Kalandtúra Kambodzsában X.

Élet a templomok között – Angkor mai lakói

Ami kimaradt a beszámolókból - s ami talán még többet foglalkoztatott, mint  a látvány feldolgozása – hogy történhetett, hogy egy ilyen csaknem milliós lélekszámú nagyváros egyszerre csak úgy eltűnik a rengetegben? Miért hagyták, hogy a dzsungel feleméssze ezt a sok kincset és remekművet? Miért nem maradt semmi az egykori nagy gazdagságból?

Nem tudom, s állítólag senki sem tudhatja biztosra. Lehet, hogy a víztározó rendszer hibásodott meg, s az életet jelentő tavak kiapadtak, de lehet, hogy az egyre gyakoribb thai és cham támadások szorították ki a város lakosságát.

Az is lehetséges, hogy az áttérés a hinduizmusról - amelyik a kasztrendszert hirdeti, s amely szerint aki szegénynek született az mindörökké az is kell maradjon és gazdagokat szolgáljon -  a mahájána buddhizmusra, amely szerint mindenkinek szabad az út a teljes boldogság, a nirvána elérésére. Ki tudja?

Ha a kezdetekre visszagondolunk – azt mondják, hogy Angkor nem véletlenül alakult ki, nagyon is tudatos lépések vezettek el a felépítéséhez. Jól megtervezett mérnöki munka eredménye volt a Tonle Thom folyó illetve Tonle Sap tó tökéletes kihasználásával a nagy víztározók és a csatornahálózat kialakítása. Ezek biztosították a megfelelő víztartalékokat úgy a nedves, mint a száraz évszakban, s ezáltal tudták olyanképp megszervezni az öntözést, hogy évi három alkalommal arathatták le a rizset.

Annak idején a rizs, na meg a tavak és folyók halállománya jelentette a jóformán kiapadhatatlan élelmiszerforrást, ami ennyi ember fenntartásához elengedhetetlen.  Manapság a turizmusból próbálnak egy kis pénzt keresni a környéken élők.

Minden eladó, legyen az kézműves termék, linómetszetek, grafikák, könyvek, sálak, kalapok és fából-bőrből készült dobok, vagy más hangszerek. A táskát áruló szép fiatalasszony már reggel 5 órakor kint volt és kedvesen mosolyogva próbálta toborozni a kuncsaftokat.

Aztán vannak itt egész zenekarok, a tagjai közül legtöbben a taposóaknák egykori áldozatai. A hatóságok engedélyezik nekik, hogy ingyen az Angkor területén tartózkodjanak és próbáljanak megélni tehetségükből – így naphosszat szórakoztatják a látogatókat egy kis alamizsnáért.

A gyerekek nagyon fontos szerepet játszanak a családi bevétel biztosításában. A nagyobbacskák már tudják, hogyan kell rátapadni a potenciális vevőkre, s addig követni, míg valamit vásárolnak. Egész ügyesen beszélnek angolul is.

A kisebbek, más technikával próbálkoznak, meghúzódnak az árnyékban, majd melléd szegődve elmondják, hogy ha ebédelni szeretnél, vagy akár csak egy kávét, üdítőt innál, akkor az ő anyukájánál, a Thom nevű, 6-os számú bódénál a legjobb. Megígértetik veled, hogy biztosan nem téveszted el, csakis hozzájuk fogsz betérni...

... és amikor a tó melletti bódésorhoz érsz csodálkozol, hogy a gyerek, aki órákkal ezelőtt beszélt rá az anyukája főztjére, most újra felismer téged, a mai sok századik kuncsaftját, s emlékeztet az ígéretedre.

Aztán ott vannak a legkisebb gyerekek, akik csak úgy, egyszerűn felnőnek ...

... egész nap kint bicikliznek, vagy játszanak a romok között...

...a bátrabbak kéregetnek, mondanivalójukat egész jól kifejezve angolul, franciául, oroszul, vagy ahogy szükséges...

... s ha játék közben a tóba léptek és megázott a cipőcskéjük, akkor két nylonzacskóból készítenek újat J

Igen, van élet a romok között, nem annyira cifra, mint ezer évvel ezelőtt, de nekem úgy tűnt, hogy egy boldog élet. És amikor szórakozni akarnak, akkor nem tévét néznek, hanem befognak egyet a környéken százszámra futkározó pofátlan majmok közül...

... az egészen körbeállják és azon kacagnak...

Kalandtúra Kambodzsában IX.

Pre Rup és Bantey Srei

A Pre Rup a korai Khmer Birodalom 961-ben épült hindu főtemploma , II. Rajendravarman király  építtette Siva isten tiszteletére. A nagy keleti víztározó tó, az Eastern Baray közelében van, mintegy 6 km távolságra az Angkor Wat-tól.

