Kalandtúra Kambodzsában VII.

Angkor Thom

Az Angkor területére szóló fényképes belépőnk három napig volt érvényes, mi ezt a három napot próbáltuk a lehető legjobban kihasználni és minél több érdekes helyszínt megcsodálni.

Az Angkor Thom egy 3x3 km területű, szabályos négyszög alakú város, a „nagy város” amely több érdekes épületet is magába foglal. Ez volt a khmer birodalom utolsó fővárosa, elég későn, a XII században épült, de ugyanakkor ez volt az első, amelyet buddhista stílusban építettek. Legfontosabb épületei a Bayon templom és maga a királyi palota, de sok más „adminisztratív” épület is helyet kapott ezen a zárt téren.

Ugyanúgy, mint az Angkor Wat esetében itt is rengeteg szimbólumra hívták fel figyelmünket, a hegyeket jelentő falak itt nem csak a templomot, hanem az egész várost körbefogják, a világóceánt jelentő széles árkot is láthattuk, de nagyon sok helyen ez már ki volt száradva. Négy egyforma bejárata és főútja van a városnak. Ezek az utak dél, kelet, észak és nyugat irányából vezetnek nyílegyenesen keresztül a hétfejű kígyós, azaz „nagás” hidakon, majd összetalálkoznak pontosan ott, ahol a Bayon templom épült. A naga állítólag  itt a szivárványt jelképezi, amely összeköti a földet és az eget, átvitt értelemben az embereket (a városon kívüli világot) és az isteneket. Ide értve magát a királyt is, mert a khmer uralkodók isten-királynak tartották magukat. A kígyót a híd mentén végig – ugyanúgy, mint az Angkor Wat domborművein a Tejtenger köpülésénél –balról tartják az istenek, 54-en, jobbról, pedig az aszúrák, a sötétség démonai, szintén 54-en. Ők 1o8-an és a nága védelmezik a királyt és a várost.

Az istenek mind mosolygósak, lazák és derűsek, mindeniknek finom arca, mandulavágású szeme és ugyanolyan sapkája van, míg a démonok ráncos homlokú, durva arckifejezésű, ideges harcosokhoz hasonlítanak. És még a szemük is kerek J

Maguk a kapuk, a gopurák egyformák, mindeniken négy mosolygós kőarc néz a négy égtáj felé. Négy főkapu van a négy égtáj irányában és a keleti városfal-oldalon létezik még egy  ötödik is, ez a győzelmi bejárat.

A  Bayon templom az egyik legérdekesebb és legszokatlanabb látvány a sűrűn elhelyezett tornyaival, amelyeket 216 kőbe faragott arckép díszít. Azért is szokatlan a látvány, mert az egész templom olyan zsúfolt és minden nagyon közel van egymáshoz : a külső fedett árkádok, aztán a belső folyósók, majd a második és harmadik teraszon karnyújtásnyira a rengeteg kőarc.

Az arcok állítólag nagyon hasonlítnak VII Jayavarman királyhoz, aki építtette a templomot.  Egy dolog biztos, hogy mindenik arc hasonlít a másikra és hogy mindenik derűsen mosolyog! Egyből jó kedved lesz közöttük.

A templom felső teraszára épült az óriási kör alapú központi kupola, amelyik az első írásos feljegyzések alapján valaha arannyal lehetett bevonva. A legenda szerint a királyt ebbe az aranytoronyba parancsolta magához esténként pásztorórára a kígyók istennője, s csak miután eleget tett ezen kötelességének, azután mehetett feleségeihez és apszaráihoz. Azzal fenyegette, hogy ha egyetlen egyszer is megszegi a parancsot, pusztító katasztrófával sújtja őt is, népét is és az egész khmer birodalmat.

A Bayon falait is érdekes domborművek díszitik. A külső falakon főleg háborús jelenetek és a khmerek mindennapjait bemutató egyszerű  életképek láthatók, a belső oldalon többnyire a szerzetesek életéből vett képek és mitológiai történeteket ábrázoló jelenetek vannak. Sajnos nem mindenütt maradtak meg épen, sok helyen métereken keresztül hiányoznak, de olyan is van, hogy egyes részek egyáltalán nincsenek befejezve.

A királyi palota egy nagy, masszív, négyszögletű épület, meredek lépcsőkkel, akárcsak egy kőből rakott hegy. Igazából magába foglalja a két korábbi templomot, a Bapuon-t és a Phimeanakas-t, amelyeknek az alapjaira épült.

Nem jelentett különösen nagy élvezetet a megmászása a majd 4o fokos hőségben, de amikor átértünk a túloldalra és megláttuk az egész nyugati falon hosszan kialakított fekvő Buddhát, akkor elfelejtettük minden bánatunkat. Még az is, hogy az egyetlen üdítőárus a környéken semmi egyebet nem tudott ajánlani, csak langyos nádcukros vizet...

Innen nem messzire - tulajdonképpen a királyi palotával egybekötve - végigsétáltunk az Elefántteraszon, amelyik egy 12 m magas, nagy, lapos tribün, beborítva sima kőlapokkal.

Innen nézte VII Jayavarman király, a családja, a főbb papok és a miniszterek a győzelmi felvonulásokat. Az előtte lévő teret is „Győzelem” térnek hívják, s az ide vezető nyílegyenes út, a győzelem útja.  Az Elefántterasz oldalán nagyon szépek a domborművek, ezek rengeteg aprólékosan kifaragott apszarát és elefántot ábrázolnak, de még érdekesebbek a terasz oldalát díszítő elefántok, ormányukban lótuszvirágokkal. Olyan érzésed van, mintha most rögtön lépnének ki a kőfalból.

A következő terasz a Leprás király terasza vagy Jama isten terasza. Azért leprás király, mert a terasz legfontosabb eleme egy szobor, amelyik Jamát, a halál és az ítélet napjának istenét  mutatja és a szobor felső testén meg az arcán zöldes foltok vannak. De a vezetőnk szerint a nép kőrében élő szájhagyomány úgy tartja, hogy inkább azért hívják leprás király teraszának, mert éppen VII Jayavarman volt az, aki ebben a betegségben szenvedett, s emiatt építtetett ilyen sok templomot, szentélyt, de még kórházakat is. Amúgy a terasz a krematórium mellett található, ezért csaknem biztosra vehető, hogy itt ravatalozták fel a khmer királyokat. haláluk után elhamvasztották őket, hogy megszabadulhassanak a test béklyójától és a lelkük feljuthasson az istenek közé, hogy majd aztán a későbbiekben egy más testben reinkarnálódhasson.

A „nagy város” nincs teljesen restaurálva, mindmáig folyamatosan dolgoznak a szakértők. A területének kb felét még most is sűrű erdő borítja és számos épület alig felismerhető , vagy csupán a kupacba gyűjtött kövek mutatják, hogy annak idején itt is volt valami...

Kalandtúra Kambodzsában VI.

Angkor Wat

Angkor, a khmer birodalom fővárosa a IX-XIV században épült, abban az időben, amikor a khmerek uralták Indokína legnagyobb területét. Maga a királyok és alattvalók által lakott város a ma látható templomváros ( Angkor = főváros, Wat = templom) körül terült el mintegy 1ooo km² területen, de sajnos mostanra semmi sem maradt fent a fából készült házaikból, csupán a fejlett csatornahálózat és óriási víztározók utalnak Angkor egykori méreteire. A főváros a XV század folyamán áttelepült Phnom Penh-be, ezáltal a régi – egykor 75o ooo lakost számláló - város teljesen elnéptelenedett és lassan felnőtte az őserdő. A XIX század végén kezdték újra-felfedezni a dzsungel mélyén meghúzódó város titkait egy francia misszionárius, majd egy természettudós leírásának jóvoltából, aztán egy régészeti csoport tárta fel 1933 és 1972 között. 1992-ben nyilvánították a Világörökség  részévé, azóta kezdték el tömegesen látogatni a turisták.

