Barcelona – Gaudi házai

Casa Batlló

A XX. Század elején Josep Batlló i Casanovas textilgyáros azzal bízta meg  Gaudít, hogy a meglehetősen keskeny és jellegtelen lakóházát alakítsa különlegessé és eredetivé. Az építkezés 19o6-ban fejeződött be és a ház tényleg fantasztikus lett.

Gaudi csodálatosan hullámzó ívelt ablakos teraszokat, virágszárra emlékeztető karcsú oszlopokat, színes üvegeket...

 ...és leheletfinom csipkéhez hasonlítható díszítést álmodott a homlokzatra.

A végeredmény egy szecessziós díszítésű, de mégis finoman elegáns épület lett. És nem csak a külseje, hanem a belső megoldások is lenyűgözőek.

Szinte  elszédülsz a sok csigavonaltól, hullámzó falaktól, íves ajtóktól, ablakoktól...

... vagy a gomba alakú kandallótól, amelyik még így, tűz nélkül is meleget áraszt.

A ház belső szűk udvarkája az egyetlen belső fényforrás, de ez is hihetetlenül okosan van kitalálva, a felső szinteken az ablakok apróbbak, s ahogy haladunk lefelé egyre nagyobbak, hogy több fényt kapjanak. A csempézet, meg épp fordítva fent sötétebb kék, az alsó szinteken már egészen világos.

A második emeleti nagy szobából lehet kijutni a tágas teraszra, ahol újra visszaköszönnek a színes, hangulatos csempedíszítések...

... akárcsak a háztetőn, ahol vidám kémények sora ...

... és érdekes tetőmegoldások látványa fogad.

Ja és ezt nem is említettem, a tetőtér alatti vetítőteremben maga Gaudi hologramja integet neked J

Casa Milà

A Casa Milà a maga öt emeletével a legnagyobb lakóház, amit Gaudi épített. Talán ez volt az utolsó lakóépület, amit elvállalt, ezután már csak a Sagrada familia építésére tartogatta minden erejét. A Milà-ház arculata komor, rideg, valahogy úgy néz ki, mintha egy barlangokkal sűrűn lyuggatott meredek kőfalat szögesdótokkal és vasazattal díszítenének... Semmi tarkaság, semmi külső ciráda - annyira mást várna az ember, ha Gaudiról van szó. És mégis, talán ez az az épület, ahol a mester leginkább eléri a célját, az építészetnek a természettel való teljes egybeolvasztását. Annyira élethűen, hogy a barcelonaiak  a La Pedrera (Kőbánya) nevet adták neki.

A ház nagyon idegesítette az utcában lakókat, semmiképpen sem illett a szebbnél-szebb (hagyományos) házak sorába, ezért a tulajdonosára, a textilgyáros Roger de Milà-ra nagyon haragudtak, még a köszönését sem fogadták a szomszédok. Aztán a történelem mégiscsak Milà-t igazolta, mert 1984-ben ez a ház is felkerült a Világörökség listára. De gondolom, hogy őt ez már nem vígasztalta...

A házban sok az apró, kacskaringós folyósó, érdekesek az eredeti berendezéssel megőrzött konyha, fürdők, ebédlő, gyerek- és hálószobák...

... vagy a felsőbb emeleti mosókonyha, cselédszoba

...és vasaló-varró szobácska.

De a legszebb és egyben legkülönlegesebb szint talán a tetőterasz, ahol mogorva kéményszobrok egész sora áll...

...vagy alig észlelhető árnyalatú csempékkel kirakott, csavartlábú kőkeresztek uralják az eget.

Ez a tetőtér az egyik meghatározó motívuma nagy kedvencemnek, Michelangelo Antonioni fantasztikus filmjének , a Foglalkozása:riporter címűnek.

 Itt találkozik a főszereplő (Jack Nicholson) a műépítész lánnyal, aki megváltoztatja egész addigi életfelfogását... De ezt nem mesélem el, aki még nem látta az szánjon rá egy estét, megéri.

