Casa Batlló
A XX. Század elején Josep Batlló i Casanovas textilgyáros
azzal bízta meg Gaudít, hogy a
meglehetősen keskeny és jellegtelen lakóházát alakítsa különlegessé és
eredetivé. Az építkezés 19o6-ban fejeződött be és a ház tényleg fantasztikus
lett.
Gaudi csodálatosan hullámzó ívelt ablakos teraszokat,
virágszárra emlékeztető karcsú oszlopokat, színes üvegeket...
...és leheletfinom
csipkéhez hasonlítható díszítést álmodott a homlokzatra.
A végeredmény egy szecessziós díszítésű, de mégis finoman
elegáns épület lett. És nem csak a külseje, hanem a belső megoldások is
lenyűgözőek.
Szinte elszédülsz
a sok csigavonaltól, hullámzó falaktól, íves ajtóktól, ablakoktól...
... vagy a gomba alakú kandallótól, amelyik még így, tűz
nélkül is meleget áraszt.
A ház belső szűk udvarkája az egyetlen belső fényforrás,
de ez is hihetetlenül okosan van kitalálva, a felső szinteken az ablakok
apróbbak, s ahogy haladunk lefelé egyre nagyobbak, hogy több fényt kapjanak. A
csempézet, meg épp fordítva fent sötétebb kék, az alsó szinteken már egészen
világos.
A második emeleti nagy szobából lehet kijutni a tágas teraszra,
ahol újra visszaköszönnek a színes, hangulatos csempedíszítések...
... akárcsak a háztetőn, ahol vidám kémények sora ...
... és érdekes tetőmegoldások látványa fogad.
Ja és ezt nem is említettem, a tetőtér alatti vetítőteremben
maga Gaudi hologramja integet neked J
Casa Milà
A Casa Milà a maga öt emeletével a legnagyobb lakóház,
amit Gaudi épített. Talán ez volt az utolsó lakóépület, amit elvállalt, ezután
már csak a Sagrada familia építésére tartogatta minden erejét. A Milà-ház arculata komor, rideg, valahogy úgy néz ki,
mintha egy barlangokkal sűrűn lyuggatott meredek kőfalat szögesdótokkal és
vasazattal díszítenének... Semmi tarkaság, semmi külső ciráda - annyira mást
várna az ember, ha Gaudiról van szó. És mégis, talán ez az az épület, ahol a
mester leginkább eléri a célját, az építészetnek a természettel való teljes
egybeolvasztását. Annyira élethűen, hogy a barcelonaiak a La Pedrera (Kőbánya)
nevet adták neki.
A ház nagyon idegesítette az utcában lakókat, semmiképpen
sem illett a szebbnél-szebb (hagyományos) házak sorába, ezért a tulajdonosára,
a textilgyáros Roger de Milà-ra nagyon haragudtak, még a köszönését sem
fogadták a szomszédok. Aztán a történelem mégiscsak Milà-t igazolta, mert 1984-ben
ez a ház is felkerült a Világörökség listára. De gondolom, hogy őt ez már nem
vígasztalta...
A házban sok az apró, kacskaringós folyósó, érdekesek az
eredeti berendezéssel megőrzött konyha, fürdők, ebédlő, gyerek- és
hálószobák...
... vagy a felsőbb emeleti mosókonyha, cselédszoba
...és vasaló-varró szobácska.
De a legszebb és egyben legkülönlegesebb szint talán a
tetőterasz, ahol mogorva kéményszobrok egész sora áll...
...vagy alig észlelhető árnyalatú csempékkel kirakott, csavartlábú
kőkeresztek uralják az eget.
Ez a tetőtér az egyik meghatározó motívuma nagy
kedvencemnek, Michelangelo Antonioni fantasztikus filmjének , a Foglalkozása:riporter címűnek.
Itt találkozik a
főszereplő (Jack Nicholson) a műépítész lánnyal, aki megváltoztatja egész
addigi életfelfogását... De ezt nem mesélem el, aki még nem látta az szánjon rá
egy estét, megéri.