Hajnali négy órakor, koromsötétben mentünk ki az Angkor Wat nyugati kapujához, hogy megcsodálhassuk a napfelkeltét. Ilyenkor lehet a legszebb fotókat készíteni és minden turista igyekszik elfoglalni a legjobb kilátású helyet és várja türelmesen, hogy a felkelő nap gyönyörű ibolyaszínű, majd vöröses háttérszíneket varázsoljon a kupolák mögé.

A templomváros mintegy 2oo km² területén több száz kőből épített templom, könyvtár és szentély romjai láthatók ma is. Ezek közül a leghíresebb az Angkor Wat, amelynek jellegzetes öttornyos sziluettje Kambodzsa zászlójában is megtalálható.

   Óriásfák a könyvtár terén

 

A templom nagyon érdekes alakzatban épült - Visnu isten tiszteletére emelték - és minden egyes eleme valamit jelképez: a mintegy 82 hektáros alapterületet körülvevő 5 és fél kilométer hosszú, 190 méter széles árok az ősóceán, benne a kőből épített falak a földet és a hegyeket jelentik. A templomot összesen öt, különböző magasságon elhelyezett terasz és a három felső teraszt körbevevő  fedett folyósók alkotják.

Sajnos a történelem folyamán nagyon sok garázdaságra is adódott alkalom, különösen a kilencvenes években rengeteg műkincset loptak innen el és vittek ki az országból. Főként a könnyebben mozdítható és értékesíthető szobrokat és a Buddha-szobrok fejét célozták ezek az alvilági akciók, hogy majd  eladhassák a nyugati műgyűjtő-piacon

   Buddha szobrok - közülük sokat megrongáltak

 

 





A felső szintre épült az öt lótuszrügy formájú torony, ebből a központi torony, amely 65 méter magas, a szent Meru hegy jelképe, a világegyetem középpontja és Visnu isten székhelye. De a központi toronynak más szerepe is volt, minden valószínőség szerint a néhai uralkodót ide temették el.

 

A toronyba vezető lépcsők nagyon meredeken, 55 fokos szögben épültek, ezért a mai napig is talány, hogy vajon a király egyedül, vagy segítséggel ment föl oda? Mert a szabály az úgy szólt valahogy, ha jól értettem az idegenvezetőnk meséjét, hogy a népek, a sima alattvalók csak a külső nagy árokig jöhettek, a király levonult ünnepi alkalmakkor a hidak előtti töltésre, s innen vette szemügyre népét. Aztán a következő szintre mehettek a magasabb rangú tisztviselők, majd fennebb, a tanítók és miniszterek, de a legeslegfelső toronyba csak maga a király mehetett.

 

A templom teraszai jelképezik a teljességet: végig kell őket járni ahhoz, hogy eljuthass a tudáshoz és a lélek újjászületéséhez.

 

 

A negyedik szinten lévő négy nagy medence, pedig a négy elem: levegő, víz, tűz és föld jelképei. A falakon körbe-körbe csodálatos szépségű faragott domborművek, a szebbnél-szebb égi táncosnők, az apszarák és az isteni nimfák képei jelennek meg, a legenda szerint ők voltak az istenek és az istenkirály kedvesei.

 

Ahhoz, hogy jobban megértsük a templom gyakran ismétlődő díszítő elemeit, helyi idegenvezetőnk elmesélte nekünk, hogy mit kell megjegyeznünk a hindu vallás alapjaiból: a GOD (angolul isten) szót, mely szerint az első a G = genesis = teremtés, ennek istene Bráhma, aki „az univerzum változatosságának és minden élőlénynek a teremtője”, aztán a következő az O = organizer = szervező, ennek istene Visnu, aki mindent átlát, mindenbe behatol és mindent ural, még a másik két istent, Bráhmát és Sivát is. Visnu istennek az idők folyamán volt tíz inkarnációja, amelyeket avatárnak neveznek, ezek közül a kilencedik az maga Buddha. A harmadik betű jelentése, pedig a D = distroyer = a pusztító, de ez a pusztulás egyben az újrateremtést, a megújulást  is magában foglalja és a ciklikus fejlődés garanciája. Ennek az istene Siva.

