely kábítószernek minősülő anyag fogyasztása. A nemzetközi reptéren
kutyás katonák járkálnak a sorban álló utasok között és minden gyanús csomagot
ellenőriznek.
Mivel három teljes napunk volt Cuscoban sikerült a főbb
utcákról néha letérni...
...kissé távolabbi városrészeket is megnézni...
...kimerészkedni a szegényebb környékre, oda, ahol az
emberek a színesre festett házakban laknak.
Itt, a város szélén egy boltban ismerkedtünk meg egy tősgyökeres perui
jószággal, a perui kopasz kutyával. Annak idején az inkák ágymelegítésre
használták, de néha még áldozati állatként is szolgált szegény. Veszélyeztetett
fajnak számít, miután a spanyol hódítók is tömegesen exportálták Európába, de mára
már sok család tart ilyen kedves, ragaszkodó szőrtelen kutyust.
Sok mindenről lehetne még mesélni Cuscoval kapcsolatban, de számomra
az egyik legnagyobb meglepetést a finom ételek jelentették. Az út szélén
mindenütt ínycsiklandozó falatokat sütögettek, folyton megkívántunk valami
utcai kaját. Kivéve a sült tengerimalacot, azt én soha nem kívántam meg...
Mivel nekünk azt mondták, hogy óvakodjunk az ilyen helyeken,
nehogy valami gyomorrontást kapjunk, kénytelenek voltunk vendéglőkben
vigasztalódni. Na de nem akárhogy.
Egyszerű, eldugott
mellékutcai vendéglőcskékben, apró, hangulatosan megterített asztalok mellett...
... olyan pazar vacsorát...
... vagy ebéd gyanánt csilis-csokimártásos sültet...
...vagy éppen krumplis alpakaragut rendelhetsz...
...hogy mind a tíz ujjad megnyalod utána. És az ára is
elfogadható, olcsóbb, mint nálunk a sétáló utcában a legtöbb vendéglő. Még
szerencse, hogy szólt az idegenvezetőnk, hogy, vigyázzunk ne együk nagyon tele
magunkat, mert az megterheli a szervezetet ilyen magaslaton. Igaz, vacsora
után szólt... J.
