Kalandtúra Kambodzsában IV.

Bambuszvonat és sticky rice

A Battambang és Pnom Penh közötti 32o km-en létezett egy vasútvonal, amelyet még a francia kolonisták építettek, majd a vörös khmerek leromboltak 1975 és 79 között. Miután a Pol Pot vezette kommunista rezsim megbukott, a helyi lakosok igyekeztek helyrehozni, kijavítgatni és megtisztítani a dzsungel által benőtt, részben tönkretett síneket, míg az egész szakasz kisebb-nagyobb döccenőkkel járhatóvá vált.  Ma is járhatók a sínek egészen a fővárosig.

A vasúti “kocsik” nagyon érdekesek: két egymástól teljesen különálló tengelyre egyszerűen ráhelyeznek egy  bambuszlécekből összerakott kb 4 méter hosszú platformot, s erre pakolják a szállítanivalót

Egy kis motor, na meg egy fiatal motoros hajtja az egyszerű szerkezetet. Ez a - helyiek által Norisnak nevezett – bambuszvonat az idők folyamán sokat segített a helyi áruszállításban, de állítólag ma már a turisták szállítgatása több pénzt hoz.

Kb 2o km-es utat tettünk meg, élveztük, mint a kisgyerekek az új játékot. Néha egész jól felgyorsult a szerkezet, keményen szorítottuk a léceket, hogy le ne sodorjanak az oldalról be-becsapkodó ágak, majd egy-egy gyatrább sínillesztésnél nagyokat ugrattunk, s bizony huppantunk is  jókat J. A legviccesebb azért a találkozás volt a szembejövő forgalommal, ilyenkor megnézik, hogy melyik kocsinak hány utasa van, s amelyiken kevesebben vannak azt leemelik a sínekről.

A műveletet a két kocsi motorosa végezte nagy szakértelemmel, mindössze néhány másodperc alatt,  majd a síneken maradt kocsi mögé visszahelyezik a kerekeket, rá a platformot és máris mehet mindenki tovább!

 

A végállomáson népes gyereksereg várt, a kislányok fürge ujjacskáikkal mindenkinek fontak fűből kokárdát, gyűrűt, karkötőt és gyönyörű nagy zöld sáskát J.

Természetesen illett őket is megjutalmazni egy-két dollárral, meg illett vásárolni a szülőktől is valamit, egy sálat, szoknyát, kalapot, vagy legalábbis innivalót...

Röpke másfél órás pihenés-vásárlás után ugyanolyan nagy élvezettel visszautaztunk a motorosainkhoz és folytattuk a megkezdett körutat. Egy újabb kis faluba látogattunk el, állítólag egész Kambodzsában itt készül a legfinomabb sticky rice .

Ez egy nagyon finom édesség, mint a neve is mutatja, nagyon ragacsos és úgy készül, hogy a párolt rizset ügyesen összedolgozzák a kókuszcukorral és valamelyik gyümölcs apró fekete magjaival - ennek hasonló az íze és az állaga, mint a mazsoláé - majd bambuszrudakba töltik és parázson lassan átsütik.

Amikor kész, akkor a bambuszt szépen le kell hajtogatni és máris lehet élvezni a finomságot J