A legnagyobbak
és a legszebbek...
Jelenleg több, mint 17 millió lakosa van Isztambulnak.
Sőt vannak, akik már 19-2o millió körül becsülik. Tény az, hogy évente több
százezerrel nő ez a szám a keleti országrész bevándorlóinak köszönhetően. A
lakosság 98% -a mozlim vallású és legtöbben rendszeresen járnak imádkozni az
Isztambulban működő 26oo mecset valamelyikébe. Igaz, ma már ritka az, aki mind
az öt alkalommal el tudna menni, de napi egy imádkozásra azért általában
eljárnak az emberek.
Mindjárt az első nap mi is igyekeztünk eljutni a Kék mecsetbe
és a Hagia Sophia-ba, azért is, mert nagyon hideg, szeles, esős idő volt, s nem
nagyon lehetett az utcákon sétálni.
A Kék mecset
Talán a legnagyobb dzsámi Isztambulban, mindenesetre egyedül
csak ennek van hat minaretje. I Ahmed szultán építtette 1616-ban és a hat
minarettel azt akarta elérni, hogy olyan nagy és híres legyen, akár a mekkai
Nagymecset – mert akkoriban az volt a világon az egyetlen hattornyú dzsámi.
Aztán Mekkában valamikor felépítettek egy hetedik minaretet is, ezáltal minden
a helyére került. Legalábbis a legenda szerint.
A mecset előtt jó hosszú sorban várakoznak a turisták, de
alig fél óra után bejutottunk. Nem kell belépőjegyet váltani, a látogatás
ingyenes, de előtte le kell venni a cipőket és kendőt kellett kötni a fejünkre.
A hívők belépés előtt lábat is mosnak az oldalsó árkádok alatt sorakozó
márványos mosdóknál. De ők inkább délben és este jártak imádkozni, ilyenkor a
dzsámi zárva volt a turisták számára.
Bent a látvány lenyűgöző. Négy vastag oszlop tartja az
óriási kupolát és mindenütt aprólékosan ki van rakva gyönyörű csempemozaikkal
vagy csodaszép freskókkal. És ha felnézel a boltozatra, tényleg a kék szín
ötlik először a szemedbe.
A mecset udvara is nagyon rendezett, a fák szépen
visszanyesve, a pázsit is megtisztítva, s ami a legszebb: mindenütt tulipánok.
Isztambulban április a tulipánok hónapja – fesztivált is rendeznek – és minden
parkot, töltést, virágcserepet gyönyörű tulipánokkal ültetnek tele. Vannak
köztük fodros szélűek, vagy nagy, turbánhoz hasonló alakúak, aprócskák és
hosszú szirmúak és az összes elképzelhető tulipánszínben pompáznak.
Csodálatosak.
Átsétáltunk a Hagia Sophia mecsethez. Itt bizony már nem
ment olyan hamar a bejutás, külön sort kellett állni a jegyért, ami több, mint
egy órát tartott, aztán egy másik sort a bejutásért. Félúton megokosodtunk és
külön-külön tartottuk a sort, így spóroltunk negyven percet. Ez itt nagy kincs.
A Hagia Sophia
A Hagia Sophia- vagy törökösen Aja Szofia- jelentése az
Isteni bölcsesség temploma és a legelső formájában Nagy Konstantin építtette
326-ban. Aztán újraépítették – miután az első templom 4o4-ben leégett – majd
532-ben a Nika felkelés alatt azt is lerombolták, s így 537-ben Justinianus
építtette fel a mai formájában, mint a világ legnagyobb keresztény
székesegyházát. A templom csaknem ezer éven át volt a Bizánci Birodalom
szellemi központja.
Miután a törökök Hódító Mehmed vezetésével 1453 tavaszán
elfoglalták Isztambult, a székesegyházat mecsetté szentelték. Mehmed parancsára
az átalakításokat úgy végezták el, hogy a bazilika eredeti szerkezete ne
sérüljön. Ezután építették fel a négy minaretet is.