A komplexum külső falain, az árkádok védelme alatt sok száz méter hosszúságban gyönyörűszép, képregényszerű domborművek vonulnak végig. 

Ezek a khmer történelem jeleneteiből vett képek, háborús jelenetek, mitológiai jelenetek a Ramajana és a Mahabharata eposzokból, a 32 poklot és 37 mennyországot bemutató sorozatok, illetve a Tenger köpülését ábrázoló dombormű, amelyen azt láthatjuk, hogy 88 istenség és 92 szövetséges démon Visnu segítségével az ősóceánból elkészíti az amritát, a halhatatlanság italát.

 

Vezetőnk elmesélte a tőrténetet is, amely röviden valahogy úgy szól, hogy az istenek szerették volna megkaparintani a halhatatlanság nektárját, amelyet a Tejtenger mélye rejtett és amelyet - akár a vajat - köpüléssel lehetett kinyerni. De az istenek nem voltak elég erősek ehhez a munkához, így Visnu tanácsára összefogtak a sötétség démonaival, az aszúrákkal, akik szintén áhítoztak a halhatatlanság italára. A köpüléshez szerszámként magát a szent Sumerú-hegyet használták fel, melyet átkötöttek az alvilági kígyók,  a nágák  fejedelmével, hogy ilyen módon forgatni tudják. Menetközben az istenek és démonok összevesztek azon, hogy ki álljon a kígyó fejénél és ki a farkánál, ugyanis mindenki elöl akart helyet foglalni – milyen ismerős J.  

 

 

Aztán Visnu, a nagy szervező meggyőzte az isteneket, hogy engedjék a démonokat elől dolgozni, mert az sokkal veszélyesebb hely, ők maradjanak csak hátul. Mihelyt nekiláttak a munkának rájöttek, hogy valami nem működik jól, mert a hegy mindegyre beleesett a tengerbe. Ekkor újra beavatkozott Visnu, teknősbékává változott és lemerült a tengerbe, hogy a hátán megtartsa a hegyet. Így sikerült addig forgatni a Sumerú-hegyet, míg a tengerből kiváltak az ott elrejtett kincsek, drágakövek, maguk az égi táncosnők, az apszarák is onnan bújtak elő és legvégén felszínre jött az amrita. Persze mindenki erre a pillanatra várt és birtokba vette volna a kincset, de ekkor a sok forgatástól felforrósodott kígyó elkezdett mérget köpködni a fejéhez közel állókra, így az ital a hátrább álló istenek kezébe jutott, ők, pedig mind egy cseppig kiitták, így sikerült nekik halhatalanná válni.

 

Hát ez volt a várva várt nap története. Végülis ezért jöttünk Kambodzsába, a többi az ajándék volt, méghozzá nem is akármilyen ajándék :)

 

 



Kalandtúra Kambodzsában I.

Kalandtúra Kambodzsában I.

Nem  vagyok tapasztalt blogger, nem is tudom léteznek-e szabályai a blogírásnak... ezért inkább csak úgy belevágok, szabályok nélkül...

Szeretném megosztani az élményeimet mindazokkal a barátaimmal, akiknek megígértem, hogy hazaérkezésem után részletesen beszámolok a kambodzsai utazásomról, s akik nem biztos, hogy enélkül a bíztatás nélkül el mernének indulni egy ilyen túrára – én azt mondom már a legelején:  vágjatok bele, nagyon megéri!  Rengeteg felejthetetlen élménnyel lesztek gazdagabbak!