Barcelona – Gaudi csodavilága

A Güell park és a Sagrada familia

A Güell park Eusebi de Güell megrendelésére készült, aki eredetileg egy nagy, 6o házból álló kertvárosi stílusú lakóparkot szeretett volna az olcsón megvásárolt területre építeni. A terület eredetileg köves, gazos, elhanyagolt telek volt, ebből varázsolta Gaudi a csodaparkot.

Gaudi nagy  lelkesedéssel tervezte meg a kertet, annak bejáratát a két mézeskalács stílusú házikóval...

...az organikus stílusú falazatokat, amelyek leginkább a tengerparton épített csepegtetett homokvárra emlékeztetnek...

... a fantáziadús, srégen épített oszlopsorokat, ahol úgy érzed, mintha elvarázsolt kastélyban lépkednél.

Gaudi semmit sem tervezett szokványosra, a park központi sétaterét vaskos oszlopok tartják, amelyeknek a belseje üreges, így ezek segítségével gyűjtik össze a térről az esővizet és vezetik le egy földalatti tartályba.

Ebből a tartályból öntözik a park gyönyörű virágait, bokrait és dús lombozatú pálmafáit...

... de innen kapják a vizet a szökőkutak és díszkutak is.

A sétateret körbe-körbe egy nagy, kacskaringós alakú csempézett padsor szegélyzi.

A legszebb benne, hogy minden egyes csempeminta más és mindenik gyönyörű.

Állítólag Gaudi állandó vendége volt a környékbeli csempe és porcelán manufaktúráknak, akik a selejtes, vagy törött darabokat mind neki gyűjtötték.

 De a városban is sokan ajándékozták neki az eltörött teáscsészéket, tányérokat.

A padok – annak ellenére, hogy kőből és csempéből készültek – nagyon kényelmesek. Állítólag ott helyben, a parkban, az egyik építőmunkás hátát használta Gaudi a kényelmes forma megtervezéshez. Arra kérte a fiút, hogy dobja le a munkaruháját és üljön le kényelmesen a puha vakolatos padra, hogy így rögzítődjön a háta formája. Nos a módszer bevált J.

Igaz, hogy maga a park nagyon jól sikerült, de mindössze csak két házat építettek fel és ezekbe sem akart senki beköltözni. Ezért végül az eredeti terv módosult, s lett Barcelona városának egy gyönyörű, egyedülálló parkja, csodás kilátással.

A Sagrada Família, avagy A szent család engesztelő temploma Gaudi kedvenc mesterműve. Az építése 1882-ben kezdődött és még ma is tart – állítólag 2026-ra lehet remélni, hogy elkészül. És ha majd kész lesz, akkor valószínű, hogy a világ legnagyobb bazilikája lesz.

A bazilika eredeti stílusa az ún. organikus stílus, amelynek az az alapelve, hogy az épület "természetesen" nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, "szerves" egységet.

Gaudi erről így vallott:

"Minden építészeti stílus a templomépítés szolgálatában született. Minden ezután eljövendő művészet ugyanígy kell, hogy megszülessen."

Ez a stílus leginkább a Születés kapuján látható, ahol rengeteg növény és állatfaj jelentkezik, mint díszítő elem, teknősök tartják az oszlopokat, madarak díszítik az ágakat és a tornyocskák tetején szederre és málnára hasonlító színes díszek kuporognak.

Persze, Gaudi 1926-ban bekövetkezett halála után Sagrada Família stílusa is változott, a viszonylag újonnan  befejezett  Szenvedés kapuja már kimondottan kubista stílusban készült.

Az épület belsejében is érdekes módon keverednek a különböző stílusok. Lenyűgözőek az óriási, vörösfenyőket utánzó oszlopok...

... melyek egészen a virágos mintájú mennyezetig nőnek.

De vannak itt nagyon modern szobrok...

...vagy csodálatos üvegbetétek.

