Kalandtúra Kambodzsában XII.

Strand, halászfalvak és irrawaddy delfinek a Mekong folyón

Kratie városában volt a következő főhadiszállás, innen motoroztunk északra, kb 25-3o km-re, hogy megmártózzunk a világ egyik legszennyezettebb folyójában, a Mekongban.

A strand fogalma a mi képzeletünkben valami homokos, esetleg kavicsos napozót és egy úszásra alkalmas nyugis folyópartot jelentett, ezért nagyon meglepődtünk, amikor a „strandtelepet” megláttuk.

Egy lassúbb folyású szakaszon, ahol apró szigetecskék százai zöldelltek, ötletes helyi vállalkozók bambuszból és deszkából építették meg a cölöpökön álló fedett pallórendszert.

A strand használatáért fizetni kell, de ezt nem is nehezményeztük, hát ugye ez is csak egy olyan szezonépítmény, amit 3-4 hónapon belül elvisz az ár. S aztán jövőre lehet megint barkácsolni, s építgetni újra az egészet.

Januárban jártunk itt, akkor a férfiak még javában dolgoztak az újabb pallók felállításán....

...és a meglévőkön is volt olyan szakasz, ahol egy szárítókötélbe kapaszkodva nagyon ügyesen kellett egyensúlyozzunk, hogy le ne pottyanjunk.

Nagyon tetszett, hogy jó sok kényelmes függőágyat akasztottak a tetőszerkezetre, nem kellett az imitt-amott foghíjas deszkákon kivackolni a jó helyet.

Elsőre nehezen hittük el, hogy itt lehetne fürödni, aztán hamarosan az elmés megoldásra is fény derült: egy vastagabb kötelet 2 cölöp közé kikötöttek, a fürdőzők szőlőfürt módjára ebbe kapaszkodnak, hogy el ne sodorja őket a víz J.

Úszásról persze szó sem volt. De azt megjegyezném, hogy a folyó nem volt annyira koszos, mint ahogy elképzeltük. Lehet, hogy délebbre egyre szennyezettebb, de itt se üdítős palackok, se nylonzacskók nem úszkáltak a folyó partján. Amerre mi végighaladtunk, na meg a strand környéke is kimondottan tiszta volt.

A strandon nagy élet folyt, főleg a gyerekeknek köszönhetően, akik mindenkit üdvözöltek és kísérgettek egy kis pénz vagy ajándék reményében. Ha le akartad őket fényképezni, akkor rögtön pózoltak...

... es bohóckodtak a kamerával. Aztán hamar odébb álltak a halászokhoz, vagy az újabb strandolókhoz szegődve.

A kislányok visszafogottabbak, de kitartóbbak voltak. Végig melletünk maradtak amíg fürödtünk...

...néha szégyenlősen, de mindig kedvesen válaszolgattak a kérdéseinkre

...mosolyogtak, ha fényképeztük őket

... es nagyon boldogak voltak, amikor engedtük, hogy ők is fényképezzenek J

Ahogy a nap hanyatlani kezdett mi is összeszedelőzködtünk és indultunk a motorosainkhoz. Útközben megbámultuk a halászokat, akik éppen most érkeztek a zsákmánnyal.

Megcsodáltuk a mesterien összeállított úszó halászállásokat...

... az előkészített óriási hálókat, melyeket majd elsüllyesztenek a folyóban...

... és várják, hogy az éjszaka folyamán degeszre rakódjanak jó nagy halakkal.

Aztán láttuk az egyik szigetecskén sorakozó kézzel font halászkasokat is...

...amelyekhez hasonlóak a stég mellett voltak vízbe engedve, gondolom ebben tartották frissen a halakat.

Mintegy 1o km-rel lennebb motoroztunk a folyópart mentén, egészen addig, amíg megpillantottuk a csónakokat, amelyeket kibéreltünk a delfinek kereséséhez.

Négyen vagy ötön ülhettünk egy-egy csónakba, majd a motoros rövid időre elindította a motrot, kisiklottunk a folyó közepére, aztán ott leálltunk és várakoztunk szép csendben lebegve, hogy ne zavarjuk a delfineket. Itt már elég sokan várakoztak, mindenki a delfinekre volt kíváncsi.

Az irrawaddy delfinek egy kicsit másabbak, mint az általunk eddig ismert delfinfajták. Már eleve az, hogy édesvízben élnek, nem is nőnek éppen olyan nagyra, mint a tengeri testvéreik és sokkal félénkebbek azoknál. Ahogy felburrog valamelyik csónak motra, rögtön odébbúsznak. Az „arcuk” is másabb, kerekebb kobakjuk van és nincs meg az a hosszú csőrük. De ezek is pont olyan mosolygósak. Mindössze csak 75-1oo darab van a Mekong folyóban és védett faj.  
 

Nekem ez lett a legjobb delfines képem... Sajnos nem volt könnyű őket lefényképezni, pedig nagyon igyekeztem. Sokszor még négy delfin is úszkált mellettünk, de mire odafordultunk és előkaptuk a gépet, arra már csak a hullámokat láttuk... Viszont amíg beesteledett addigra lett legalább ötven naplementés képem a Mekong folyón. És hát azok is szépek J