Perito Moreno

Patagónia csodálatos gleccsere

Az Andok patagóniai területén, az argentin-chilei határon fekszik a Los Glaciares Nemzeti Park, égre törő, csipkés, hófödte hegycsúcsokkal, s köztük átlátszóan kék vizű, jeges tavakkal. 1981 óta a Világörökség része. A nemzeti park felét hatalmas jégmezők borítják - mintegy 14000 km² felületen – az Antarktiszon kívül ez a legnagyobb jégtakaró a világon, s egyben az egyik legnagyobb ivóvíz-tartalék is.  Összesen 48 nagyobb és több, mint 200 kisebb gleccser van a parkban, legtöbbjüket, viszont nagyon nehezen lehet megközelíteni.

El Calafate-ból reggel indultunk útnak (a városka nevét az áfonyához hasonló borbolyabokorról kapta). Nekieredtünk a kisbusszal, aranyos fiatal idegenvezetővel felszerelkezve - aki töviről hegyire ismeri a vidék gleccsereit, állatait, madarait – s reménnyel telve, hogy hamarosan felszáll a köd, melyet a senki által nem várt, nyár közepén lehullott hó okozott.

 Kicsit nehezebben haladtunk a mintegy 85 km-es út első felében – a ködből alig kivehető morénák vonalát követve, de hangulatunkat felderítette a pillanat, amikor népes guanaco-csapatokat láttunk meg az út mentén. Gyönyörű képeket is készítettem róluk, de két héttel később véletlenül letöröltem egy egész memóriakártyát, s épp azon voltak... így maradtam az emlékkel. Amúgy ritkán lehet ezeket az őzike-szerűen karcsú, a lámákkal elég közeli rokonságban álló emlősöket az út mentén látni, most is csak a havazó űzte őket a völgybe reggelit keresni.

A Lago Argentino-ba nyúló Magellán-félszigetre igyekszünk, s mire a félszigeten magasló 1500-1600 méteres hegyeket magunk mögött hagytuk, arra minden aggodalmunk elpárolgott, mert megpillantottuk a csodát, a Perito Moreno gleccsert.

Mintha túlvilági, hófehér ragyogás világította volna meg a láthatárt, szavakkal nem lehet leírni a látványt...

Szólt a vezetőnk, hogy ne időzzünk sokat, mert ez csak az első benyomás, lesz még ennél szebb látványban is részünk - de azért nehéz volt visszaülni az autóba. Közben mesélt a névadóról, az argentin Francisco Pascasio Morenoról, aki egész életét a lakatlan és jóformán ismeretlen patagóniai vidék felfedezésére áldozta. Az argentin-chilei határvonal rendezése volt Moreno egyik legfontosabb életműve, de neki köszönhető a La Plata Természettudományi Múzeum megalapítása is. El Calafate központjában  életnagyságú szobor emlékeztet rá.

A gleccser nevében a Perito jelentése tulajdonképpen szakértő, vagy specialista.

A Perito Moreno egy  30 km hosszú és 250 km² felszínű jégképződmény, nem a legnagyobb és nem is a legmagasabb a vidéken, de ezt lehet a legjobban megközelíteni, mivel az Argentino tóra néző vége jóformán nekinyomul a Magellán –félsziget szemben fekvő oldalának, s ezáltal csaknem karnyújtásnyira közelítheted meg.

 Néha ténylegesen neki is nyomul a szemközti falnak, s ezáltal elzárja a tó két ágát. Ilyenkor az is megtörténik, hogy az egyik ágban a víz szintje 30-35 méterrel magasabban áll, mint a másik ágban, így nagy nyomást gyakorol a jégfalra és hatalmas robbanással áttöri azt. 5-6 évente előfordul egy-egy ilyen esemény.

A gleccser vége itt 5 km széles és 60 m magasságban emelkedik a víztükör fölé. A teljes magassága mintegy 170 méter, legmélyebb részén kb 700 m lehet.

Ez a gleccser azon kevesek egyike, melyeknek a felszíne az utóbbi évek során nem csökkent. Az előrehaladása kb. napi 2 méter, ami azt jelenti, hogy évente 700 méternél is többet halad, de legalább ugyanennyi jég is képződik a gleccser felső szakaszén, ahol a Csendes-óceán irányából fújó erős szél nagy párás felhőket kerget és csap le az Andok csipkés csúcsaival találkozva. Ebből „készülnek” az új jégpótlások.

A vidék éghajlata hűvösnek és nedvesnek mondható, az átlaghőmérséklet 7,5 fok, télen 0 fok körül mozog, nyáron, pedig 13-14 fok körül van az átlag. Érdekes volt nézni, ahogy a frissen esett hó alatt tovább virultak a szebbnél szebb virágok, mint ez a tűzbokor...

...vagy a többi szép, sosem látott virág, melyeknek a nevét egyáltalán nem tudtam megjegyezni.

Úgy döntöttem, hogy annyira szép ez a táj, hogy nem tudok ennél többet mesélni róla, hagyom, hogy a képek magukért beszéljenek. Számomra felejthetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható élményt jelentett a Perito Moreno látványa.