Isztambulban egyszerűen
kihagyhatatlan a céltalan kószálás, csavargás, bámészkodás az Istiklal Caddesi-n.
Mi is nagyon élveztük, főleg, mert gyakran megszakítottuk egy jó kávé, bahlava,
vagy kebab kedvéért J
A kizárólag
gyalogosok számára fenntartott sugárút egy
jó magas hegyről, a Taksim térről indul – ahová egy fogaskerekű földalattival
jutottunk el – ahol a Függetlenségi
szobor lábánál vasárnaponként fúvószenekar szórakoztatja a népet...
...és ahol a
piros nosztalgia-villamos - amelyik az
egyetlen jármű a néhány kilométer hosszú sétálóutcán – megfordul.
Az
utca kétoldalán a legdrágább és
legdivatosabb márkás üzletek váltakoznak
a helyi, aranyat-ezüstöt, vagy kézműves portékát kínáló üzletekkel, a
kedves kis kávézókkal és zsúfolt vendéglőkkel.
Rengeteg szép
régi épület is akad, például itt a Cicek Pasaji, a virágárusok átjárója,
amelyik a 20. század eleje óta ad otthont a virágüzleteknek és virágárusoknak.
De a kíváncsiság
elvitt a színfalak mögé is, a csodásan felújított épületek mögött a „hátsó” sorban
itt sem minden tökéletes..
... és néha még itt
is előfordulnak utcai tüntetések ...
Mint minden
nagyvárosban, itt is egyre-másra botlottunk utcai zenekarokba...
...vagy tollakkal
igencsak ékesen feldíszített dél-amerikai táncosokba...
... és az
elmaradhatatlan utcai festmény-kiállításokba.
A sétálóutca
egészen a Galata-toronyig tart, innen majd kisebb utcácskákra „oszlik”
...és úgy
ereszkedik be az Aranyszarv-öblöt átívelő Galata-hídig...
... ahol alig
fértek el egymástól a vasárnapi-halászok ...
... és ahol a cifra
hajócskákban berendezkedett grillsütők nem győzték sütni a halat a
sorbanállóknak
A Galata-híd
lábánál egymás után sorakoznak a hajóutakat ajánló kisebb...
... vagy
nagyobbacska vállalkozók...
Mi ez utóbbit
választottuk egy néhány órás sétahajóút erejéig, hogy egy kicsit
bámészkodhassunk a Boszporusz szorosban J
Végignéztük a
rohamosan fejlődő külső városrészek felhőkarcolóit...
... átsiklottunk
a Boszporusz-híd alatt...
.. majd a még
hosszabb -több, mint másfél km hosszú- Győzedelmes Mehmed hídja alatt , melynek ázsiai
hídfőjénél az Anadoluhisari erőd, vele szemben, az európai hídfőjénél, pedig a Rumelhisari
erőd áll.
Ezeket II. Mehmed
még azelőtt építtette, mielőtt bevette volna Konstantinápolyt, az 1451-52-es
években, hogy ezáltal tökéletesen tudja uralni a Boszporusz szoros forgalmát.
Aztán visszafordultunk és – legalább így kívülről - megcsodáltuk a gyönyörű Kücüksü
palotát, amelyet a James Bond filmekben már láthattunk J
Aztán meg
kikötöttünk és szomorúan nyugtáztuk, hogy ez volt az utolsó nap a vakációból...
jó volt Isztambulban lenni, de muszáj lesz visszatérni, mert még ezt is ki kéne próbálni...
...meg még sok más érdekeset és finomat és
mert jó lenne még egy kicsit sétálni és élvezni a csodaszép várost ...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu