Utazások és élmények: Bergen és a nyugati fjordok

Bergen Norvégia második legnagyobb városa, 1070-ben alapították és mára csaknem negyedmillió lakosa van. Úgy mondják, hét fjord torkolatában, hét dombra épült – ennél szebb és jobb helyet keresve sem lehet találni. Nem véletlen, hogy a középkorban Bergen lett Norvégia fővárosa.

Bergen történelme szorosan egybeolvad a tengeri kereskedelemben betöltött stratégiai szerepével: a XIII. századtól a XVII. század közepéig a Hanza szövetség legészakibb és egyben egyik legfontosabb központja volt. Főképp az északról szállított szárított tőkehal kereskedelmi monopóliuma miatt.

Ezen idők emlékét őrzik a rakpart színes faházai, a Bryggen, ahol egykoron a Németországból ideküldött Hanza kereskedők és hivatalnokok laktak és tevékenykedtek. A Bryggen városrész a hozzátartozó udvarokkal a Világörökség részét képezi.

A kereskedőnegyed egy összefüggő kis kerület a rakpart mentén – valaha el is volt kerítve a város többi részétől - a kikötőre néző házakon kívül hozzá tartoznak a kézműves házacskák, a külön épületben helyet kapó fűtött közösségi ebédlők, társalgók és konyhák. Azért volt ez így szétválasztva, mert a lakó- és irodaházakban nem lehetett fűteni vagy lámpást használni, nehogy a faházak leégjenek.

Persze, ettől azért még elég gyakoriak voltak a középkorban a tüzek, a bergeni faházak is többször estek ezeknek áldozatul. A legnagyobb tűzvész a XV. században keletkezett, akkor majdnem az egész várost felégették egy nagyobb kalóztámadás alkalmával. Bergen javarészt ezután épült újra, s az akkori formájukban maradtak fenn a Bryggen házai is.

A Hanza-múzeum két egymás melletti házban kapott helyet - ...

...melyek eredeti, korabeli bútorokkal vannak berendezve, pont úgy, ahogy négy- ötszáz évvel ezelőtt. Itt mutatja be a kereskedők mindennapi életét, irodáit...

... a napi szállítások tábláját...

...és az elszámolási regisztert, benne a lepengetett áruforgalmi adókkal...

...no meg természetesen a kincses ládikót, amelyet három különböző kulccsal lehetett kinyitni. Már akkor is tudták, hogy ha egy emberre bíznák a pénzt az könnyen megléphetne, kettő esetében is fennállhat az egyezkedés veszélye, de három ember három kulccsal az már eléggé biztonságos megoldás. Hárman hamarabb összevesznek, mintsem megegyeznének.

Láthattuk az ágyakat is, ez egy magasabb rangú tisztviselőé, mert egyedül lakhatott egy szobában ( és szigorúan egyedül, mert a Hanza-hivatalnokok cölibátust kellett fogadjanak, nem házasodhattak meg)...

...de voltak olyan ágyak is, hogy egy kredencfióknál nem sokkal nagyobb helyet foglaltak. Itt az inasok és az ideiglenesen megszálló vendégek aludtak.

A fontos emberek nappalija viszonylag egyszerűen, de szépen be volt rendezve...

...a többi szoba spártai egyszerűséggel és igencsak célszerűen lett felszerelve.

Az egész épületet átjárta a szárított tőkehal jellegzetes szaga. Mert azt is, meg a sokféle halolajat is ugyanitt tárolták.

Szárítva sem szép látvány ez a halfajta, gondolom élőben sem lehet az – legalábbis az egyik hátsó udvarban látható fából faragott szobor alapján. Ettől függetlenül még nagyon finom. Én nem vagyok nagy halszakértő, s első találkozáskor a hegyi pisztrángon kívül majdnem minden hallal eléggé bizalmatlanul szoktam ismerkedni, de itt Norvégiában mindig halat választottam, ha valamilyen hús és hal között lehetett választani. Itt a lazac, a tőkehal, meg a többi (számomra) ismeretlen fajta egészen más és messze finomabb volt, mint bárhol máshol a világon. Aki arra jár annak csak azt ajánlhatom, bátorkodjon mindenféle halat kipróbálni, nem bánja meg.

Ha már a halakról beszélünk: a halpiac is itt van a közelben, itt mindig friss halat ...

...és mindenféle rákot, homárt, kagylóféléket árulnak.

Ha akarod, akkor pillanatok alatt el is készítik neked a kiválasztott finomságokat.

Sajnos nem volt nagyon sok lehetőségünk Bergen városában sétálgatni, a piacon halakat kóstolni vagy éppen egy teraszon kávézgatni – egyrészt a sűrű program, másrészt a kitartó eső miatt (Bergenben nem ritka a hónapokig elhúzódó esős idő, 2007-ben feljegyezték, hogy 84 napig egyfolytában esett). Szóval ide is jó volna egy hosszú, napos hétvégére visszatérni... J

...mert érdemes lenne jó nagyot sétálni a faházas utcákon, megnézni a régi templomokat, a XIII. században épült Håkon's hall nevű csarnokot ( melyet 1261-ben Håkon Håkonsson építtetett fia, Magnus esküvőjére és amelynek a nevéhez fűződik az első norvég törvénykönyv megalkotása is)...

...vagy beülni egy pohár sörre a rakpart valamelyik régimódi kocsmájába.

De nem panaszkodhatunk így sem, mert mire fel kellett mennünk a Fløibanen nevű felvonóval a bergeni kilátóba...

...arra elállt az addig kitartóan szemerkélő eső és csodálatos látványban volt részünk.

A felhőkön átderengett a napfény és még szivárvány is ragyogott a város felett.

Bergen városát a fjordok központjaként tartják számon, a nyugati partvidék fjordjait innen lehet legkönnyebben megközelíteni. Nos, mi fordítva közlekedtünk, ugyanis mi északról délre haladva, a Sogne-fjordon és annak mellékágán, a Nærøy-fjordon át érkeztünk le Bergen vidékére.

Először a Sogne-fjordon komphajóztunk egy rövidke szakaszon Aurlandig, igaz elég borús, esős időben, de annál szebb és titokzatosabb volt körülöttünk a felhőkbe burkolózott táj.

Partraszállás után újra egy érdekes élmény várt: utazás a 24,51 km hosszú Laerdal-alagútban. Ez a világ leghosszabb közúti alagútja és 2000-ben készült el. Érdekes volt, hogy néhány helyen még kis parkolóhelyeket is létesítettek - ezeknek a környéke különleges kékes fénnyel volt kivilágítva – ha elfáradna a sofőr, akkor legyen lehetősége néhány percre megpihenni.

A Nærøy-fjord – akárcsak a Geiranger-fjord – Norvégia legszebb fjordjainak egyike, a 17 km hosszú szakaszt természeti csodaként tartják számon és 2005 óta ez is a Világörökség része. A látványról, a néhol 1700 m magas sziklafalakról meg a bővizű zuhatagokról nem lehet sokat mesélni, ezt látni kell. Élőben, kint a fedélzeten. Még akkor is, ha közben hideg, apró-szemű eső csapja arcodat, s július közepén a fényképező gombjára fagy az ujjad.