Oslo: Vigeland szoborpark

Ha sikerülne még egyszer ellátogatnom Oslo városába, akkor első utam biztosan a Frogner parkba vezetne, Gustav Vigeland csodálatos szobrai közé. Ez volt a legszebb és legemberibb múzeum, amit valaha láttam. És szívesen visszatérnék újra.

Már a bejárati kapu is egy rendkívüli alkotás - az ívesen hajlított, csipkézett kovácsoltvas és a tömör, egyszerűen csiszolt gránittömbök egymásba kapcsolódó összhangja teszi különlegessé. Átlépve rajta egy fantasztikus kertben találod magad, ahol a bronz- és gránitszobrok életre kelnek. És csaknem mindenik hozzád szól.

A parkban több, mint 200 szobor, illetve szoborcsoport áll, egytől egyik Gustav Vigeland (1869-1943), norvég szobrász alkotásai, melyeket a művész – egy 1921-ben köttetett szerződés alapján - Oslo városának adományozott.

Az egyezség értelmében a művész teljes ellátást, kényelmes lakást és műtermet kapott a várostól, ennek fejében az összes addigi, illetve utólag készített műve eredetijét a városra kellett hagyja. Vigeland tervezte magát a szoborparkot is, a már létező Frogner park egyik részébe állította fel a műalkotásokat, s az volt az óhaja, hogy a park nyilvános legyen és bárki ingyen látogathassa. Épp ezért a nap 24 órájában látogatható és a legszebb, hogy mindent meg szabad érinteni, sőt, a gyerekek  még az óriási gránitszobrokra is felmászhatnak. Ettől lesz a park emberi és ettől lesz mindenkié.

A kapun belépve elsőként egy 100 m hosszú, 15 m széles hídon kell áthaladni, melyet kétoldalt 58 bronzból öntött szobor díszít.

Ezek részben az anyaságot...

...másrészt épp az apaságot...

...az önfeledt közös játékot...

...a gyerekkor ártatlanságát...

... a párkapcsolat szépségét...

... a buktatóit...

...vagy éppen a kötelékektől való szabadulás nehézségét mutatják meg.

A legismertebb bronzszobor a dühös kisfiú szobra, amelyről senki sem tudja, hogy miért is dühös, de mindenki kedveli, fényképezi és simogatja – hátha egyszer megnyugszik majd...

A hidat virágzó rózsakert köti össze a kicsit magasabban álló szökőkút platformjával.

A szökőkút a legkorábban elkészült szoborcsoport, Vigeland egy másik térre, a norvég Parlament előtti térre tervezte eredetileg. Aztán újratervezte, majd kiegészítette újabb szobrokkal, domborművekkel, míg a mostani, végső formáját elnyerte.

Középen hat óriás tartja a nehéz gránitból készült tálat, melyből az életet adó víz szépen csordogál alá a kútba. Ennek káváján 20 darab életfát jelképező szoborcsoport áll, mintha csak a kút vizéből táplálkoznának.

A fás csoportok távolról nagyon hasonlítanak egymáshoz, de közelebb érve látszik, hogy mindenik más és más. A születéstől és gyerekkortól kiindulva az ifjúkoron, felnőtt- és öregkoron át a halálig minden életkort megjelenít sorban, gyönyörűen érzékeltetve a természettel való egységet és az élet örökös körforgását.

A kút külső falán lévő 60 bronzplaketten ugyanazokat a motívumokat ismétli Vigeland, tovább árnyalva az élet különböző szakaszait, de itt már megjelennek az állatok és az ember  hozzájuk fűződő kapcsolata is. Az utolsón a porladó emberi maradványokat apró kis gyerekek sokasága szedi össze és emeli magasba, azt jelképezvén, hogy minden ciklikus, a halálból mindig új élet fakad.

A park legmagasabb pontján áll a Monolith nevű 17 méter magas, 180 tonna súlyú egyetlen darab gránitból faragott obeliszk.

Az oszlophoz vezető lépcsőkön 36 masszív gránitszobor áll, melyek mindegyike egy-egy emberi érzést vagy kapcsolatot, örömet, haragot, önfeledtséget, barátságot, szerelmet, bánatot, erőszakot, vigasztalást, öregséget, szomorúságot jelképez. Döbbenetes az a finomság, ahogy az ormótlan kőtömbök  tolmácsolják a különböző érzéseket,  a kapcsolatok sokszínűségét, itt van minden ami lényeges, minden, amit  egy ember az élete során átélhet.

A szobrokat nyilván Vigeland tervezte és ő maga öntötte meg az eredeti méretű gipszmintákat is, de a gránit megmunkáláshoz szakképzett kőfaragókat alkalmaztak.  Csakúgy, mint a Monolith kifaragásához, melyen három mester dolgozott 14 éven keresztül nap mint nap, hogy a 121 egymásba fonódó, egymásra támaszkodó, egymást segítő, vagy egymással küzdő emberi alakot megjelenítse. Az oszlop alsó részében többnyire közömbös, vagy magatehetetlen alakok vannak, majd feljebb haladva egyre dinamikusabb, életrevalóbb emberi figurák következnek, míg az oszlop legfelső részén egyre több és egyre apróbb gyermek jelenik meg.

Arról, hogy mit is jelképez pontosan a Monolith több elmélet is létezik, lehet, hogy a létért való küzdelmet, a spirituális felemelkedést, a ciklikus ismétlődést, vagy épp a feltámadást – mert egy korai vázlaton Vigeland így jelölte meg... nem lehet tudni. Maga az alkotó így kommentálta: „A köröskörül álló szobrok az életet mutatják be. Az oszlop már a fantázia világához tartozik. A gránit csoportokat könnyű megérteni; a Monolith sokféle módon értelmezhető”

Az oszloptól tovább haladva egy  mesterien megmunkált kovácsoltvas kapun túl ...

...kisebb térre értünk, itt egy napórát láthatunk, melynek talapzata az állatövi jegyekkel van díszítve.  

Innen kényelmes lépcsők vezetnek a legutolsó nagy alkotáshoz, az Életkerékhez...

... egy bronzból készült, 3 méter átmérőjű kompozícióhoz, amelyben négy felnőtt és három gyerek egymásba kapcsolódó alakja úgy tűnik, mintha tényleg állandó forgásban lennének.

Ez a szobor fejezi ki egyetlen alkotásba tömörítve mindazt, ami a lényeg, amit újra hangsúlyozni akar Vigeland:  az egymásrautaltságot és az összetartozás erejét.