A felkészülés

Kezdjem a kezdeteknél, miért éppen Kambodzsa? Miért ne! Ha valamit eddig tudtunk az országról, akkor az az Angkor Wat csodálatos képe, na meg az ország  szomorú múltja a Pol Pot rezsim alatt. Az Angkor nagyon csábított, ez egy olyan valami, amit “élőben” is szeretnénk látni.

 Az Angkor Wat

 

Kiscsoportos kalandtúra-szervező oldalon bukkantunk az ajánlatra, még volt néhány hely, hát gyorsan  lefoglaltuk, majd nekiálltunk érdeklődni vízumok, kötelező oltások, fertőző betegségek a régióban, epidemiológus orvos, aki tanácsokkal ellát... Mire minden tisztázódott arra mi is megnyugodtunk: vízum kell. Thaiföldre is kell, ha román  útleveled van akor kettő is, mert a túra Bangkokban kezdődik és ott is ér véget, tehát két belépős vízum szükséges, ez 6o dollár. Ha magyar útlevéllel utazol Thaiföldre, akkor 30 nap alatt nem szükséges. Kambodzsába, viszont lehet e-vízumot igényelni, 25 dollárért és nagyon hamar kiállítják, csak arra kell vigyázni, hogy a hivatalos hatósági honlapon küldd be az igénylést. Volt már példa arra is, hogy valaki csak fizetett, s hiába várt, mert valami gazember széltoló közvetítő irodáján keresztül próbálkozott. Az oltások nem kötelezőek, de ajánlott a tífusz elleni védőoltást beadatni, na meg a kombinált polio-s oltást adta be nekem az epidemiológus és felkészített , hogy mit vigyünk magunkkal, mit tegyünk, ha esetleg majd gyanús jeleket észlelünk magunkon. Érdemes erre is áldozni egy-két órát, kicsit jobban biztonságban érzed magad így felkészítve.

Az utolsó stratégiai lépés a repülőjegy beszerzése volt. Sajnos az év végén mások is kinézték Thaiföldet, mint úticélt, mert napról-napra drágultak a jegyek, nekünk egyre közeledett az indulás napja, fogytak az ajánlatok és a jegyek - hát a legutolsó pillanatban és egy kicsit drágábban, mint szerettük volna, de megvettük – és akkor egyszerre csak ott  volt minden, ami az induláshoz kellett!

A decemberi-januári utazással kapcsolatban még talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nekünk, európai embereknek ez az ideális időpont az utazáshoz. Áprilistól már nyári szezon lenne, s a hőmérséklet hetekig huzamosan 4o fok felett unatkozik, aztán meg az őszi esők jönnek szeptember után, egészen novemberig, s olyankor gyakoriak az áradások és az ezzel járó járványbetegségek is, hát arra sem lehet igazán felkészülni...

Az utazás

A repülőút összesen 12 órát tartott, beleértve az isztambuli másfél órás várakozást is a csatlakozásra. Este indultunk Bukarestből és délelőtt érkezünk Bangkokba,ahol december végén finom, párás levegő és plusz 34 fok hőmérséklet várt. Kicsit nehezen szuszogtunk egy darabig, de hát ezt akartuk, nem?

 

 Bangkok

Bangkokban három napot töltöttünk az indulásra várva, ezt becsületesen kihasználtuk és sikerült megtekinteni a város legfontosabb nevezetességeit. Erről amúgy már írtam és egy kedves ismerősöm blogoldalán jelent meg, ezért nem ismétlem magam, a jegyzet és néhány kép itt megtalálható:   http://fapadosfordummies.blogspot.ro/2013/01/bangkoki-utazas-repulo-es-tuk-tuk.html

 

 

 

 

Hát ez az első jegyzetem, a forma nem sikerült tőkéletesre, de remélem a következő részben már sikerül a képeket is ügyesebben elhelyezni az oldalon :)