Gaudí 40 évet dolgozott a bazilika építésén és már az ő idejében is azt mondogatták, hogy a  tervek annyira bonyolultak, hogy az építkezés befejezhetetlen. Erre Gaudi azt szokta válaszolni:  "Az ügyfelemnek nem sietős" J

Barcelona - Rambla

Piac, sörözők és Kolumbusz új köntöse

Barcelona már évekkel ezelőtt - első látásra - szívembe lopta magát. Annak idején is örömmel fedeztem fel katalán fantáziáját, báját és temperamentumát és boldog voltam, hogy visszatérhetek, mert azt hiszem akárhányadik talalkozón tud valami újat, valami csodálnivalót kínálni, anélkül, hogy eközben bármit is változtatna magán. Egy igazi színes, sokarcú egyéniség. Alig vártam, hogy végigsétáljunk a Ramblán, talán itt lehet legjobban a város lüktetését érezni.

A gyönyörű platánok az utóbbi öt évben semmit sem változtak (olyan jó, hogy senki sem vágott ki, még egyetlenegyet sem közülük), a milliók által koptatott utcakövek is ugyanazok (ezt az utcát úgy látszik nem kell olyan gyakran újrakövezni, mint a mieinket Csíkban) és nagyon jólesik végigsétálni a másfél kilométeres árnyas korzón! Bámulni a virágárusok művészi csokrait, a kisállat-kereskedők apró teknőceit, tengerimalacait és madarait, az ajándékkal telezsúfolt újságos bódékat és az embereket... rengeteg sok embert. Jobbra lesz a beugró, ott a híres Mercat de la Boqueria piac- már vártam, hogy újra betévedhessek.

Nehéz választás már a bejáratnál: balra a gyümölcsök szépen  feltornyozva, színes adagokra osztva becsomagolva...

... jobbra a csábító, kihagyhatatlan, fantasztikus katalán csoki. Árban is keményen túltesz a gyümölcs árán ( pedig az is a turistáknak van kitalálvaJ) – mégsem lehet kihagyni. Csak egy kis kockát. Vagy háromszöget. Vagy valamit. De meg kell kóstolni!

S ha még ez sem elég, akkor ott a következő stand, a gumicukrokkal – tükörtojás-formától kezdve murokig és zöldbékáig minden. Ezt már messze elkerüljük. Inkább megnézzük a többi gyümölcsöt. Kedvencem az érett füge. Épp az a fajta, ami itt ki van pakolva. De kilójáért 14 eurót kérnek. Ez a kofa nem értünk jött ma ki a piacra.

Akkor már inkább az eper, azt biztosan a hazánkfiai szedik... vagy valami olyan, amit még nem ismerünk. Mint a lapos barackszerűségek, vagy mellette az a zöld pikkelyesnek látszó valami. Egyiket sem kóstoltam soha, s ezeket a csudagyümölcsöket nem is láttam még ezidáig. Majd legközelebb valamelyiket megkóstoljuk...

Jajj, itt rengeteg gyönyörű gomba van. Szárított gomba. Amikor elolvastam az árakat, azt hittem hallucinálok: egy kiló ára általában 90 és 150 euró között mozog, de a kucsmagomba 495 euró! Egy heti nyaralás ára. S ha jól meggondolom majdnem ennyi lenne is otthon a konyhapolcon... na de ki adna ennyi pénzt érte? Ezek sem úgy gondolták, hogy valamit eladnának, az biztos. Ha mégis megtalálnám azt aki ennyit ad érte, akkor lehet, hogy meggondolom a szárított kucsmagomba-exportot is.  Életem üzlete lehetne... J

Odébbsodródunk, végigcsodáljuk az illatos sonkákat, húsokat, chorizo-szalámikat. Egy jópofa félméteres szárított sonka 225 euró. Nem semmi. Mindenesetre nagyon vékonyan kell szeletelni. Amúgy már kóstoltam ilyen finomságokat – néhol itt is vannak ilyen kóstolnivaló katonák kirakva apró tányérkákra - tényleg finom, de a felcsíki vagy a kászoni sonka simán felveszi vele a harcot. Tényleg. A halak, kagylók, homárok és herkentyűk is nagyon szépek, annyira frissek, hogy némelyikük még mozog. Még azért sem kívánom őket!

