Madrid

Márciusi séta Madridban

Kora reggel a Gran Via utcában...

...majd a San Martin téren át ...

...térkép alapján keressük a legjobb churros-t kínáló cukrászdát.

Megtaláltuk! Itt helyben készül a finomság - állítólag ez a legjobb vasárnapi reggeli egy bögre forró csokoládé kíséretében.

Persze, egyebet is lehet választani, de illik ezt a klasszikus kombinációt legalább egyszer kipróbálni.

Egyszer kipróbálni amúgy pontosan elég is, ha nem vagy hozzászokva a forró csokihoz és olajban sült fánkhoz reggelire.  Tényleg nagyon finom, de ha lehet szavazni, akkor kora reggel, éhgyomorra én inkább egy rántottát kérnék :).

Mire befejeztük a reggelit, a márciusi nap is magasra kúszott az égen: gyönyörű szép, sétálni való idő lesz egész nap.

A királyi palota előtti tér és a park még csendes,  jól lehet bóklászni a sok szobor között. A jelenlegi  palota a XVIII. században épült, de ennek előtte - már a IX. század óta - egy erődítmény állt ezen a helyen, amelyik az idők során átalakult, kibővítették, leégett, majd újjáépítették. A királyi család nem lakik itt, csak hivatalos fogadásokra használják a palotát. Így a turisták csaknem bármikor megnézhetik gazdag műkincsgyűjteményét, pazar termeit.

A  Palacio Reale-t a maga 135.000 m²-es alapterületével és 3418 szobájával Európa legnagyobb palotájaként tartják számon.

A tér túloldalán az Almudenai Miasszonyunk Székesegyház áll. Története érdekes: 1561-ig Toledo volt a spanyol főváros, utána II. Fülöp helyezte át a székhelyet Madridba. A városnak, azonban nem volt katedrálisa, ezért még akkor frissiben nekiláttak az tervezésnek. A terv kész lett, de az építkezést végül csak a XIX. században kezdték el, többször abba is hagyták, ezért nagyon későre, a 90-es évek elejére fejezték be. Szóval ez egy eléggé új építmény...

...1993-ban szentelte fel II. János Pál pápa. Rá emlékeztet az oldalsó bejárat előtti szobor.

A belső díszítés is elég modern,...

... nekem a mennyezet nagyon színes festésű kazettái ...

... és a falakon visszatükröződő színes üvegablakok tetszettek legjobban. Kiko Argüello készítette ezeket.

De aranyosak voltak a zsámolyokat tartó szobrocskák is...

...és kimondottan szép volt a bal hajóban álló bronzszobor, a Pieta.

Elindultunk a Calle Mayor utcán...

...végighaladva a régi Városháza terén...

...hogy a szép napsütést kihasználva gyalogosan fedezzük fel a várost. Nem tudom, hogy ezeknek a feliratoknak mennyire lehet hinni, de hirtelen arra gondoltam, hogy ezek szerint az igencsak katolikus vallású Madridnak sokkal korábban volt gyógyszertára, mint katedrálisa.

A San Miguel piac eléggé modernnek tűnik, noha már az első világháború idején működő piac volt. Nyilván a dizájn egy kicsit változott azóta...

...s gondolom a koldusok is cserélődnek...

Szép boltíves kapun lehet átsétálni a plaza Mayor-ra, Madrid hangulatos főterére.

Ez egy jó találkozóhely a nyugdíjasoknak...

... kellemes kávézóhely a turistáknak...

...és fantasztikus üzleti lehetőség a régiségárusoknak. Főleg így vasárnap.

A kávétól felfrissülve indultunk tovább. Az Atocha sugárúton a neoklasszikus stílusban épült Santa Cruz templomot néztük meg alaposabban. A XVI.-ik században alapították a domonkos-rendi szerzetesek. A következő századokban többször leégett és újraépítették, a mai formáját 1902-ben nyerte el.

Apró tereken bandukolunk végig. A Santa Ana talán az egyik legkellemesebb, itt nem járnak autók és buszok, mindenki nyugisan ejtőzik a tér közepére kirámolt vendéglőasztalok mellett - kivéve a felelős takarítókat :). 

És zavartalanul mélázhat itt Garcia Lorca is. Művei már nincsenek tiltólistán, ő maga is hazatérhetett, végre megnyugodhat...

