Új-Zéland, Rotorua

A Rotorua tó egy 240 ezer évvel ezelőtt kitört és összeroskadt vulkán nyomán kialakult hatalmas kalderában (kráterhez hasonló horpadás) jött létre. A tó partján van egy szintén Rotorua nevű városka, ahol minden egyes ház udvarán szauna van. Vagy valami ahhoz hasonló, ugyanis ez itt a Whakarewarewa geotermikus terület kellős közepe, ahol egyre-másra bukkan elő a földből egy forró vízsugár, vagy legalább egy gőzölgő, fura szagú lyuk.

Mindjárt érkezés után lepakoltunk a szállóban és mentünk a gejzírekhez, a nemzeti parkba, ahol egész nap lehet csavarogni és érdekesebbnél érdekesebb fortyogókat, puffogókat és persze, gejzíreket nézni.

Ebben a nagy kiterjedésű parkban van egy madárház is, ahol állítólag kiwit is láthatunk...méghozzá ingyen, azaz benne van a nemzeti parki belépő árában, csak szerencséd kell legyen hozzá. Hát nem sok reményt fűztünk hozzá, ez már a harmadik kiwis hely, ahová eljutottunk, de kiwit még csak képen, vagy kitömve láttunk. Ilyen itt is volt, mindjárt a bejárat mellett, de ez már nem vonzott annyira.

A gejzíres területek, viszont nagyon izgalmasak voltak, egész közel lehetett menni hozzájuk, sőt, élvezkedni is lehetett az aláhulló forró permet alatt, csak a szaga volt rettenetesen szúrós, akár a tiszta kén, amit a hordók fertőtlenítésére használnak.

A kitörések fura módon alakítgatják a felszínt, vannak olyan helyek, ahol teljesen holdbéli szürke platót formált, amelyiknek a teteje állandóan gőzölög, vagy fröcsköl.

Vannak nyugisabb helyek is, ahol csak szépen csordogál egy patak, vagy éppen csodakék színű tavacskák keletkeznek, de ezek a látszólag nyugis vizek is pillanatok alatt keményre főzik a tojást...ha éppen tojást akarnál itt főzni 😊.

Olyan sunyi helyek is vannak, melyek látszólag semmiféle aktivitásra nem alkalmasak, simán elsétálsz mellettük a távolabbi, érdekesebb források felé...

... s amikor már jó messzire vagy és végigaraszoltál a keskeny pallókon, akkor messze mögötted kitör a legnagyobb vízsugár, amelyikre azelőtt egy egész órát vártál, de akkor legkisebb jelét sem adta annak, hogy valaha még fújtatni fog.

Visszafelé sétálva megnéztük a fortyogókat is, ezek olyanok, mint nálunk az iszapfürdők...

...és nagy örömünkre ezüst páfrányokat is láttunk, ezeket a déli szigeten sokat keresgéltük, de nem bukkantunk rájuk.

De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor bebotorkáltunk egy óriási kör alakú sátorba, ahol tökéletes sötétség uralkodott, s mire a szemünk hozzászokott a nagyon halvány sejtelmes fényhez az üvegfal mögött, arra szép nyugisan kilépegetett egy kócos tollú kiwimadár, s elkezdett csipegetni a cserjék aljában. Végre! Láttuk a kiwit, tényleg létezik ez a madár, csak épp nem nagyon engedi látni magát. Lefényképezni sem lehet a sötétben, ez a kép a sátor előterében készült, egy egykori kicsi madárról.

A parkban volt egy külön rész is, ahol a helybéli maorik kézműves termékeket gyártottak.

Egyébként ez az egész országrész gyakorlatilag turizmusból és iparművészeti tárgyak eladásából tartja fenn magát. Csodaszépek a hagyományos faragott tárgyaik – egykor még a gabonatárolók is ilyen szépen ki voltak faragva...

...ezeknek a míves faragását és a háncsból szőtt kosarakat, gyékényeket lehet látni az udvaron és a közösségi ház termeiben. Na meg a mai őslakosok elődeinek fényképeit, jellegzetes arcvonásukkal.

Egy másik épületben megnézhettük azt is, hogy miként készülnek a faragványok és az azokat díszítő kőberakások.

Este közös, hagyományos vacsorán vehettünk részt, ahol maori táncokat és énekeket tanítottak nekünk – erről nem tudok sok képet mutatni, mert nem sok időnk maradt fényképezgetni, muszáj volt beszállni a buliba 😊.

Másnap reggeli után indultunk tovább, de a kora reggeli órákban még volt annyi időnk, hogy kisétáljunk az alig egy kilométerre levő tó partjára és ott is szétnézzünk, ahol a sok vízimadár tanyázott. Csodaszép volt a gőzölgő tó a felszínén megtörő fényekkel és a csapatosan röpködő madaraival.

Nagyjából ennyi volt az új-zélandi kirándulásunk. Egy dolog biztos, bármikor szívesen visszatérnék oda, úgy gondolom, hogy az egyik legszebb és legélhetőbb hely a világon. Persze, azért a Hargitát, vagy csíki legelőkön nyíló sok szép virágot akkor sem cserélném el vele 😊.