A zöldségeket is nagyon jó nézegetni, annyira frissek és kívánatosak. Közben el kellett gondolkodjak azon, mi lenne, ha jól bevásárolnék például erről a standról, vajon mit is készíthetnék a fura alakú, számomra ismeretlen ízű gumókból, bigyókból? Tényleg nem tudom - de jó, hogy most nem kell főzni J.

Fárasztó dolog a piackutatás, ezért úgy döntöttünk, hogy valahol leülünk egy kávéra vagy sörre. A piac után mendegélve legtöbb helyen csak ebédet szolgáltak fel, mások, meg zsúfolva tele voltak, muszáj volt tovább keresgélni. Már elértük az operaházat is, de még mindig nincs ahová leülni.

Innen kezdődnek a festők standjai, ahol megtalálhatók a legkülönbözőbb stílusú barcelonai emlékképek, Don Quijote- portrék vagy szürrealista Dali-imitációk. Vagy amit szeretnél, akár megrendelésre is.

Ha meg inkább portrét szeretnél készíttetni, akkor alig félóra-óra leforgása alatt igazán élethű portrét, vagy egy nagyon vicces karikatúrát kaphatsz kézhez.

Hiányoltam a pantomímeseket, az élő szobrokat, legutóbb nagyon sokan voltak, most csak véletlenül láttam egy éppen elpakoló, ezüstre festett szoborimitátort, meg egy fáradtan vonuló szupermant. De ez van. Közben megállapítottuk, hogy egyre növekszik az esélyünk, idelent sokkal több a kocsma és a söröző, mi meg szépen kiválasztjuk a legjobb kilátást, a legkényelmesebb fotelokat és ... megrendeljük a sört, koktélt, kávét, kinek mi tetszik jobban. És pihenünk, élvezzük a látványt, a finom italt, Barcelonát.

Innen már elég közel vagyunk a Colón térhez, ahol a 6o méter magas oszlopon ott áll Kolumbusz Kristóf szobra. Kinyújtott karjával keletre, a tenger felé mutat, noha eredetileg azt akarták, hogy nyugat felé, Amerika irányába mutasson. De meggondolták, mert furcsa lett volna, hogy a spanyol szárazföldet kémlelje a nagy hajós. Viszont amikor közelebb mentünk, akkor még ennél is furcsább dolog tűnt fel nekünk: Kolumbuszt beöltöztették az FC Barcelona focicsapat csíkos mezébe! Hát ez nagyon vicces volt J.

Innen szépen visszasétáltunk a Catalunya térre, még egyszer rácsodálkozva a zsúfolt délutáni forgatagra. Állítólag ilyenkor nagyon kell vigyázni ezeken a helyeken, mert sokan vannak akik lopnak. Bandákba tömörülve, vagy egymagukban támadnak, észre sem veszed, mikor lékelték meg a táskád, vagy tűnt el a pénztárcád. Szerencsére nekünk nem volt részünk ilyen kellemetlen élményben, de így visszaemlékezve volt egy olyan metrós utazásunk, ahol 5-6 siheder szállt fel nagy zajjal, bicajjal, rollerrel és kettő közülük feltűnően verekedett. Gondolom ők kellett a nép figyelmét eltereljék, hogy a többi lazán munkálkodhasson...

Persze itt is láttunk furcsa alakokat, például sokáig gondolkoztunk azon, vajon nem hazánkfia volt-e ez a pokrócos fiatalember? Valami mintha azt súgta...

Fent a Catalunyia téren sokkal áttekinthetőbb a helyzet, tágasabb a tér, itt inkább leülnek, pihennek, várakoznak és egymással találkoznak az emberek.

Lehet etetni a galambokat, fagyizni, vagy csak bámulni a szappanbuborékosokat, akik óriási gömböket eregetnek útra...

... s a buborékok szállnak, sokáig, de aztán előbb-utóbb kipukkadnak.

Nem baj. Ha az ember türelemmel kivárja, akkor mindig jön egy újabb szappanbuborék aminek örülni lehet!