Federico Garcia Lorca: Találkozás

"Se neked, se nekem 

egymás felé nem szabad 
lépni sem, nézni sem. 
Tudod, tudod már, miért? 
Oly nagy a szerelem. 
Megy az ösvény, menj tovább! 
Kezemen 
szögek sebe 
élesen 
Nem látod, hogy 
vérezem? 
Ne nézz hátra, lépegess 
csöndesen. 
S imádkozz, akár csak én, 
hogy legyen kegyelem, 
mert se neked, se nekem 
egymás felé nem szabad 
lépni sem, nézni sem."

(Illyés Gyula fordítása)

A Paseo del Prado-hoz közeledünk, közben szebbnél szebb épületeket, palotákat csodálunk meg. 

A képviselők háza.

A Westin Palace, ma ötcsillagos szálloda.

Ez ma egy - feltehetőleg elég módos -biztosítóház épülete.De a Ritz szálló épülete is pontosan ugyanilyen.

Ezek, pedig a Toledo-ház homlokzatának kedves figurái.

A Prado előtt élőszobor, kezében egy mászkáló aranyhörcsöggel, élvezi a napsütést és az osztatlan figyelmet. Ugyanis a Prado-ba a belépőjegyeket órára adják, így megtörténik, hogy félórát-órát várakozni kell, amíg bemehetsz. Addig jól el lehet szórakozni ezekkel a mozdulatlan élőszobrokkal...

... vagy  lehet egy kicsit üldögélni a múzeum bejárata előtt...

...de fel lehet sétálni a Los Jeronimos kolostortemplomhoz is...

...ahol a napon üldögélve már sokan várakoznak.

A kolostortemplomot 1503-ban kezdték építeni, két évvel később fejezték be. Ebben a templomban tartották a királyi szertartásokat is, míg az 1700-as években a Nagy Szent Ferenc templom felépült.

Goya a XVIII. század egyik legnagyobb spanyol festője. Hivatalos udvari festőként tevékenykedett IV. Károly uralkodása alatt. Rengeteg festményét láttuk a Prado-ban, a csodálatos Maja-képektől kezdve egészen a kései, megdöbbentő témájú és színvilágú fekete festményekig. Kár, hogy a Prado-ban nem szabad fényképezni, s virtuális látogatás sincs a neten, de nagyon sok szép festményt meg lehet nézni ezen a linken: 

http://www.spainisculture.com/en/museos/madrid/museo_nacional_del_prado.html

Rövid séta a tér túloldalára, ott újabb csodálatos műgyűjtemény vár a Thyssen-Bornemisza múzeumban. A kollekció több, mint hétszáz remekműből áll. Itt aztán lehet élvezkedni - többek között Degas...

Manguin...

...Kandinsky...

...Renoir...

...és újra Degas  - fantasztikus festményei között.

Itt létezik virtuális látogatás is, érdemes belesétálni :).   

http://www.museothyssen.org/en/thyssen/visita_virtual_2013/m0?onstart=loadscene(scene_VESa_953);

Ennyi múzeum elég is volt egy napra. Kicsit irigykedtünk a helyiekre, akik bármikor bejöhetnek és szép nyugodtan végignézhetnek egy-két termet, vagy akár csak egyetlen művet, anélkül, hogy sietniük kellene. Sokan főiskolai előadásokat is tartanak egy-egy kép vagy korszak kapcsán, máshol meg óvodás vagy kisiskolás gyerekeknek magyarázták a festmények szépségét.

Ezek után jól esik a napon sétálni, rácsodálkozni a modern építményekre...

...vagy elgondolkodni azon, hogy vajon itt már nem jártunk korábban...?

Kiülni a szökőkút kávájára a Sol téren, ahol a nap minden órájában körben ülnek az emberek és egymással beszélgetnek, vagy csak bámészkodnak, valakire várva. 

Szemben a Casa Real de Correos, itt van Madrid városának elnöki hivatala. Ez gondolom valami olyasmi, mint a városi tanács. Szilveszter éjjelén itt tartják a nagy városi utcabált sok ezer ember részvételével, majd amikor a toronyban levő óra tizenkettőt üt, akkor elkezdődik egy szép harangjáték és erre mindenki egyenként bekap 12 szem szőlőt, mert az szerencsét hoz az új esztendőben. Jópofa szokás, elképzelem, ahogy az a sok ember lelkesen eszegeti és közben gondosan számolgatja a szőlőszemeket. 

A tér másik oldalán áll a medve az eperfával, ez a város címere. Állítólag régen nagyon sok eperfa és medve volt Madrid környékén. Ennek mostanra semmi jelét nem lehet észlelni...

Ahogy az egykori kovácsműhelyből is csak ennyi maradt emléknek. De ez szép.

És szépek a kis Madonna-szobrocskák is, fent a magasban egy-egy ház sarkán.

Reggelre kipihentük az előző nap múzeumait, így kedvünk támadt a harmadikra is. A Reina Sofia múzeumra, ahol Picasso Guernicája is van. 

 A Guernica a maga 3,5 x 7,8 méteres felületével az egész falat betölti. Fantasztikus élmény előtte állni: mintha az egész kép üvöltene a fájdalomtól. Csupa szürkében. Értetlenül és megdöbbenten nézed: nem annyira látod, mint érzed. Hihetetlen, lenyűgöző erejű festmény.

Ennek a múzeumnak is meg lehet nézni virtuálisan a teljes kollekcióját: http://www.museoreinasofia.es/coleccion/sala/sala-20606

Persze, a legérdekesebb termekben nem szabad fényképezni, de azt hiszem jobb is és a látogatás is élvezhetőbb így. Volt ahol szabadott képeket csinálni, egy-egy érdekes Picasso festményt, mint ezt, az Asszony szürke fotelben címűt...

...vagy a három birkafejet csak lefényképeztem :).

Meg másokat is, mint Miró néhány művét...

...vagy a szürrealisták közül Santos: Un mundo képét...

...és Dali ablakban könyöklő húgát muszáj volt a magam számára is megörökítenem.

Igaz, hogy a múzeum épülete belül eléggé sivár, egy kicsit talán túl modern, de a szenzációs gyűjtemény kárpótol érte. Viszont a belső udvarban órákig is el lehetne üldögélni, annyira kellemes. 

Néhány Miró művet is elhelyeztek az udvarban, ez itt például a Holdmadár szobra.

Aztán újra nyakunkba vettük a várost, elindultunk a Cibeles tér felé.

A Calle Alcala és a Gran Via sarkán áll a környék egyik legszebb épülete, a Metropolis biztosító székháza. A múlt század elején épült a Fénix biztosítótársaság székhelyeként, ezért is ábrázol a tetején álló szobor egy szárnyas alakot.

A kupolát 30000 darab 24 karátos aranylapkával borították. Az állványoktól sajnos nem nagyon látszik, de négy érdekes szobor áll az oszlopok tetején: ezek a bányászatot, a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet jelképezik.

Jobbra ez a háztömbnyi épület a Bank of Spain székhelye...

...vele szemben a sarkon az Instituto Cervantes, a világ legnagyobb spanyol nyelviskolája, mely a Kariatidák nevű szép épületben működik. Évente több, mint 80.000 tanulót oktatnak az intézmény tanfolyamain. Ez az egyik fontos székhelye itt Spanyolországban, a másik az Alcalá de Henaresben van, abban a városban, ahol Cervantes született.

És akkor itt állunk a Cibeles téren, szemben a Városházával, melynek a Cybele palota ad otthont. Régebben Palacio de Comunicaciones volt a palota neve, mert annak idején a központi postahivatal működött benne.

Az Alcalá sugárút egyik oldalán - nagy bérházak közé szorítva - áll a Calatrava templom, az egyik legrégebbi - és annak idején a XII.-XIV. század folyamán talán a leggazdagabb és legbefolyásosabb - spanyol lovagrend temploma. A XV. században kezdett el gyengülni a rend, aztán a XIX. században végleg felszámolták. Maga a templom eredetileg egy tipikus barokk építmény volt, de a XIX-XX.század során kívülről sok módosításon esett át, jó, hogy a belseje legalább megmaradt.

A sugárutakról letérve apró, szűk utcácskákra bukkanunk...

...ahol egymást érik a hangulatos kiskocsmák.

Igaz, hogy az idő még nem strandolni való, de a napos oldalon élvezet a szabadban ebédelni, vagy egyszerűen csak sörözni, kávézni. 

Nekem ez a vidám, tavaszi hangulat maradt meg leginkább Madridból, s biztos vagyok benne, hogy ha még egyszer sikerül visszajönnöm, akkor ezen a környéken fogok szállást keresni, reggel egy napos teraszon kávézni...

...ebéd után egy hideg sört meginni...

...este, pedig egy paprikás chorizoval feltuningolt tortillát enni valamelyik taverna teraszán.

S ha valaki úgy döntene, hogy mégsem ízlene a tapas vagy az ezerféle formában elkészített paella, az nyugodt lehet, mert itt még krumplis bisztró is van:  egy kemencében sült vajas-sajtos sült  krumplinak ki tudna ellenállni?

Egy dolog biztos, Madrid nem egy hétköznapi város. Tele van élettel, vidám és kedves emberekkel, hangulatos utcákkal, terekkel és mindig szolgál valami érdekes meglepetéssel. Ide jó lesz egyszer visszajönni. :).