A templom neve annyit jelent, hogy „a test megfordítása”, ami pedig egy olyan hamvasztási szertartás része, melynek során az elhunyt testének hamvaival megrajzolt körvonalait, az égtájak felé bemutatják. Ez az oka a feltételezésnek, hogy a Pre Rup annak idején a királyi krematórium szerepét is betöltötte, na meg az is, hogy az alsó szinten, a bejárati 3-3 torony mögött létezik egy úgynevezett kőciszterna, amelyet valószínűleg hamvasztásra használtak. De – ahogy a vezetőnk elmondja – ezek nem egészen bizonyított tények, s a templomok mai neve sokszor nincs összefüggésben az eredeti rendeltetésével.

Amúgy a templom nagyon szép rózsaszínes-vöröses színű téglákból, lateritből és homokkőből készült, ezeknek köszönhetően a délutáni napsütésben csodálatos színe volt!

Négyszög alapú , magas, többszintes, lépcsőzetes építmény igazi templomhegy – a szent Meru hegyet jelképezvén, akárcsak a többi hindu templom -  a tetején öt magas toronykupolával. A kupolák kicsit szögletesebbek, mint az eddigiek, de valószínű, hogy ezek is lótuszrügyet akarnak utánozni. A legfelső torony mellől, az összefüggő erdőség felett a messzeségbe kémlelve felfedeztük az Angkor tornyait is J

A tornyok felszínén látszik, hogy ott valaha gyönyörű domborművek és díszítések lehettek, amelyek a hindu mitológia alakjait és történeteit ábrázolták. Vezetőnk elbeszéléséből tudtuk meg, hogy érdekes módon a keleti és a központi tornyon levő domborműveken csak férfi istenek vannak, míg a nyugati tornyokon vannak az összes nőalakok, itt vannak többek között az istenek feleségei is. A domborművek sajnos mára nagyon megkoptak, a templom rossz állapotban van, mert a restaurálása különlegesen nehéz a felhasznált alapanyagok kombinálása miatt.

 

 

A Banteay Srei  az összes templom közül az egyik legkedvesebb volt. Neve jelentése: „a nők temploma”, de úgy is nevezik, hogy „ a szépség citadellája”. Távol esik az Angkortól, több, mint 3o km-re északkeletre utaztunk, hogy láthassuk ezt a kis templomot, de nagyon megérte.  Színes homokkőből építették és - akárcsak a Pre Rup - csodálatos látvány volt a délutáni nap fényében.

 

Ez az egyetlen templom, amelyet nem király építtetett, hanem Rajendravarman király egyik közeli tanácsosa, akit nagy tudású guruként tiszteltek. A külső kapukon átlépve elénk tárult a gyönyörű látvány, a három toronnyal díszített szentély és a kétoldalt elhelyezkedő könyvtárak.

 

Filigrán, aprólékosan kidolgozott csipkés díszítése lélegzetelállító! Minden egyes kapuja, tornya és szentélye egy-egy apró, hihetetlen finomsággal faragott remekmű, annyira szép, hogy szavakkal nem lehet ezt elmondani.

 

Az alábbi kis domborműn, amelyik egy kapu részlete, Jaksa védőszellem ül Kala hátán, így védelmezi a gonosztól a templomot. Kala – egy meglehetősen gonosz arc, amely mindegyre megjelenik a domborműveken. Az időt és ugyanakkor a halált is jelenti, mert a hindu mitológiában Kala határozza meg, hogy egy ember mennyi időt tölthet el a földi életben. De ez tényleg csak a földi életre vonatkozik, mert a lélek az tovább él.

A legtöbb domborműn tisztán kivehetők a mitológiai történetek jelenetei, képregényként mutatva be a majomtestvérek harcát a királyi koronáért, Indra istent a háromfejű elefántot megülve, vagy éppen Kámát, a szerelem istenét, aki egy nyílvesszőt röpít Siva szivébe, hogy felkeltse figyelmét Uma irányában.

A bejáratok előtt mindenütt a hindu mitológiából ismert ülő emberalakok és majmok őrködnek.

 

A hindu vallás szerint a világot Brahmá teremti, majd az  idők végezetével, amikor már nem tud tovább fejlődni és megújulásra van szüksége, akkor Siva pusztítja el.

A teremtés folyamán a Világ fényből és világosságból jött létre, de ahol fény van ott mindig megjelenik az árnyék is, ezért ugyanakkor jelentek meg a sötétség pusztító démonai, az aszurák is, akik a világ kezdete óta azért harcolnak, hogy elpusztítsák az isteni dévatákat, a fény gyermekeit. Röviden ez a jó és a rossz, a fény és az árnyék harca és Visnunak a feladata, hogy vigyázzon a világ rendje felett, ne engedje, hogy az kibillenjen az egyensúlyából, nehogy a rossz győzedelmeskedjen a jó fölött. Ha a cél érdekében szükséges, akkor akár más testet is tud ölteni - ahogy itt ezen a kis domborművön is látható: oroszlánná változott - hogy legyőzhesse az asszúrák királyát.

Reméljük, hogy még mindig mosolyogva egyengeti a világ dolgait. Mert a legenda azt tartja, hogy a Megtartó Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez J

Kalandtúra Kambodzsában I.

Kalandtúra Kambodzsában I.

Nem  vagyok tapasztalt blogger, nem is tudom léteznek-e szabályai a blogírásnak... ezért inkább csak úgy belevágok, szabályok nélkül...

Szeretném megosztani az élményeimet mindazokkal a barátaimmal, akiknek megígértem, hogy hazaérkezésem után részletesen beszámolok a kambodzsai utazásomról, s akik nem biztos, hogy enélkül a bíztatás nélkül el mernének indulni egy ilyen túrára – én azt mondom már a legelején:  vágjatok bele, nagyon megéri!  Rengeteg felejthetetlen élménnyel lesztek gazdagabbak!

A felkészülés

Kezdjem a kezdeteknél, miért éppen Kambodzsa? Miért ne! Ha valamit eddig tudtunk az országról, akkor az az Angkor Wat csodálatos képe, na meg az ország  szomorú múltja a Pol Pot rezsim alatt. Az Angkor nagyon csábított, ez egy olyan valami, amit “élőben” is szeretnénk látni.

 Az Angkor Wat

 

Kiscsoportos kalandtúra-szervező oldalon bukkantunk az ajánlatra, még volt néhány hely, hát gyorsan  lefoglaltuk, majd nekiálltunk érdeklődni vízumok, kötelező oltások, fertőző betegségek a régióban, epidemiológus orvos, aki tanácsokkal ellát... Mire minden tisztázódott arra mi is megnyugodtunk: vízum kell. Thaiföldre is kell, ha román  útleveled van akor kettő is, mert a túra Bangkokban kezdődik és ott is ér véget, tehát két belépős vízum szükséges, ez 6o dollár. Ha magyar útlevéllel utazol Thaiföldre, akkor 30 nap alatt nem szükséges. Kambodzsába, viszont lehet e-vízumot igényelni, 25 dollárért és nagyon hamar kiállítják, csak arra kell vigyázni, hogy a hivatalos hatósági honlapon küldd be az igénylést. Volt már példa arra is, hogy valaki csak fizetett, s hiába várt, mert valami gazember széltoló közvetítő irodáján keresztül próbálkozott. Az oltások nem kötelezőek, de ajánlott a tífusz elleni védőoltást beadatni, na meg a kombinált polio-s oltást adta be nekem az epidemiológus és felkészített , hogy mit vigyünk magunkkal, mit tegyünk, ha esetleg majd gyanús jeleket észlelünk magunkon. Érdemes erre is áldozni egy-két órát, kicsit jobban biztonságban érzed magad így felkészítve.

Az utolsó stratégiai lépés a repülőjegy beszerzése volt. Sajnos az év végén mások is kinézték Thaiföldet, mint úticélt, mert napról-napra drágultak a jegyek, nekünk egyre közeledett az indulás napja, fogytak az ajánlatok és a jegyek - hát a legutolsó pillanatban és egy kicsit drágábban, mint szerettük volna, de megvettük – és akkor egyszerre csak ott  volt minden, ami az induláshoz kellett!

A decemberi-januári utazással kapcsolatban még talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nekünk, európai embereknek ez az ideális időpont az utazáshoz. Áprilistól már nyári szezon lenne, s a hőmérséklet hetekig huzamosan 4o fok felett unatkozik, aztán meg az őszi esők jönnek szeptember után, egészen novemberig, s olyankor gyakoriak az áradások és az ezzel járó járványbetegségek is, hát arra sem lehet igazán felkészülni...

Az utazás

A repülőút összesen 12 órát tartott, beleértve az isztambuli másfél órás várakozást is a csatlakozásra. Este indultunk Bukarestből és délelőtt érkezünk Bangkokba,ahol december végén finom, párás levegő és plusz 34 fok hőmérséklet várt. Kicsit nehezen szuszogtunk egy darabig, de hát ezt akartuk, nem?

 

 Bangkok

Bangkokban három napot töltöttünk az indulásra várva, ezt becsületesen kihasználtuk és sikerült megtekinteni a város legfontosabb nevezetességeit. Erről amúgy már írtam és egy kedves ismerősöm blogoldalán jelent meg, ezért nem ismétlem magam, a jegyzet és néhány kép itt megtalálható:   http://fapadosfordummies.blogspot.ro/2013/01/bangkoki-utazas-repulo-es-tuk-tuk.html

 

 

 

 

Hát ez az első jegyzetem, a forma nem sikerült tőkéletesre, de remélem a következő részben már sikerül a képeket is ügyesebben elhelyezni az oldalon :)