Barcelona – Gaudi csodavilága

A Güell park és a Sagrada familia

A Güell park Eusebi de Güell megrendelésére készült, aki eredetileg egy nagy, 6o házból álló kertvárosi stílusú lakóparkot szeretett volna az olcsón megvásárolt területre építeni. A terület eredetileg köves, gazos, elhanyagolt telek volt, ebből varázsolta Gaudi a csodaparkot.

Gaudi nagy  lelkesedéssel tervezte meg a kertet, annak bejáratát a két mézeskalács stílusú házikóval...

...az organikus stílusú falazatokat, amelyek leginkább a tengerparton épített csepegtetett homokvárra emlékeztetnek...

... a fantáziadús, srégen épített oszlopsorokat, ahol úgy érzed, mintha elvarázsolt kastélyban lépkednél.

Gaudi semmit sem tervezett szokványosra, a park központi sétaterét vaskos oszlopok tartják, amelyeknek a belseje üreges, így ezek segítségével gyűjtik össze a térről az esővizet és vezetik le egy földalatti tartályba.

Ebből a tartályból öntözik a park gyönyörű virágait, bokrait és dús lombozatú pálmafáit...

... de innen kapják a vizet a szökőkutak és díszkutak is.

A sétateret körbe-körbe egy nagy, kacskaringós alakú csempézett padsor szegélyzi.

A legszebb benne, hogy minden egyes csempeminta más és mindenik gyönyörű.

Állítólag Gaudi állandó vendége volt a környékbeli csempe és porcelán manufaktúráknak, akik a selejtes, vagy törött darabokat mind neki gyűjtötték.

 De a városban is sokan ajándékozták neki az eltörött teáscsészéket, tányérokat.

A padok – annak ellenére, hogy kőből és csempéből készültek – nagyon kényelmesek. Állítólag ott helyben, a parkban, az egyik építőmunkás hátát használta Gaudi a kényelmes forma megtervezéshez. Arra kérte a fiút, hogy dobja le a munkaruháját és üljön le kényelmesen a puha vakolatos padra, hogy így rögzítődjön a háta formája. Nos a módszer bevált J.

Igaz, hogy maga a park nagyon jól sikerült, de mindössze csak két házat építettek fel és ezekbe sem akart senki beköltözni. Ezért végül az eredeti terv módosult, s lett Barcelona városának egy gyönyörű, egyedülálló parkja, csodás kilátással.

A Sagrada Família, avagy A szent család engesztelő temploma Gaudi kedvenc mesterműve. Az építése 1882-ben kezdődött és még ma is tart – állítólag 2026-ra lehet remélni, hogy elkészül. És ha majd kész lesz, akkor valószínű, hogy a világ legnagyobb bazilikája lesz.

A bazilika eredeti stílusa az ún. organikus stílus, amelynek az az alapelve, hogy az épület "természetesen" nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, "szerves" egységet.

Gaudi erről így vallott:

"Minden építészeti stílus a templomépítés szolgálatában született. Minden ezután eljövendő művészet ugyanígy kell, hogy megszülessen."

Ez a stílus leginkább a Születés kapuján látható, ahol rengeteg növény és állatfaj jelentkezik, mint díszítő elem, teknősök tartják az oszlopokat, madarak díszítik az ágakat és a tornyocskák tetején szederre és málnára hasonlító színes díszek kuporognak.

Persze, Gaudi 1926-ban bekövetkezett halála után Sagrada Família stílusa is változott, a viszonylag újonnan  befejezett  Szenvedés kapuja már kimondottan kubista stílusban készült.

Az épület belsejében is érdekes módon keverednek a különböző stílusok. Lenyűgözőek az óriási, vörösfenyőket utánzó oszlopok...

... melyek egészen a virágos mintájú mennyezetig nőnek.

De vannak itt nagyon modern szobrok...

...vagy csodálatos üvegbetétek.

Gaudí 40 évet dolgozott a bazilika építésén és már az ő idejében is azt mondogatták, hogy a  tervek annyira bonyolultak, hogy az építkezés befejezhetetlen. Erre Gaudi azt szokta válaszolni:  "Az ügyfelemnek nem sietős" J