Ahogy a kapun belépünk, rögtön az aranymennyezetes előcsarnokba
jutunk, innen három, bronzból készült főbejárat visz a kupolatérbe, a középsőn
annak idején csak a császárok, meg a szultánok járhattak.
Most azért mindenki ezen lép be a gyönyörű belterű
templomba. Oldalt két nagy alabástromból készült fedeles váza fogad, ezek
Pergamonból kerültek ide jó 5oo éve.
A kupolatér gyönyörű, a középső főkupola több, mint 55 m
magas és mintegy 31 m átmérőjű. Körötte van még két nagy és hat kicsi félkupola. A
tartóoszlopokra nagy, sötét fatáblák vannak erősítve, ezeken Allah, Mohamed, az első négy
kalifa és Mohamed unokáinak monogramja szerepel kalligrafikus írással megrajzolva. Ezek is utólag
kerültek ide, s látszik, hogy az eredeti stílushoz nem nagyon passzolnak...
Valahol a kupolatér egyik oldalán, a müezzinnek
fenntartott díszes kuckó mellett van a padlózaton egy érdekes, kör alakú rész,
többszínű márványberakással, na ez a világ köldöke! Annak idején a császárokat
is ezen a helyen koronázták meg.
Az apszisban található „mihrab”, az imafülke Mekka felé néz és mindkát oldalán gyönyörű
bronz gyertyatartó áll. Ezeket Buda elfoglalásakor szerezte és hozta el
hadizsákmányként Dicsőséges Szulejmán.
A bazilika egyik sarkában áll egy különleges oszlop,
amelyik mindig nedves, ezért „izzadó oszlopnak” nevezik és azt tartják, hogy
csodatevő hatása van, főleg szembetegségek gyógyításában. Van rajta egy lyuk,
ebbe bedugod az ujjad és körbeforgatod. Nedvesnek tényleg nedves...
Fent az emeleten talán még csodálatosabb a látvány.
Állítólag annak idején a karzati rész a nők számára volt fenntartva.
Innen lehetett látni a Mihály arkangyal gyönyörű
mozaikképének maradványait is.
A keleti falon nagyon szép magyar vonatkozású mozaik áll,
amelyen Eirene császárné – eredeti nevén
Piroska - Szent László király leánya és II Joannes Komnenosz császár ajánlja
fel adományát a gyermekét tartó Máriának.
A nyugati kapun keresztül kifelé
tartva egy helyes udvarba érünk, ahol nagyon fincsi kávét lehet kapni.
Innen át lehet kukucskáni a kerítés mögötti részbe, ahol
a régészeti feltárások ma is folynak és ahol a korai építmények romjait
tisztogatják és restaurálják. Utána ezeket is kiállítják a bazilika külső falai
mentén. Sok helyen felfedezhetők az eredeti templom alapjának részletei is.
Az Új mecset
A Galata híd
végében, a fűszerpiac szomszédságában emelkedik
a Yeni Çami, az új mecset. 1597-ben építtette Mehmet szultán anyja.
Nem annyira híres, mint a régi nagy mecsetek, de gyönyörű
kékes-zöldes színű mozaikok és nagyon szép freskók díszitik az oszlopait és
kupoláját. A földet – mint általában minden
mecsetben – itt is óriási nagy, puha perzsaszőnyeg borítja.
Ezt a három mecsetet látogattunk meg belülről is, de már
ez is bepillantást nyújtott a dzsámik világába. Nagyon tetszett a belső
díszítésük, a mozaikok, a freskók és aranyozott falak, de mégis a legjobban az építészeti megoldások nyűgöztek
le. Az a sok kupola, mintha csak úgy a levegőben állna, egyik-másik alig
támaszkodik a mellette lévő – szintén csaknem a levegőben álló kupolához... az
óriási belterek, melyeket alig törnek meg az egymástól minél messzebbre
helyezett oszlopok... hát itt annak idején nagyon jó építeszek szorgoskodtak...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu