Yogjakartából
indultunk, hogy felkeressük a Világörökség jávai csodáit. Elsőként Borobudur VII-ik
század végén – VII-ik század elején épült buddhista templomát néztük meg. Jó
döntésnek bizonyult, már a reggeli nyitás előtt rengeteg turistacsoport érkezik,
s láss csodát, a szuvenír-árusok már ebben az órában is akcióban vannak. Sőt,
egyenesen támadásba lendülnek, mihelyt egy-egy gyengébb láncszemet kinéznek
maguknak 😊.
Borobudur
temploma tulajdonképpen nem igazi templom, nincsenek belső terei, imádkozásra
szánt helyei, ez inkább egy emlékhely, mely több kisebb sztúpából és egy nagy, központi
sztúpából áll. Ezekben a sztúpákban szent ereklyéket, vagy egy-egy Buddha
szobrot őriznek és a zarándokok azért jönnek ide, hogy emlékezzenek és leróják tiszteletüket
Buddha előtt.
Borobudur a
világ legnagyobb buddhista temploma és sok különleges jelképet próbáltak
belefoglalni az építés során, nekem ez tűnt a legérdekesebbnek, ezért próbálom
ide lejegyezni, amíg el nem felejtem 😊. Formája alapján egy lótuszvirágra hasonlít leginkább,
ez a virág Buddha szent virága. Ha felülnézetből néznénk az építményt, akkor
egy klasszikus négyzetes mandala formáját fedezhetjük fel, négy bejárattal és
körkörös középponttal. Egyébként a
bejáratokat nagyon színes és érdekes díszítés jelzi: színes maszkok és kalapok.
Nem tudom, mit jelentenek, a vezetőnk is csak érdekességként említette, de
szerinte nincs közük a történelmi háttérhez, szerinte csak az érdekesebb
fotózkodás kedvéért tették ezeket ide.
Ha kívülről
befelé haladunk, akkor az univerzum három fő zónáját érintjük - úgy, ahogy a
buddhista kozmológia meghatározza ezeket - s ezekben a szintekben bennfoglaltatik
a Dacabumi tíz lépcsője is, melyet egy Boddhiszatva végig kell járjon ahhoz,
hogy Buddhává válhasson. A külső, a legalacsonyabb szint a Kamadhatu, mely az
emberi létet, az alapokat jelenti, a maga gyarlóságaival együtt, vagyis azzal
együtt, hogy az embert többnyire vágyai vezérlik. Ehhez a szinthez a három alsó
folyosó tartozik, a Pramudita, mely az élvezeteket és az örömöt jelenti, a
Vimala, mely a profán dolgoktól való függetlenedést és a moralitás útjára való
lépést jelenti. Állítólag ez a megvilágosodás szikrájának lépcsője. Aztán a
harmadik idetartozó lépcső a Prabhakari, a magasabb tudat, az elme ragyogásának
állapota.
Ennek az alsó
szintnek legnagyobb része a föld alatt van, mint minden fundamentum, melyre nagy
struktúrát terveztek, de a harmadik lépcsőjét jelképező folyosó falait körbe 160
dombormű díszíti (igaz, ebből csak egy része látható a mezei látogatók számára,
a többit gondolom még restaurálni kell), melyek az élet alapigazságait
ábrázolják. Például ezen az elsőn jól látszanak a csúnya emberek, akik azért
lettek csúnyák, mert pletykálkodtak.
Máshol életből
vett jeleneteket, például a bölcs emberhez tanácsért fordulók sokaságát ábrázolja a dombormű.
A következőn a
Gautama Sidharta édesanyja látható, aki áldott állapotában sokakat meg tudott
gyógyítani, ezért zarándokoltak hozzá messzi földről a rászorulók.
A második, azaz a
középső szint az a Rupadhatu, amikor az ember már képes uralkodni a rossz
szokásain és a temperamentumán, de azért még mindig vannak emberi gyengeségei.
Ide négy bejárnivaló lépcső tartozik, a Sudurjaya, a mély meditáció
elsajátítása, az Archismati, azaz az álságos koncepciók megsemmisítése, az
Abhimukhi, az a pont melyen a Boddhiszattva felfedezi a bölcsességhez vezető
utat, s végül a Durangama, az a képesség, amikor a Boddhiszattva képes másokat
is megtanítani, hogyan érjék el a megvilágosodást.
Ezt a középső
szintet a Borobudurban is négy körbefutó folyosó jelképezi, ezeket többnyire a
Buddha életének pillanatait ábrázoló domborművek, melyeket a Lalitavistara
legendából merítettek, …
-
Bhumi Sparsa
Mudra: jobb kéz ujjai érintik a földet, azt jelenti, hogy a földet hívja
tanúnak. A kelet felé tekintő szobrok vannak ebben a pozícióban.
-
Vara Mudra:
jobb kéz nyitott, mintha adna valamit. Jóindulatot, önzetlen adni tudást jelent.
Ilyenek a déli irányba néző szobrok.
-
Dyana Mudra: a
két kéz az ölében egymáson nyugszik. Koncentrációt, meditációt jelent. A
nyugati irányba néző szobrok ilyenek.
-
Abhaya Mudra:
a jobb kezet úgy emeli, mintha áldást adna. Bátorságot, a félelem teljes
leküzdését, uralását jelent. Ezek az északi irányba tekintő szobrok
-
Vitarka Mudra:
a jobb kéz hüvelyk és mutatóujját összeérinti. A tanítást, a tudás átadását
jelenti. Ezt és a következő mudrát a központi szobroknál lehet megtalálni.
-
Dharma chakra
Mudra: a jobb kéz összeérintett hüvelyk- és mutatóujjához érinti a bal kéz
középső ujját is, közben két kezével egy zért gömböt formál. Ez a Dharma-kerék
jele, s az energia állandó áramlását, a körforgást, ciklikusságot jelzi.
Kicsit
komplikáltnak tűnik ez az egész, pont azért jegyeztem le magamnak is, hogy megmaradjon
emlékeztetőnek 😊.
Borobudur legfelső
szintje, az Arupadhatu, ez az a szint, amikor az embert már semmiféle fizikai
vagy lelki vágy nem vezérli, mindezeknek felette áll. Ez a szint is három
lépcsőből áll, a legalsó az achala, mely
azt az állapotot jelképezi, amikor a Boddhiszattva gondolatait semmiféle külső
befolyás nem tudja más irányba terelni, a Sadhumati, a jó tudás és a dharmák
megértésének a szintje és a dharmamegha, vagyis a Buddha-szint elérése.
A következő
körben a négyszögű lyukakkal díszített sztúpák vannak, szám szerint 16 darab, s
aztán következik a legnagyobb, a központi sztúpa, melynek magassága 7 méter,
átmérője, pedig 9,9 méter. Ebben is volt valaha egy szobor, de jelenleg a
múzeumban őrzik.
Amikor az
ember először pillantja meg Borobudur lenyűgöző építményét, akkor önkéntelenül
is arra gondol, hogy milyen csoda folytán maradhatott meg ebben az állapotában
annyi évszázadon keresztül.
Na ez nem így
van. A 123 m²-nyi alapterületen fekvő eredetileg 42 m magas építmény a
századok során elszenvedett földrengések, viharok, villámcsapások és pusztító
időjárás hatására 31,5 méterre csökkent, sok helyen gyakorlatilag romba dőlt. AzA
XIX-ik század elejétől fogva az egészet három ízben is megpróbálták
kitisztítani restaurálni, de az alapokkal is nagy baj volt, ezért végül az
UNESCO védnöksége alatt 1968-tól 1983-ig az egész építményt elhordták, az
alapokat jelentő hegyet konszolidálták, majd kövenként felépítették az egészet.
55000 m²-nyi andezit követ használtak a felrakásához. A hiányzó
darabokat szintén kőből készítették el, de ezekbe egy-egy fémszeget ütöttek,
hogy látható legyen mi a régi és mi az új.
Kicsit hosszúra
sikerült a leírás, ezért Jáva híres hindu templomáról, a Prambananról majd
külön mesélek.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu